2013. február 21., csütörtök

Apró részletek I.


Csak erős idegzetűeknek:D hosszú és unalmas lesz, ráadásul több részletben:)

Emlékszem...(minden rendszer és minden időrendi sorrend nélkül, ahogy eszembe jutott)

  • a régi nagy telekre otthon, gyerekkoromban...mire hazaértem az iskolából csatak vizes volt a lábam az átázott csizmában, mert mindenütt a legnagyobb hóban gázolva mentem haza...
  • a tűzhely melegére, amit megbabonázva néztem a sötétedés közeledtével, hogyan izzik vörösen a platni...
  • hogy volt egy kis baltám és nekem volt kötelességem mindig „gerjesztőt” vágni vele. (Gerjesztő: vékonyra vágott fa csíkok? hasábok?, amivel könnyebben meggyulladt a tűz)
  • a szánkómra, ami talán még ma is megvan a kis ház padján
  • a disznóölésekre...képes voltam hajnalban felkelni, mikor szólt Anya, hogy láthassam a perzselést. Akkor még szalmával perzselték a disznót. Félelmetes és gyönyörű volt a hatalmas tűz, az izzó szalmaparázs.
  • a tavaszi nagy almafa virágzásokra, s ha fagyveszély volt, hajnalban füstölni kellett, hogy ne fagyjon el az az évi megélhetésünk
  • a régi általános iskolámra, amiben még cserépkályha fűtés és fekete olajos padló volt.
  • A körmösre, amit - mai mércével nézve: szadista - matektanárom osztott ki nekem, mert nem tudtam egy feladatot megoldani. A táblánál használatos fa vonalzóval adta a körmöst. Majdnem összepisiltem magam a fájdalomtól.  Sose, felnőtt koromban sem bocsátottam meg neki.
  • az esti nagy „csutakolásokra” még kicsi koromban, míg nem volt fürdőszobánk...egy hatalmas lavorba állított bele Anya és szó szerint le kellett súrolni, olyan koszos voltam mindig a nagy játszásoktól
  • nyáron, mikor „hajazott” a kukorica és a kukorica babáimra...imádtam vele játszani, egy doboz volt az ágya, varrtam ruhát neki, befontam mindig szépen a „haját”
  • a fagyisra...fehér köpenyben, egy háromkerekű járgányon hordta a fagyit...volt egy csengője, azt ha meghallottam, akárhol voltam, vágtáztam haza és kunyeráltam pénzt Nagymamától fagyira. Nem kaptam ám mindig:)
  • az első iskolatáskámra, iskolai köpenyemre
  • az úttörő avatásra, hogy ki kötötte meg nekem a nyakkendőt
  • a szégyenre, mikor az egyik általános iskolai tanítóm engem küldött a szembe szomszédunkhoz borért (közel laktunk az iskolához)...én szégyelltem magam, mindig Nagymamát kértem meg, menjen át helyettem 
  • hogyan szöktem el a testvérem után a könyvtárba (vagy 10 éves lehettem) és attól kezdve mániákus könyvtár látogató lettem 
  • hogy olvastam éjjel-nappal, rejtve/nyíltan..ahogy lehetett, mert Nagymamám nem tolerálta az olvasást, míg tennivaló akadt a ház körül....és az mindig volt! 
  • Az első utazásomat Pestre...arra emlékszem, hogy még gőzmozdony közlekedett Nyíregyházáig, de hogy onnan Pestig milyen vonat volt, arra nem. Az anyai tiltásra: szigorúan tilos volt menetiránnyal szembe kinéznem az ablakon, nehogy a szikra a szemembe menjen. Persze, hogy direkt úgy néztem ki...nem is én lettem volna, ha nem.
  • hogy harapott meg a tőlünk negyedik szomszéd kutyája...kiharapott a lábszáramból egy kicsi darabot. Nagymamát még olyan dühösnek nem láttam és úgy kiabálni soha nem hallottam, mint akkor. Azt mondta, "fűbe veri" (agyon veri) a kutyájukat, ha nem zárják be rendesen.

22 megjegyzés:

  1. mind szep , kulonosen attol, hogy a tied..ugye?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az biztos, hogy ezek az én emlékeim:) és igen, nekem jó visszagondolni azokra az évekre.

      Törlés
  2. Én ezt a bejegyzést szeretem.
    Én is szoktam emlékezni... és most veled együtt emlékeztem...
    A múltkori beszélgetésünknél anyukám nagyon meglepődött, hogy mi mindenre emlékszem, milyen apró részletekre... emlékezni jó... olyan, lágyan ringató... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tudod, piszkosul "ráérek" most
      munkanélküliként:(...sorakoztak az agyamban a régi dolgok...egy-egy szóval megjegyeztem egy papírlapon és itt meg formába öntöttem...olyan sok minden eszembe jutott, hihetetlen tényleg mennyi mindenre emlékszik az ember...

      nekem nagyon fontosak ezek. jó még leírni is...

      Törlés
    2. remélem sokáig nem fogsz piszkosul ráérni... de az emlékekre mindig emlékezz :) nekem is nagyon fontosak az emlékeim, és szeretek róluk beszélni, szeretek visszaemlékezni (lehet, már öreg vagyok :))

      Törlés
    3. jah, korral jön ez a visszaemlékezés nálam, de ez komolyan nah:) észrevettem, hogy az utóbbi időben sokat jár a gondolatom a gyerekkoromban.

      Törlés
  3. Egyáltalán nem volt unalmas, sőt! Jó volt nagyon olvasni, bennem is felidézett sok emléket, mert bár én pesti lány vagyok, gyerekkoromban minden nyáron sokat voltunk egy békési kis faluban a nagymamámmal a dédinél. Szóval köszönöm! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hidd el, öröm nekem, ha egy pici élményt adott az írás és felidézted Te is magadban a gyerekkort:)

      Törlés
  4. Kérdezhetném "Hanyas Vagy?"Csak azért mert egy- két dolog kivételével írhattam volna én is, és még egy két dolgot hozzá is tehettem volna... Nos tényleg elő jön sok minden....sok sok emlék...
    Igaz, az is hihetetlen mennyi mindenre emlékszünk régi dolgokról és telefonon beszélek valakivel , leteszem és már nem tudom mit beszéltünk meg xy-al.
    Szomorú hogy munkanélküli vagy... nem könnyű átélni, megélni...Nem hittük hogy itthon is elér bennünket a munkanélküliség

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze megkérdezheted, 68-as vagyok, egy szabolcsi faluban nőttem fel, ahová a modern kor később érkezett meg, ahol nem úgy fejlődött a világ, mint mondjuk egy nagyvárosban. Ki merem jelenteni, hogy csodás gyerekkorom volt, attól függetlenül, hogy kőkeményen be voltam fogva minden háztartási és ház körüli munkára. Ettől (is) lettem olyan és az, aki vagyok ma is:)

      Ezek a régi emlékek hidd el, mindenkinek ott vannak a szívében, lelkében, csak elő kell "szedni".
      Még rengeteg apró emlékem van, már le van írva, de nem akartam egyszerre rátok zúdítani:)

      A munkanélküliség...eddigi életem során már négyszer kerültem ilyen helyzetbe. Megszokni, elfogadni nem lehet, nem tudom, hogy erőm teljében senkinek nem kell a pontos, precíz munkám...

      Törlés
    2. Voltam én is munka nélkül, csak három hónapig, de nekem az volt maga az örökkévalóság, majdnem megbolondultam.. szóval megértelek...
      és vannak, akiknek ez a világ legtermészetesebb dolga...

      Törlés
    3. borzasztó érzés, hogy senkinek nem kell az ember munkája...pedig most már nem kell kicsire se vigyázni, terhelhető vagyok munka szempontjából, világéletemben pontos, precíz ember voltam...és látod, mégsem kell...na jó, nem nyávogok.

      Törlés
  5. A mosoly szélesedik arcomon. Ez olyan barátságos és tükrözi az általam is megélt idő emlékeit.:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Tibor, annyira jó volt ehhez a témához nyúlnom nekem is, pergett előttem az egész életem közben:)

      Törlés
  6. milyen jók is az ilyen elmélkedések... téged olvasgatva, egy csomó minden most nekem is eszembe jutott...:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ugye milyen jó előszedni a gondolatokból a régi kis apróságokat?

      Törlés
  7. Nagyon tetszett ez a bejegyzés. Még sose hallottam, hogy a gyújtóst gerjesztőnek is nevezik.
    //0-0\\
    (Ezt a smile-t Kobak írta neked)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. óóó, de aranyos Kobak:) puszild meg helyettem a kobakját:))

      felénk így hívták Pipulka:) mai napig is így mondják:)

      Törlés
  8. Anonymous2/21/2013

    ...nem lóvasút jött nyíregytől pestig akkor ojsika? :P...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. deeee, most hogy mondod, tényleg az közlekedett Pestre és Pesten:P:D
      amúgy meg...jegyeztem:P

      Törlés
  9. Jó volt olvasni, várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kész van a többi is Katici, csak nem akarok tömény lenni:)

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.