2013. március 13., szerda

Megpróbálom


...egy picit részletesebben leírni ezt a kirándulást, mivel többen is jeleztétek, hogy érdekelne benneteket.

Megvallom őszintén, hogy nem nagyon tudtam kiválogatni a fotókat, hogy igazán érzékeltessem azt a gazdag érzést, amit ezen az úton szereztem.

Wieliczka.
 Olyan nyüzsgés van már most is a bánya környékén, hogy elképedtünk. (Mi lehet ott nyáron?:O vagy ha már picit jobb idő van?) Csak csoportosan lehetett lemenni, és fel kellett fogadni egy "bányászt" aki végigvezet bennünket. Mi egy magyarul kiválóan beszélő lengyel hölgyet kaptunk. {Megkérdeztem, milyen indíttatásból tanult meg magyarul? azt mondta, hogy csak azért, mert megtetszett neki a nyelv. Lengyel egyetemen, lengyel lány magyarul tanult:)}
Én, aki irtózok a mélységtől, a bezártságtól simán lecaplattam a föld alá négyszáz lépcsőn....és kezdődött a csoda. Minden sóból és fából van. Azt mondta a hölgy, hogy Wieliczka környékén azért nincs erdő, mert a föld alatt van. És igaz! annyi fát életemben nem láttam beépítve a föld alá! Muszáj volt minden járatot, szintet aládúcolni, mert a bánya fölött a város van és nem akartak katasztrófát, hogy valamelyik szint beomoljon. Szédületes ácsolatokat látni mindenfelé. Van olyan terem (fotó előző posztban) ami 30 m magas és fa, fa, fa mindenütt...az egész terem úgy van beállványozva. Állandó a hőmérséklet  és száraz a levegő. Nekem melegem volt, többen levettük a kabátokat is.
 Étterem van , souvenir boltok.
Meseszép kápolnák, abból a legnagyobb, ami tele van sóból készült csillárral, csodálatos faliképekkel, szobrokkal. Miséket tartanak lent, amin mindig rengetegen vannak.
Nagyon sok történelmi alak van kifaragva sóból, ezeket különféle jelenetekben helyezték el. Látni lehetett hogy történt a sókitermelés a régi időkben, ki is lehetett próbálni a szemléltető eszközöket.
Az egész bánya járatai összesen kb. 300 km hosszú. Iszonyú nagy szám ez. Mi bejártunk 3 km-t ebből, kb. három óra alatt, 130-135 méter mélységben. Érdekes, hogy még arról is elfelejtkeztem, hogy hol vagyok, annyira lekötött minden, amit hallottam, láttam. Parajdon alig vártam, hogy kimenjünk a bányából :) ott csudára féltem.
Lifttel jöttünk fel, mindenkit azzal hoznak fel, 20 mp alatt felértünk.

Krakkó.
Egy csoda. Szépség. A Wawel a Visztula felől nézve. A Visztula maga. Az óváros. A Rynek. Az épületek.

Első helyszínünk a Wawel volt. Királyi palota, katedrális, bástyák találhatók ott. Sok-sok lengyel király, híresség síremléke is ott található a kriptákban. Láttuk a két évvel ezelőtti repülőgép szerencsétlenségben elhunyt lengyel elnök, Lech Kaczyński és felesége szarkofágját.
Mint minden magyar csoport, mi is elénekeltük a magyar és a székely himnuszt Báthory István síremlékénél. Torokszorító volt, hogy egy több évszázada elhunyt magyar emléke előtt tisztelegtünk, aki lengyel király is volt.

Idegenvezetőnk ahogy mesélt, hihetetlen volt, hogy mennyi kötődés volt/van a lengyel-magyar nép között a történelem során. Királyok, királynők, akik magyarok voltak és szentként tisztelték/tisztelik a mai napig is. (Szent Kinga, Szent Hedvig, akinek meseszép fehér márvány síremléke van)

Felmásztunk a Zsigmond toronyba, ahol van egy híres harang, aminek a nyelvét aki megérinti/megsimogatja, szerencséje lesz. Ugye nem kell mondani, hogy mindenki simogatott? fényes is a harang nyelve rendesen:)

Elmentünk a Ferencesek Templomába és a Mária Kegytemplomba is. Olyan lenyűgöző méretű templomok, hogy tátva maradt a szám. A rendkívül gazdag díszítéstől is, az általam soha nem látott nagyságú szárnyas oltár látványától is.

Utána mindenki arra ment, amerre akart:) Sétáltunk a Rynek-en, ami Krakkó főtere, 200X200 méter nagyságú és kimondottan nyüzsgő élet folyt ott az igen hűvös idő ellenére is. Szebbnél szebb épületeket bámultunk, fotóztunk. Ittunk híres lengyel forró csokit,  és nyugodtan kijelenthetem én még olyan finomat életemben nem ittam!
Bementünk a 108 méter hosszú Posztócsarnokba, ami mióta létezik, mindig is a kereskedők helye volt. Teljes hosszúságában nyitott üzletek vannak mindkét oldalon, természetesen a lengyel jellegzetességeket árulják ott. {Ott nem vettem semmit:)}

Zakopane.

A Krakkóból Zakopane-be vezető úton teljes kétségbeesés, ugyanis tejfehér köd volt mindenütt...mit fogunk mi így látni? Aztán ahogy beértünk a településre, kitisztult a környék:) bár a hegyek szinte végig elbújtak a párában. Megnéztük a több száz éves csupa fából készült fatemplomot, meg a Hősök Temetőjét. Felmentünk a
Gubalówka-ra, ahonnan még így is csodaszép kilátás volt, hogy a hegyek zömét felhő, pára borította.
Néztük a síelőket és megállapítottam magamban, hogy nincs az a hatalom, ami engem onnan levinne sítalpon :D
Végigmentünk a sajtárusok között, mindenki megkínált, úgy megszedegettem magam sajt falatokkal, hogy jóllaktam vele:D Mit csináljak, ha mindenki kínált?:O :)
Nagyon finomak mind, imádom amúgy is az ilyen jellegű sajtokat, úgyhogy végül három fajtát vettem...

Megállapítottam a három nap során, hogy a lengyel nép hihetetlen módon szereti, tiszteli II. János Pál pápa személyét, emlékét. Nem felejtik el őseiket, királyaikat, történelmüket.
Velünk mindenütt kedvesek, szívélyesek voltak. Mosolyogtak, ha mi szóltunk pár szót lengyelül és mosolyogtunk mi is, ha ők szóltak hozzánk magyarul:)

Egyetlen percét nem bántam meg ennek az útnak.

Bocsánat, hogy hosszú lett, még így is visszafogtam magam:)

8 megjegyzés:

  1. Jó volt a beszámolód olvasni. Krakkó vágyam, Zakopánét láttam!A lengyeleket nagyon kedvelem. Mindig is így volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Éva! Élmény volt nekem az egész.

      Törlés
  2. Orsi, öröm volt veled barangolni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katici, örülök, ha adhattam valamit Neked ezzel! :)

      Törlés
  3. Hosszú??? :-o Akkor én mit szóljak az "átlagos" bejegyzéseimhez??? :D
    Amúgy meg akit érdekel az mivel érdekes bejegyzés lett, hipp-hopp végigolvassa, akit meg nem az le van ejtve! ^^
    Nagyon jó kis bejegyzés lett, sosem voltam még Lengyelországban de most kedvet kaptam! ^^
    "hogy nincs az a hatalom, ami engem onnan levinne sítalpon :D" Itt visítva nevettem! :D
    És tényleg, minden sorát élveztem eme bejegyzésnek! Több ilyet kéne írnia a Hölgynek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teeee, nagyon komolytalan gyerek Te:) és képes kinevetni az idősebbet:)

      Nem bánnád meg, ha egyszer elmennél Lengyelországba...

      főleg, ha szereted a csokit...óóóóóóó milyen finomságok vannak ott....bűnöztem rendesen :)

      Törlés
    2. Én nem is vagyok komooolytalaaaaaan! >.<
      (mondja Lamazius, dobbant egyet, majd sértődötten keresztbe fonja karjait és látványosan hátat fordít a Hölgynek)
      :D

      Csokiiii, hooooooool??? *.*
      Lamazius eltűnt.

      Törlés
    3. LOOOL

      tényleg nagyon finom csokik vannak, olyan kis helyesek, egyenként csomagolva, soknak olyan alakja van,mint nálunk a bonbonmeggynek, csak a legkülönbözőbb töltelékkel, ami mind isteni finom!!

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.