2013. szeptember 5., csütörtök

A régi udvaron




 A régi udvaron a régi léptek
Halk kopogását hallgatja szívem,
Míg az alkony, mint apám idejében
Leszáll fáradt fejemre szelíden.
Itt járt ő egyre lassúbb lépkedéssel
S nézte a néma, fénytelen eget,
Kihúnyó tüzek méláztak szemében,
Neki oly korán csönd és este lett.

Most én rovom a régi kövek útját
És régi léptek neszét hallgatom
És rámragad a régi szomorúság
És visszazeng egy régi bús dalom.
És körülvesz a magányos gyerekség
S árva szegénység minden árnya ma
S szívemben fölsír minden régi estém
Vígasztalan zsongású dallama.

Juhász Gyula

4 megjegyzés:

  1. Szép verseket találsz... szeretem...! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mikor milyen hangulatom van, úgy keresgetek, olvasgatok és és és bennem van, hogy másokhoz is eljussanak ezek:)

      Törlés
  2. Ezt szinte nekem irta, nagyon szep!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tulajdonképpen mindannyian belegondolhatunk hasonló szituációba...

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.