2013. április 4., csütörtök

Kosztolányi



Kosztolányi Dezső: Apám

Két pár cipője volt és két ruhája.
Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája,
de néha este ellágyult, megolvadt,
nyitotta nékünk az ablak kilincsét,
és megmutatta mesebeli kincsét,
az őszi égbolton a tiszta holdat.

1924-25

4 megjegyzés:

  1. Ahhoz akartam írni, hogy köd előttem, köd mögöttem, hogy : ó, Istenem, kicsi R. ezt énekelte ma végig Halász Judittal együtt az autóban, míg hazaértünk az oviból. Itt cseng a szívemben:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. drága Júlia, igen, először megjelentettem, de nem akartam egyszerre sok bejegyzést írni és így visszavettem, de ma mindenféleképpen kitettem volna:)

      Nagyon-nagyon szeretem én is, annyiszor mondókáztuk mi is a lányokkal kicsi korukban:)

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.