2013. február 24., vasárnap

Apró részletek II.


Emlékszem...(minden rendszer és minden időrendi sorrend nélkül, ahogy eszembe jutott)
  • a nyáresti árokparti nagy beszélgetésekre, zenélésekre...rengeteg gyerek volt az utcánkban, esténként kiültünk az árokpartra játszani, beszélgetni. Az egyik fiúnak volt tangóharmónikája, ő zenélt mi énekeltünk. Csodás esték voltak! Hol érdekelt bennünket a tévé akkor?
  • Májusban a cserebogár gyűjtésre...az esti lámpafényben kergettük a cserebogarakat, seprűvel hadonászva vertük le őket és egy befőttes üvegben gyűjtöttük össze. Nyüzsögtek benne. Másnap elsimított homokra raktunk jó párat belőlük és figyeltük, hogy "szántanak". Ma már undorodnék tőle...
  • az akácvirágzásokra...nem messze volt tőlünk egy kis liget, tele akáccal...az a finomságos-tömény illat...máig érzem, ha rágondolok
  • az egész nyáron át tartó mezítlábas járkálás...csak akkor volt a lábunkon papucs, szandál, ha olyan helyre mentünk, ahová muszáj volt felhúzni. Őszre kérges lett a talpunk, nem ártott annak semmi:)
  • hatalmas nyári esőzések után a pocsolyákban való ugrálás, az árokban, mosóteknőben való „csónakázás”
  • a nyári nagy befőtt eltevésekre...mikor könyökig jártam a paradicsomban, mert én daráltam le, a befőttes üvegek vég nélküli mosására
  • a lekvárfőzésekre, amit eleinte még az udvaron ásott gödörben elhelyezett üstben főztünk és az elején gyerekek is kavarhatták, mert még akkor bírtuk, de ahogy sűrűsödött már nem tudtuk kavarni.
  • a szomszédban a cseresznyeszedésre...az idős, rendkívül fukar szomszéd néni (már talán a pora sincs meg....) állandóan ott sertepertélt a fa alatt és folyton mondogatta nekünk, hogy mutassuk csak meg, hogy fütyül a rigó...gyerekfejjel nem értettem miért kellett nekem rigót játszani...aztán később jöttem rá, hogy azért, mert addig sem ettem a cseresznyét, míg fütyültem... mennyit bír megenni egy gyerek? Pedig mázsaszámra volt rajta cseresznye és irgalmatlan sokat leszedtünk neki. Attól függetlenül nyakig ettem magam cseresznyével...
  • Nagymamám bio gazdálkodása az elsők között lehetett a bio történelemben, mert a krumplibogarakat nem permetezte, hanem velünk szedette le...óóó hogy undorodtam tőle:(
  • az első (40 db) almafa ültetésünkre Apával...tesóm már nagyobb volt jóval, ő segített Apának gödröket ásni, nekem meg tartani kellett a fát egyenesen...november elején ültettük, de már vékony hóréteg volt és nagyon összefagytam
  • az őszi kukoricatörésekre és a frissen tört kukorica illatára...mi gyerekek is törtük és ha lemaradtam, úgy örültem, ha Anyáék besegítettek és így behozhattam a lemaradásomat... Lovaskocsival hozták haza a kukoricát a mezőről és a gyerekek felülhettek a tetejére, amiért titokban mindig imádkoztam, hogy én is felférjek rá, mert nem valószínű, hogy haza bírtam volna menni gyalog, olyan fáradt voltam
  • a nagy nyári dinnye evésekre, mikor – viccesen szólva - könnyebb lett volna másik gyereket csinálni, mint minket kimosdatni a dinnyeléből, ami csíkokban keveredett a lábunkon, karunkon, kezünkön a porral...a látványt el lehet képzelni
  • a mosatlanul, két pofára falt málnára, cseresznyére, meggyre, barackra, szilvára a kertben...akkor még nem volt permetezés... dehogy volt
  • az éppen csak szárat eresztett hagymára...alig vártuk, hogy vagy 10 cm-es legyen és már téptük le a zsíros kenyérre
  • a kapálásokra...ki volt adva „napi parancsba” hogy mennyit, hol kell megkapálni, mert Anyáék eljártak dolgozni és későn értek haza, Nagymama meg nem bírta csinálni, mert beteges volt
  • a nagymosásokra...hol volt még akkor automata? Még az is nagy dolog volt, ha mosógép volt valakinek. Nem bírtam csavarni a nagy dunnahuzatokat (10-12 éves körül voltam)...mit össze kínlódtam a nagy darab ruhaneműkkel? :(
  • a mozizásokra...hogy engedett be a jegyszedő néni, mert ismert...mindig a tűzoltóknak, rendőröknek fenntartott helyre ültem
  • a bálokra, a táncokra, az akkori slágerekre

22 megjegyzés:

  1. Én ezeket a bejegyzéseidet olyan élvezettel olvasom, de képtelen vagyok hozzájuk érdemben írni, mert annyi mindent idéznek fel bennem a soraid. :-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Chanson, még ha nem is írnál semmit, nekem az is elismerés, ha elolvasod, amit írok:)

      Törlés
  2. Nekem is nagyon tetszik! :)
    De most miért ilyen pici betűkkel írtad?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pici betűs?:O
      az enyémen rendes betűnek láttam, de lehet elállítottam valamit. Vagy lehet ösztönösen pici betűvel tettem ki, hogy ne tűnjön olyan soknak:))

      Törlés
  3. J.Zsolt2/24/2013

    Az egész gyerekkorod benne van. Szinte látom némelyik jelenetet, ahogy leírtad.
    Nagy ölelést küldök neked.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát jah, olyasmi. keresztmetszet a gyerekkorról...

      én is puszi:)

      Törlés
  4. Még egy mosolyt előhoztál.:-)

    VálaszTörlés
  5. Ízek, illatok, képek, dallamok! Mennyi emlék, felidézik a múltat, megszépítő távolság. :)
    Emlékszem, még csak "jártam" (akkor így mondtuk) az első férjemmel és meghívtak a telkükre egy családi összejövetelre. Na, én meg akartam mutatni, hogy városi lány létemre tudok ám kapálni! Aztán csak arra lettem figyelmes, hogy jövendőbeli apósom leguggolva nevet és mindenki engem néz. Kiderült, hogy miért ez a jó kedv, hátrafelé menve kapáltam, hogy nehogy rálépjek a frissen megforgatott földre. :) Jól bemutatkoztam... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Borka, tulajdonképpen úgyis meg volt kapálva az a föld:)

      jó kis munka volt a kapálás, azt nem lehet elfelejteni:)

      Törlés
  6. Rögtön nem is tudtam írni, mert Apáért kiáltottam.... én hangosan elkezdtem olvasni, Apa "fejből" mondta tovább....Köszönjük.......Nagyon jó perceket szereztél, és emlékeztünk. Én ugyan nem falusi gyerek voltam, de mégis nagyon nehéz munkás, gyerekkorom volt... Sok minden előjön...
    A mostani gyerekek nem is tudják miből maradnak ki a modern kor végett...mégha nehéz is volt...
    Várjuk a következő írásodat..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nagyon kedves tőled, köszönöm szépen:)

      szívből örülök, ha előhoztam egy-két régi szép emléket.

      Törlés
  7. Ugye jön még több is?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pipulkám, már így is 'túl töménynek' tartom magam, hogy ennyit leírtam:)

      Törlés
    2. Én cseppet sem tartom töménynek. :-) Meg hát látod másokat is hogy megmozgatott.

      Törlés
    3. Én annak csak örülni tudok:)

      Törlés
  8. Olyan jó ilyen emlékeket hozni... vajon a mai kor gyermekei mire fognak emlékezni?
    Igyekszem minél több tartalmas emléket létrehozni a gyerekemnek, és csak bízni tudok abban, hogy amikor majd visszanéz az életére, lesz mire emlékeznie...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a mi gyerekeink - hiába adtunk/adunk meg mindent érzelmileg, tartalmilag - már közel sem lesznek ilyen emlékeik, mint nekünk volt. Bár ki tudja, nekik milyen fontos kis apróságok íródtak fel az emlékezetükbe, amire mi talán nem is emlékszünk....

      Törlés
  9. csak mosolygok... és emlékezem:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az jó, ha mosolyt csal az arcodra:)

      Törlés
  10. Szeretem az ilyeneket olvasni! Bár én nem éltem akkoriban de úgy le tud nyűgözni mikor valaki ilyen átéléssel ír vagy mesél a gyermekkoráról és régi emlékeiről! ^^
    S persze el is tudom képzelni és mosolygok rajta sokszor! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ha ennyi éves leszel, mint én, Te is összeszeded majd az ilyen apró életképeket:)

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.