2013. január 22., kedd

Igazából


Fotó: internet
Kedves Naplóm! Túléltem az első napot. Legalább 37-szer mondtam, hogy "jól vagyok, köszönöm", de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, "hogy vagy?", igazából nem is kíváncsi a válaszra.

(Vámpírnaplók)

6 megjegyzés:

  1. Ez igazi angol-amerikai szokás. Mi is tanultuk a suliban, hogy a "How are You?" kérdésre csak is azt feleljük, hogy "I'm fine, thanks vagy I'm ok, thank you" mert, hogy nem illik a másikra rá tukmálni a problémánkat és bajunkat. Ez náluk tényleg ilyen jó fej kérdés amire mindig jó fej választ kell adni. Fura, de igaz, hogy valszeg, csak reflexből kérdezik már az emberek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg jó az általad idézett példa, tipikus angol udvariassági társalgás.
      Az is tény, hogy nem illik a bajainkat rátukmálni másokra, mert valószínűleg neki is pontosan annyi baja van (vagy még több...), mint nekem, de én ha megkérdezek valakit, hogy hogy van, szeretem meghallgatni a válaszát. Ha egy mondatban elintézi, hogy jól, vagy ha kifejti, hogy most per pillanat milyen az élete, akkor is meghallgatom.

      Törlés
    2. Persze, magyar embernél azért a hogy vagy kérdésre bővebb választ várunk s jöhet épp az esetleges rossz hírek is.

      Törlés
    3. jaja, a rossz hírek is az élethez tartoznak...

      Törlés
  2. Régebben jártam egy gyülekeztbe, ahol sok amcsi volt. Hát sose tudtam megszokni, mikor mosolyogva megkédezték: Hodzs vadzs?, de mire kinyitnám a szám, már el is tűntek. :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jaja, nem csak az amcsik ilyenek, itt is van sok ember, aki mosolyogva odaveti, 'hogy vagy'? aztán libben is tovább.

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.