2013. május 22., szerda

Mosolyogni tessék!


A legfrissebb Nők Lapjában olvastam most róla, hogy tíz éve ment el Janikovszky Éva.
Ebből a cikkből idézek most, mert nagyon szerettem az írásait.

 Az írás részletek V. Kulcsár Ildikó cikkéből származnak, a Nők Lapja 2013. május 22. 21. lapszámából.

"Alig találkoztam olyan könyvtárossal, aki ne tartotta volna Évát barátjának, alig váltok szót olyan pedagógussal, aki ne emlegetné őt szeretettel. Mindenütt nyomot hagyott! Kedvességet, barátságot, humort, elfogadást. Kicsi falusi könyvtárakban, művelődési házakban, iskolákban, elegáns nagyvárosi előadótermekben, színpadokon. Pedig nem volt könnyű ember. Ha igazságtalanságot, embertelenséget tapasztalt maga körül, méregbe gurult, és nem rejtette véka alá a véleményét. Nem hercigeskedett, nem akart jobbnak, "aranyosabbnak", fiatalabbnak látszani, mint amilyen. Igazat írt, és igazul viselkedett."

"Kevesen tudtak-tudnak úgy írni a gyerekekről, ahogy ő.

...

Ő soha nem volt édeskés, nem gügyögött - de áradt a soraiból a szeretet meg az elfogadás -, és a könyveit olvasva eltöprenghetünk azon, hogy miért akarjuk mi, felnőttek úgy "beállítani" a világot, mintha a gyerekkor csak szépet-jót jelentene."

"Mintha nemcsak gyerekeknek írt volna, hanem a szülőknek is. Mintha szüntelenül azt kérdezte volna a felnőttektől: emlékeztek? Emlékeztek még arra, hogy néha átkozottul nehéz gyereknek, különösen kamasznak lenni?"

S végül egy idézet tőle:

Egyetlen életünk van. 
Ne hagyjuk hát, hogy eluralkodjon rajtunk a rosszkedv.



10 megjegyzés:

  1. Anonymous5/22/2013

    Emlékszem anno kislánykoromban aszem a Népszabadságban megjelentetett, sorozatos, Janikovszky képregényszerűségre, hogy én azt hogy vártam és imádtam :) Eszter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem sokan voltak úgy, mint Te:)

      Törlés
  2. Szeretem. Jó pár könyvét megvettem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyedi, utánozhatatlan stílusa volt.

      Érdekes, hogy nekem gyerekkoromban nem voltak könyveim tőle,
      (régen falun nem nagyon volt szokás könyvet venni a gyereknek:) mondjuk ezt pótoltam a könyvtárral az első adandó alkalommal...)
      így aránylag későn ismertem meg az írásait.

      Törlés
  3. Janikovszky Éva könyveit én is nagyon szeretem. Sok megvan, és a gyerekkönyveket is újraolvasom néha, mikor rossz a hangulatom... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Múltkor, kisebbik lányom polcán rendezgettem és ott találtam meg az Égigérő fű c. könyvét, amit matek versenyen elért helyezésért kapott a lányom, ötödikes korában...én ezt teljesen elfelejtettem már, mondjuk nem is csoda talán, mivel 22 éves a lányom:))
      Szóval, én azt akkor este elolvastam:)
      Csak azt akartam ebből kihozni, hogy nem lehet megunni, akárhány éves is az ember.

      Törlés
  4. Több könyvét is olvastam és imádtam! ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem minden korosztály szerette/szereti.

      Törlés
  5. Nagyon tisztelem és szeretem...

    VálaszTörlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.