2013. február 28., csütörtök

Rájöttem

Rájöttem, hogy amiben nem hiszek, arra soha nem leszek képes koncentrálni.

Orhan Pamuk

Valami van

 

Valami van a levegőben; mintha a világ duzzogva kelletné magát. Elég odavetni egy jó szót, és nyakadba borul.

Márai Sándor

2013. február 27., szerda

Egy kirakatban


...láttam ma:

"...hogy legyen az otthonom olyan, mint a mennynek egy darabja a földön."

Mitől lehet olyan egy otthon? kinek mitől "mennynek egy darabja a földön" a lakása, háza?
Drága lakberendezéstől? mert ezt egy lakberendezési bolt kirakatában láttam.

Nekem attól szép és jó a házam, mert jól érzem magam benne. Mert azt lehet mondani, minden téglához hozzáértünk, rengeteg két kezünk munkája van benne. Emberléptékű - mindig ezt szoktam mondani rá, ha kérdezik milyen. Nincsenek  drága luxusberendezések, de kényelmes, otthonos, élhető benne minden.

 Hosszú éveken át csinosítgattuk, szépítgettük. Ma már újra lehetne kezdeni mindent rajta. Pontosan most 23 éve, hogy elkezdtük építeni, április végére "jöttünk ki" a pince/garázs szintből, tulajdonképpen akkor kezdődött maga a ház építése és rá hat hónapra beköltöztünk. Nagyobbik lányom  még nem volt másfél éves, a kisebbik kora tavasszal már "ült" a pocakomban. Akkor még "kalákában" sok segítséget kaptunk munkatársaktól és azoknak a segítő embereknek főzni kellett, viszonozni a munkát. (Nem messze volt a lakásunk az építkezés helyétől.) Volt, hogy 13-15 embernek főztem, amit az első emeletről (no lift) lehordtam az alattunk lévő nagy garázsba, ugyanis csak ott tudtam megteríteni annyi embernek. Kaja, tányérok, evőeszközök le, utána fel, elmosogatni. Ez lejátszódott reggel és délben megismételve. Közben ott a kicsi gyerek rajtam. Semmi segítségem nem volt, szülők több, mint 100 km távolságra, csak magunkra számíthattunk.

Emlékszem, mikor átköltöztünk az új házba, mi maradtunk utoljára a kicsi lányommal a régiben. Ült a tök üres nappali közepén és játszott a nála lévő babájával. Aztán mi is átmentünk, ott volt az egész népes csapat, munkatársak és akkor ott voltak Anyáék, Testvéremék is segíteni. Óriási lábas pörkölt burgonyával...ez volt a menü és mindenki oda ült, ahová tudott. Aztán elment mindenki, mi maradtunk ott akkor már majdnem négyen, a pocaklakó miatt:)...és leültem a leendő étkező közepén a kőre és csak sírtam meg sírtam. Az örömtől, a megkönnyebbüléstől, mindentől. Úgy egy hét alatt nagyjából a helyére került minden és nekem be kellett mennem a kórházba, mert a stressz meg gondolom a hajtás miatt is problémák adódtak a terhességemmel. Végig bent feküdtem vele, míg meg nem született.

Szóval, nekem ettől mennynek egy darabja a házunk. Ide született, itt nőttek fel a gyermekeim és bizony megtapogattunk benne a munkánk által minden négyzetcentimétert.

Vajon



...mire ébredtem reggel?

Zuhogott az eső.


Nesze neked ablakpucolás:)

Tuttttam, hogy esni fog, ha én ablakot pucolok:D

2013. február 26., kedd

Ezen is



... túl vagyok, mármint a nagytakarításon. Nincs még minden kész teljesen, de a zöme megvan.
Úgy elfáradtam, mint egy rossz kutya. [nem tudom a rossz kutya hogy fárad el, de nálunk így mondták régen:)]

Az járt az eszemben, hogy bírtam én megcsinálni mindent egy nap alatt, mondjuk úgy 20 évvel ezelőtt. Itt volt rajtam két kicsi gyerek, akikre naponta főzni,  vigyázni kellett, óvodába vinni, de attól függetlenül estére "pipec" lett a ház is. {jaaa, hogy öregebb lettem azzal a 20 évvel?:D hát ez igaz:)} Most már beosztom erre is jó a munkanélküliségem, hagyok másnapra is belőle.
 Ez a sok ablak ilyenkor utálom...jajj meg jujj, de amúgy meg szeretem, mert ömlik be rajta a FÉNY. Peches is szoktam lenni, mert általában rá két napra jön az eső, és ugyanúgy néz ki az ablak, mint előtte...
Amit lehetett lemostam, felmostam, kimostam, megpucoltam, kifényesítettem. Szóval glancoltam egész nap:)

Mit össze nyavalygok egy kis takarításon, igaz?

 Pedig az eredményt meg imádom, mert egyszerűen fellélegzik a lakás a téli fűtés okozta pormennyiségtől, friss illatú a függöny, a szőnyeg egész nap kint napozott, miután jól kipüföltem és megszívta magát a napocskás meleggel.

Most olyan kis elégedett vagyok. Ennek is tudok örülni.

2013. február 24., vasárnap

Az ember


...és a természet. Mákszemek vagyunk a természethez képest...

Fotó: internet

Apró részletek II.


Emlékszem...(minden rendszer és minden időrendi sorrend nélkül, ahogy eszembe jutott)
  • a nyáresti árokparti nagy beszélgetésekre, zenélésekre...rengeteg gyerek volt az utcánkban, esténként kiültünk az árokpartra játszani, beszélgetni. Az egyik fiúnak volt tangóharmónikája, ő zenélt mi énekeltünk. Csodás esték voltak! Hol érdekelt bennünket a tévé akkor?
  • Májusban a cserebogár gyűjtésre...az esti lámpafényben kergettük a cserebogarakat, seprűvel hadonászva vertük le őket és egy befőttes üvegben gyűjtöttük össze. Nyüzsögtek benne. Másnap elsimított homokra raktunk jó párat belőlük és figyeltük, hogy "szántanak". Ma már undorodnék tőle...
  • az akácvirágzásokra...nem messze volt tőlünk egy kis liget, tele akáccal...az a finomságos-tömény illat...máig érzem, ha rágondolok
  • az egész nyáron át tartó mezítlábas járkálás...csak akkor volt a lábunkon papucs, szandál, ha olyan helyre mentünk, ahová muszáj volt felhúzni. Őszre kérges lett a talpunk, nem ártott annak semmi:)
  • hatalmas nyári esőzések után a pocsolyákban való ugrálás, az árokban, mosóteknőben való „csónakázás”
  • a nyári nagy befőtt eltevésekre...mikor könyökig jártam a paradicsomban, mert én daráltam le, a befőttes üvegek vég nélküli mosására
  • a lekvárfőzésekre, amit eleinte még az udvaron ásott gödörben elhelyezett üstben főztünk és az elején gyerekek is kavarhatták, mert még akkor bírtuk, de ahogy sűrűsödött már nem tudtuk kavarni.
  • a szomszédban a cseresznyeszedésre...az idős, rendkívül fukar szomszéd néni (már talán a pora sincs meg....) állandóan ott sertepertélt a fa alatt és folyton mondogatta nekünk, hogy mutassuk csak meg, hogy fütyül a rigó...gyerekfejjel nem értettem miért kellett nekem rigót játszani...aztán később jöttem rá, hogy azért, mert addig sem ettem a cseresznyét, míg fütyültem... mennyit bír megenni egy gyerek? Pedig mázsaszámra volt rajta cseresznye és irgalmatlan sokat leszedtünk neki. Attól függetlenül nyakig ettem magam cseresznyével...
  • Nagymamám bio gazdálkodása az elsők között lehetett a bio történelemben, mert a krumplibogarakat nem permetezte, hanem velünk szedette le...óóó hogy undorodtam tőle:(
  • az első (40 db) almafa ültetésünkre Apával...tesóm már nagyobb volt jóval, ő segített Apának gödröket ásni, nekem meg tartani kellett a fát egyenesen...november elején ültettük, de már vékony hóréteg volt és nagyon összefagytam
  • az őszi kukoricatörésekre és a frissen tört kukorica illatára...mi gyerekek is törtük és ha lemaradtam, úgy örültem, ha Anyáék besegítettek és így behozhattam a lemaradásomat... Lovaskocsival hozták haza a kukoricát a mezőről és a gyerekek felülhettek a tetejére, amiért titokban mindig imádkoztam, hogy én is felférjek rá, mert nem valószínű, hogy haza bírtam volna menni gyalog, olyan fáradt voltam
  • a nagy nyári dinnye evésekre, mikor – viccesen szólva - könnyebb lett volna másik gyereket csinálni, mint minket kimosdatni a dinnyeléből, ami csíkokban keveredett a lábunkon, karunkon, kezünkön a porral...a látványt el lehet képzelni
  • a mosatlanul, két pofára falt málnára, cseresznyére, meggyre, barackra, szilvára a kertben...akkor még nem volt permetezés... dehogy volt
  • az éppen csak szárat eresztett hagymára...alig vártuk, hogy vagy 10 cm-es legyen és már téptük le a zsíros kenyérre
  • a kapálásokra...ki volt adva „napi parancsba” hogy mennyit, hol kell megkapálni, mert Anyáék eljártak dolgozni és későn értek haza, Nagymama meg nem bírta csinálni, mert beteges volt
  • a nagymosásokra...hol volt még akkor automata? Még az is nagy dolog volt, ha mosógép volt valakinek. Nem bírtam csavarni a nagy dunnahuzatokat (10-12 éves körül voltam)...mit össze kínlódtam a nagy darab ruhaneműkkel? :(
  • a mozizásokra...hogy engedett be a jegyszedő néni, mert ismert...mindig a tűzoltóknak, rendőröknek fenntartott helyre ültem
  • a bálokra, a táncokra, az akkori slágerekre

2013. február 23., szombat

Miért


...van az, hogy csak esküvőkön és temetésen találkoznak a rokonok?:(
Sajnos az utóbbi időben főleg temetésen...

Tizenketten vagyunk unokatestvérek anyai ágon. Nagyon jó a viszony közöttünk, őszintén, szívből örülünk egymásnak, ha találkozunk. A gyerekeink, akik ugye másod unokatestvérek lennének, nem is ismerik egymást. Szétszóródtunk az ország minden részére.

...és temetésen kívül nem tudunk egymással találkozni:(

Szeretjük egymást, tudunk egymásról mindent, ami a családban történik és ennyi. Ilyenkor döbben rá az ember, mennyire jó lenne többet találkozni. Nem győztük kibeszélgetni magunkat.
Felvetődött egy unokatestvér találkozó, ahová a gyerekeink is eljönnének. Összeszámoltam, van 12 unokatestvér és a gyerekeink száma 20. Kiváló alkalom lenne, hogy megismerjék egymást a gyerekek.
Mi meg végre jól kibeszélgethetnénk magunkat.

Remélem összejön a találkozó. Nagyon szeretném.

Olvastam



...valahol, hogy ami egyszer felkerül az internetre, az örökre ott marad.

2013. február 22., péntek

Szép mondat


Volt egy kreatív bolt a belvárosban és január elsejével bezárták. Felfigyeltem már akkor is a kiírásra, amit kitettek a kirakatba. Mindig megnéztem önkéntelenül is, hisz majdnem naponta mentem el előtte. A lényege az volt, hogy 14 évnyi működés után a gazdasági válság őket is elérte és be kellett zárniuk.

Az utolsó mondat nekem gyönyörű volt:

Kérjük tartsanak meg  jó emlékezetükben.

Milyen szép mondat. Nekem a végtelen szomorúság áradt belőle...


A telefonálási


kultúra elég mélyen van némelyik embernél.

Tegnap ücsörögtem a hivatal (ne szépítsük: a munkaügyi központ) folyosóján, volt vagy 20 ember, aki várakozott.
Volt egy nagyon fontos ember közöttünk, akinek két percenként szólt a telefonja. A farmer zsebben volt a telefon és nagyon muris volt, hogy az amerikai himnusz (:O) volt a csengőhangja, de hogy ki tudja venni elölről a telefont, fel kellett állnia. Ez pont úgy nézett ki, mintha a himnuszra állt volna fel.

 A rövid, ám velős beszélgetéseit ki kellett volna sípolni, mint a tévében szokták. Mindezt tette olyan harsány hangon, hogy még a földszinten is hallhatták. Az egész folyosó közönsége tudta kinek beszél éppen (feleség, anya, barát stb.) A qurva volt a legszolidabb szó...

Bocsásson meg nekem a világ, de az ilyen emberre szoktam mondani: ha nem fütyülne az erdőben, kivágnák....

2013. február 21., csütörtök

Apró részletek I.


Csak erős idegzetűeknek:D hosszú és unalmas lesz, ráadásul több részletben:)

Emlékszem...(minden rendszer és minden időrendi sorrend nélkül, ahogy eszembe jutott)

  • a régi nagy telekre otthon, gyerekkoromban...mire hazaértem az iskolából csatak vizes volt a lábam az átázott csizmában, mert mindenütt a legnagyobb hóban gázolva mentem haza...
  • a tűzhely melegére, amit megbabonázva néztem a sötétedés közeledtével, hogyan izzik vörösen a platni...
  • hogy volt egy kis baltám és nekem volt kötelességem mindig „gerjesztőt” vágni vele. (Gerjesztő: vékonyra vágott fa csíkok? hasábok?, amivel könnyebben meggyulladt a tűz)
  • a szánkómra, ami talán még ma is megvan a kis ház padján
  • a disznóölésekre...képes voltam hajnalban felkelni, mikor szólt Anya, hogy láthassam a perzselést. Akkor még szalmával perzselték a disznót. Félelmetes és gyönyörű volt a hatalmas tűz, az izzó szalmaparázs.
  • a tavaszi nagy almafa virágzásokra, s ha fagyveszély volt, hajnalban füstölni kellett, hogy ne fagyjon el az az évi megélhetésünk
  • a régi általános iskolámra, amiben még cserépkályha fűtés és fekete olajos padló volt.
  • A körmösre, amit - mai mércével nézve: szadista - matektanárom osztott ki nekem, mert nem tudtam egy feladatot megoldani. A táblánál használatos fa vonalzóval adta a körmöst. Majdnem összepisiltem magam a fájdalomtól.  Sose, felnőtt koromban sem bocsátottam meg neki.
  • az esti nagy „csutakolásokra” még kicsi koromban, míg nem volt fürdőszobánk...egy hatalmas lavorba állított bele Anya és szó szerint le kellett súrolni, olyan koszos voltam mindig a nagy játszásoktól
  • nyáron, mikor „hajazott” a kukorica és a kukorica babáimra...imádtam vele játszani, egy doboz volt az ágya, varrtam ruhát neki, befontam mindig szépen a „haját”
  • a fagyisra...fehér köpenyben, egy háromkerekű járgányon hordta a fagyit...volt egy csengője, azt ha meghallottam, akárhol voltam, vágtáztam haza és kunyeráltam pénzt Nagymamától fagyira. Nem kaptam ám mindig:)
  • az első iskolatáskámra, iskolai köpenyemre
  • az úttörő avatásra, hogy ki kötötte meg nekem a nyakkendőt
  • a szégyenre, mikor az egyik általános iskolai tanítóm engem küldött a szembe szomszédunkhoz borért (közel laktunk az iskolához)...én szégyelltem magam, mindig Nagymamát kértem meg, menjen át helyettem 
  • hogyan szöktem el a testvérem után a könyvtárba (vagy 10 éves lehettem) és attól kezdve mániákus könyvtár látogató lettem 
  • hogy olvastam éjjel-nappal, rejtve/nyíltan..ahogy lehetett, mert Nagymamám nem tolerálta az olvasást, míg tennivaló akadt a ház körül....és az mindig volt! 
  • Az első utazásomat Pestre...arra emlékszem, hogy még gőzmozdony közlekedett Nyíregyházáig, de hogy onnan Pestig milyen vonat volt, arra nem. Az anyai tiltásra: szigorúan tilos volt menetiránnyal szembe kinéznem az ablakon, nehogy a szikra a szemembe menjen. Persze, hogy direkt úgy néztem ki...nem is én lettem volna, ha nem.
  • hogy harapott meg a tőlünk negyedik szomszéd kutyája...kiharapott a lábszáramból egy kicsi darabot. Nagymamát még olyan dühösnek nem láttam és úgy kiabálni soha nem hallottam, mint akkor. Azt mondta, "fűbe veri" (agyon veri) a kutyájukat, ha nem zárják be rendesen.

2013. február 20., szerda

Milyen felemás



Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelmüen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Milyen
megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását. 

(Pilinszky János)

2013. február 18., hétfő

Tükör

A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.
Carlos Ruiz Zafon

Tiszta

Kell, hogy legyen az emberben egy darab kristály, valami, ami tiszta és kemény, ami semmivel sem keveredik, és amiről minden lepattan. 
Karel Čapek

Vendég



"Isten vendége vagy e világon!
mért nem hagyod, hogy a házigazda
minden termét sorra nyitogassa,
minden kincsét rendre megmutassa?"

Weöres Sándor: Parainesis-részlet


2013. február 17., vasárnap

Ez a nap is



Ez a nap is,
Mint a többi.
Elmúlt. Vége.
Ez az est is,
Mint a többi
Eljött. Béke.

Szerény béke,
De hálával
Veszem ezt is,
Jó pihenni,
Ha az ember
Csatát veszt is.

Furcsa béke:
Hallgat, talpig
Feketében
Mint egy titkos
Esti virág,
Mely az ében

Alkonyatban
Nem egyéb csak
Néma illat,
Mit az ember
Behúnyt szemmel
Mélyre szívhat,

Elmosódva,
Álmosodva,
Nem keresve,
Milyen lehet
Az illatnak
Szirom-teste:

Szép virág-e,
Mint az ifju,
Mint a pőre
Rózsabimbók
Hajnalszínű,
Gyenge bőre,

Vagy csak fáradt
Régi rózsa,
Mely reggelre
Széthull némán,
Föld porával
Elkeverve? 
 
(Tóth Árpád: Ez a nap is)

Jön valami jobb


Fotó: internet

-A sarkon túl mindig jön valami jobb. Anya ezt mondja. Talán a néninek is ezt kéne tenni. Megvárni a sarkon túl közeledő jobbat.
-Talán.. De ha nem vigyáz egész életében csak várni fog..

(Ház a tónál c. filmből)


2013. február 16., szombat

Mozi


Moziztunk ma...a 40 és annyi c. filmet néztük meg. Jó volt, rengeteget lehetett rajta nevetni és ami fontos volt nekem: életszagú film volt...

http://www.holdpont.hu/2013/01/cs%C3%BCt%C3%B6rt%C3%B6k/content/40-%C3%A9s-annyi

Jelentés



Fodor Ákos: Jelentés-vázlat a jelenidőről

valahogy úgy, mint a csecsemők:
iszom, iszom és szomjazom,
megkívánok és elunok,
fogok, megszorítok és elejtek,
elsírom magam,
unatkozom, félek.
Mindentől függök, de alig függök ö s s z e.
Nagyon megörülök egy érintésnek. Vissza-
borzadok egy másiktól.
Nevetnem kell, nevetnem bizonyos szavakat hallva, látva.
Figyelmem lengőajtaja készségesen nyíldogál
kifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodom
egy színen, formán, hiányon; jót csodálkozom olyasmin,
hogy hajlik az ujjam.
Bízom. Ragaszkodom. Hamar
felejtek. Valahogy így.
Jöhet
a jövő -
úgyis jön
- nem hívom.

Szökik a tél



Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! 
Mit beszélsz? Korai?
Nem volt itt sose tél!

József Attila

2013. február 15., péntek


...Felhívtak a  T-home-tól, hogy nem akarok e változtatni a díjcsomagomon. Nekem olyan díjcsomagom van, amit úgy hívnak, hogy Paletta 100.
Ebben van egy internet szolgáltatás, egy tv csomag, egy vezetékes telefon és egy mobiltelefon bevonva, amire kapok havonta 100 percet és minden irányba lebeszélhetem. A vezetékes telefonon korlátlanul beszélhetek hálózaton belüli mobilra és hálózaton belüli vezetékes telefonszámokra.

Az ajánlatuk ehhez képest: kevesebb perc a telefonon, korlátozva az időtartam.

Nem akarok változtatni azon, ami nekem jó. Miért akarnak rábeszélni arra, amit nem szeretnék?:)

Hűséges vagyok azért hozzájuk továbbra is:)

2013. február 14., csütörtök

Létezem



Létezem, mert vannak barátaim. Azért maradtam felszínen, mert ők az utamba kerültek. Megtanítottak arra, hogy magamból a legjobbat adjam, még akkor is, ha az életem néhány pillanatában nem bizonyultam jó tanulónak. De azt hiszem, hogy sikerült elsajátítanom valamit abból, amit úgy hívnak, hogy nagylelkűség.

Paulo Coelho

2013. február 13., szerda

Meg kellene tanulni

Amit mindenkinek meg kellene tanulnia:

Szeretet.
Nevetés.
Még több nevetés.
Figyelni és tanulni.
Kérni és megköszönni.
Saját véleményt alkotni.
Mások véleményét tiszteletben tartani.
Őszinteség.
Hogy Barát legyen.
Hogy önmaga legyen.

Howard Roughan

Ellazít




Élvezd a csendet!
A csendben megszólal a világ,
simítja lelked
s ellazít egy suttogó faág.

Gergely István

2013. február 12., kedd

Valahol



...olvastam  pár napja és azóta itt zümmög a fülemben ez a pár szó:


"Két dolgot adjon az ember a gyermekeinek útravalóul: gyökereket és szárnyakat."

Mi adtunk.
Tudom.
Ők is tudják.

Fotó: internet

2013. február 11., hétfő

Én szeretem


Őszintén be kell vallanom

én szeretem, mikor valaki rossz arcú,
mert nem csúfította még el a szépség,
és ha búcsúzik, kacsint tenyerével,
én szeretem, mikor valaki gyakran hümmög,
ám minden hümmögése mást jelent,
...
szeretem, mikor valaki úgy olvas,
hogy beleszippant könyvébe,

és mikor ordít, csak szuszogás hallatszik,
én nagyon szeretem
azt, ami nem nagyon szerethető.

(Finy Petra)

2013. február 10., vasárnap

Emlékeztek rá?


Régi pénzeink...eszében sincs az embernek, milyen is volt régen, de így, ha meglátjuk rögtön beugrik, hogy jééé, tényleg!


Nekem gyerekkoromban volt egy csomó pengő pénzem. Nagymamám tette el annak idején, mikor már semmit nem ért. Ámulva néztem a rajta lévő értékeket.

Millpengő, erre a kifejezésre emlékszem még...nem tudom hová lett aztán.
Ma már az is milyen nagy érték, gyűjtők veszik, mint ahogy a régi forint pénzeinket is névértékétől sokkal többért árulják.

a kép a kepguru.hu-ról van


Vigyáznom kell


Fotó: internet

Minden rossz könyvtől öregebb leszek és minden jó könyvtől fiatalabb.
Nagyon kell vigyáznom...az én koromban.

Mario Vargas Llosa

Minden reggel


Minden reggel valami nyugtalanság fog el, valamit várok a naptól, de nem tudom megmondani, hogy mit! És elmúlik a nap anélkül, hogy beteljesedett volna az, amire vártam!

Kertész Erzsébet: Szendrey Júlia

2013. február 8., péntek

Van úgy


Néha nincsenek szavak, vagy okos idézetek arra, hogy az ember pontosan leírja, mi történt aznap. Van úgy, hogy egy nap egyszerűen csak véget ér.

Gyilkos elmék c. film

Mi az?


Mi az, mi emberré teszi az embert, talán a származása?, hogy hova születik?, én nem hinném. A döntései teszik emberré. Nem az számít, hogyan kezdi az életet, hanem az, milyen befejezést választ!

Pokolfajzat c. film

Kettő között

Remény: a csúcspont. Rettegés: a mélypont. Azt hiszem, az élet épp a kettő között helyezkedik el.

A médium c. film

Mai


Fotó: internetlirat hozzáadása
programnak ablakpucolást "írtam" elő magamnak. Aztán felmértem a terepet kint időjárás tekintetében és rájöttem, hogy hideg van még és elővettem a Pató Pál mondást: ej, ráérünk arra még...

2013. február 7., csütörtök

Kék


Erdőt, hegyet, tengert, folyót,
kék cinkét, csecsemőt, ha láttam,
lelkem csak azt mondogatta:
milyen szép az Isten!
Zelk Zoltán

Észrevétlen elmúlik



"...pislákol, mint halvány remény:
lassan, észrevétlen elmúlik majd a tél
s egy reggel tavasz-illatot hoz a déli szél…"

2013. február 3., vasárnap

Nevető föld



"A Tavasz kiszabadítja a virágokat, hogy színesre fessék a nevető földet."
Reginald Heber

Ébresztő



Ébresztőt fújnak
fürge rigók;
ledobja kertem a
hótakarót.
Ébred a hóvirág,
körültekint,
meglesi alvó
testvéreit.
Parányi harangja
messzire cseng:
- Tőzike, ibolya,
ne szenderegj!
Salamon pecsétje,
téltemető,
sáfrány és kankalin,
bújj csak elő!
Bőrlevél, jácint,
ébredjetek!
Itt az ÉV reggele:
a kikelet.

(Gyárfás Endre)

2013. február 2., szombat

Február



újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó:
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.

(Radnóti Miklós)

Ha egyszer



"Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak."

Juhász Gyula

Mert szép

"...figyelem a magam lelkét. Milyen rakoncátlan és milyen telhetetlen lélek ez. Merre s meddig fog nyargalni velem. Minden napom eseményes, minden kis rezzenésére az életnek hatalmas kórusokkal felel a szívem. Intenzív életakarattal és szilajsággal élek. Nem kerülnek el a katasztrófák. Mert magam sem akarom elkerülni őket. (...) Harmincéves koromban a halál torkából menekülök. ... asszonyok mentek s jöttek az életemben. Visszanéztem a tizedikre. Láttam, hogy csupa haszontalanság. Ám milyen szép az életnek minden haszontalansága. És én temérdek haszontalanságot cselekedtem."
(Ady Endre: Vörös felhők alatt)
Znn blogján olvastam