2017. november 23., csütörtök

Annyira


...szürke, annyira ködös. Igazi november...minden apró színnek örülök.









Más. Ismeritek a málé lapótyát?😀
 Nem? mert én sem ismertem. Ez egy Milotán ismeretes étel,  a Beregben van ez a kis település a Tisza partján, az ukrán határnál, a  híres milotai dió, talán úgy már rémlik valakinek. A férjem látta a Gasztroangyalban és azóta nem hagyott békén, hogy készítsem el :D
No, ez a málé lapótya második fogásnak készült tegnap a káposztás paszulyhoz :) huhh, mit mondjak, elég kottás kaja mindkettő, nagyon laktató és igazán finom! A málé lapótyát talán az amerikai palacsintához tudnám hasonlítani,  saját főzésű szilvalekvárral fenséges volt :)




 

2017. november 22., szerda

Tegnap


...este színházban voltunk, a Menekülők c. színdarabot néztük meg.

 Mellettem egy házaspár ült, a férfi ölében termetes szatyor. Előadás előtt egy-két perccel előhúzott egy banánt, jóízűen megette.  Már kezdődött a színdarab,  de ismét beletúrt a szatyorba és elővarázsolt egy fél méteres óriás kiflit, megette. Még egy banánnal letolta a kiflit, majd lehúzott rá egy fél literes Nesteat. Közben a felesége is megvacsorázott, ugyanígy, ugyanezeket. Fél óra múlva még egy Nesteaval öblítette le a vacsorát.

Értem én, ha valaki éhes, de egy színházban, előadás alatt zabálni? nem is tudom. Nincs már semmi értéke a színháznak? Semmibe nézik? Tényleg nem bír ki egy felnőtt ember másfél órát evés nélkül? Biztos, hogy nem cukorbeteg volt, akinek ennie kell bizonyos időpontokban, mert egy cukorbeteg nem fal ennyit, meg aztán a felesége is ugyanezeket meglépte.

Én attól is rosszul vagyok, ha valaki topisan, farmerben megy, piszkosul megszidnám a férjemet, ha így akarna menni (nem, soha nem menne így), de már ezt is megszoktam (megszoktam? dehogy...) nem engem minősít, aki nem adja meg a tiszteletet a színháznak, a művésznek ott fent a színpadon. Igaz, szerintem azok az emberek fel sem fogják, ahogy viselkednek. Helyesebben szólva, nem is tudnak viselkedni.

Amúgy a színdarab nagyon jó volt...

Reggelente


...mikor csörög a vekker, kb. így tudnék még aludni:


...vagy még jobban.

2017. november 21., kedd

Hétvégén


...szombaton a Királyhágó környékén barangoltunk egy kicsit. Nem megyünk télen messzire, mert nem sok idő marad a túrázásra, hiába indulunk aránylag korán, mire odaérünk és nekikezdünk a túrának, eltelik az idő és délután meg igyekezni kell vissza, ne sötétedjen ránk a hegyek között, hogy addigra a kocsiba legyünk és indulhassunk haza.

Az idő sem igazán kedvezett nekünk, köd és eső váltakozott, a magasabb helyeken inkább a köd, úgyhogy semmi panorámát nem láttunk, amit pedig annyira szeretek. Nem bántuk meg így sem, jó kis távot megtettünk és a nagyon jó levegő, a kopár, de még itt-ott egy picike színes foltos erdő mindig kárpótol a rossz időért. Igaz, a végén úgy néztünk ki, mint a varacskos disznók, nem is emlékszem rá, hogy voltam e ennyire sáros, szó szerint nyakig összekenődtem, nem panaszképpen mondom, jókat nevettünk egymáson, fűben, árokban csordogáló vízben mostuk le a nagyját, hogy be tudjunk ülni a kocsiba.

Lenti részeken az eső csorgott a nyakunkba...

















...fentebb meg a köd uralkodott mindenütt















2017. november 17., péntek

....




Tudod mi az igazán szép? Hajnalban kócosnak lenni, papucsban szemetet kivinni, farmert húzni a narancsbőrre, az utcán önfeledten nevetni, betúrni egy fánkot az előző mellé, mellé forró teát inni, emelt fővel metróra szállni, büszkén a múltba révedni, az ősz hajszálat arrébb sodorni, a hasat nem behúzni, a gerincet egyenesen tartani, a bukásokat sosem számolni, a ráncokat baráttá, az éveket férjünkké fogadni, a tanulságokat észben tartani, a csalódást elengedni, a reményt a szívbe zárni, megélni, átélni, tartani vagy engedni, büszkén, néha megtörten, hangosan vagy csendesen, de nevetni, nevetni, nevetni és élni. Ez (is)  az igazán szép.

(Theodorovits Andrea)

2017. november 15., szerda

A helyszín



...egy orvosi rendelő, a mi körzetünk és egy másik körzeté. A mi rendelőnknél belül van minden, de a másiknak van egy teljesen nyitott kis előtere és az asszisztens ott intéz mindent, ott az asztala, számítógépe stb.

Katonás, pattogós hangú  nő kiabálja a betegek neveit. Beteg odasorol a nagyhatalmú nő elé, egyeztetik az adatokat. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem harminc ember hallaná a nevét, lakcímét, telefonszámát. Kérdezi az asszisztens, mi a panasza.
(Vajon miért nem az orvos kérdezi majd meg? szelektál, az orvos elé járulhat vagy sem??)
A kérdezett halkan válaszol, mire felcsattan a nő, hogy nem ért semmit, mert motyog az orra alatt.

Erre már elszakad valakiben a cérna és odaszól neki, talán azért, mert nem akarja, hogy harminc ember hallja, hogy mi a baja, mivel nem tartozik másra, ahogy a személyes adatok sem. A nő kicsit halkabbra veszi, de pár perc múlva ugyanúgy harsog másokkal.

Az jutott eszembe, milyen jó, hogy nem oda tartozom és ez a nő egy lókórházba valószínűleg jó lenne, ott ordibálhatna a páciensekkel...

2017. november 12., vasárnap

Kicsit



...túrázgattunk szűkebb hazánkban, most nincs más. Van az un. Zoltai emléktúra, amire bárki mehet, se regisztrálni, se fizetni nem kell érte.  Nyíradonytól indul és jó nagy körrel ér vissza Aradványpusztáig.  Úgyhogy vonatoznunk kellett a kiinduló pontig és a célállomástól hazáig.

Egy nagy gyalog-galopp volt az egész, nem tudok rá mást mondani. Szorított az idő (délután, ha el akartuk érni a vonatot a túra végén), mert a következő két óra múlva jött volna és ott ácsorogni az egyre hűlő időben nem igazán kellemes.
A párom dolgozott így a barátnőmmel voltam, azt mondta a vége felé, hogy soha többé nem hallgat rám és nem jön velem sehová és mennyire utál és látni sem akar 😁
Tény, elfáradtunk. Sehol nem pihentünk, nem volt rá idő és lehetőség sem. Egyhuzamban nyomattuk le a bő 20 km-t...A vonatra már csak felvonszoltuk magunkat, de a Debrecenig tartó kb. 40 perc bőven elég volt arra, hogy meggyőzzük egymást, a vonatról leszállva még elmenjünk úgy hátizsákostól, bakancsostól, túrabotostól a Márton napi vigasságokra a térre 😁 nem mondom, hogy mi voltunk a legelegánsabbak, de nagyon nem érdekelt. Vettünk csajos harisnyanadrágot, vihogva nézegettük a mintákat rajta, milyen csábosak leszünk már benne és mennyire jól menne a bakancsunkhoz :) Végig kóstoltuk a chilis cuccot áruló pasi termékeit, chilis pirított tökmagot pld. vagy ugyanaz már csokiba és chilibe mártva, nagyon finom volt, nem győzött meg pár szem bennünket, ezért mondtuk a pasinak, ennyiből nem tudtuk megállapítani, úgyhogy potyáztunk ismét a kitett mintából. Utána valószínűleg szegény anyukánk csuklott, mert mosolyogva/kedvesen elköszöntünk, de nem vásároltunk tőle.

Megnéztük a Márton napi liba kaja kínálatot is, de semmit nem ettünk, én nem szeretem a libát, kacsát sem nagyon, úgyhogy felőlem ott lehet. Még hallgattunk egy kis zenét, de már állni sem nagyon bírtam, úgyhogy egymást támogatva/lökdösve/vihogva elindultunk haza. Búcsúzóul, a nap zárásaként még megerősítette a barátnőm, hogy ezért a napért még jobban utál, majd körbepuszilta a képem és tovább kacsázott a házuk irányába.




A képen nem nagyon látszik, de sok-sok falevél táncolt a levegőben, imádtam nézni





A Gúti vadászház egyik része a fák között...
... és a másik része. Nem csóróknak kitalált hely, az biztos...aki nyolcmillió forintot kifizet egy dámszarvas kilövéséért, aminek esetleg győztes trófeája van, hát ez nem a mi sportunk...




olyan szép volt...


Márton napi libabuli a téren