2013. március 28., csütörtök



"Miért sirattok?
Isten arca volt, amely
simogatón, hívón
rámhajolt.

És én mentem, s most
fényözönben élek,
és nem vagyok más,
csupán tisztult lélek.

Sziromhullás volt,
árnyékom lehullt,
a szemetek könnybe
miért borult?

Ha emlegettek, köztetek leszek,
ha imádkoztok, veletek vagyok,
ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
emlékem így áldás lesz rajtatok."

(Reményik Sándor)



9 megjegyzés:

  1. Ó, ez annyira szép és igaz! Nagyon szeretem Reményik Sándor lélek megérintő verseit!
    Köszönöm Neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon megható és szép sorok. Egy szomorú alkalom miatt tettem ki bejegyzésbe.

      Törlés
    2. Anonymous3/28/2013

      Szerintem többen Vele voltunk a mai napon ,gondolom érezte.

      Törlés
    3. Igen.
      Így távolról ennyit tehettünk, hogy gondolatban megszorítottuk a kezét és megöleltük.

      Törlés
  2. Nagyon szép, én is így gondolom. Köszönöm, hogy olvashattam

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. csak azt tudom írni: ölellek és gondolok rád

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.