2015. május 21., csütörtök

Tegnapi


Nálunk a fűnyírás így megy.

-  Le kellene vágni a füvet.

Férj kimegy a teraszra, szemrevételezi az udvart, megvakarja a fejét, hümmög, dünnyög, majd fültől fülig érő vigyorral közli: még most vágtad(!!) le a múlt héten!

-  De le kell, mert utána nem bírni vele, lefullad állandóan a gép!

Nem hatódik meg az érvtől.
fotó: internet   -  hahaha, így fogom én is nyírni

Aztán jönnek a variációk, szintén kedvesen vigyorogva:
  • hagy nőjön még!
  • majd holnap
  • először meg kell élesíteni a fűnyíró pengéjét
  • nincs itthon a hosszabbító
  • úgysem jó neked, ahogy én vágom (??? :O ) 

Az utolsó, az igazi mentőötlet: meg kell csinálnom holnapra ezt meg azt, mert reggel vinnem kell.

Mint aki jól végezte a dolgát, felvonul az irodájába és bőszen dolgozik :D

Mese nincs, feleség ezek után gyakorlóba  munkásruhába öltözik, megoldja penge élesítés, hosszabbító nélkül, még aznap.

Tulajdonképpen csak próbálkozok mindig, hogy azért néha-néha Ő is vágja már le a füvet, ne csak én, de általában úgyis az a vége, hogy én esek neki :)
Azért egy évben kétszer...na jó, max. háromszor levágja a párom is...
Nincs is ezzel semmi bajom, tényleg...lehet van aki hülyének néz emiatt, de szeretek füvet nyírni, mert imádom a frissen nyírt fű illatát.

Utána kiültem a teraszra. Úgy koszosan még,..még egy kicsit, mielőtt "leretkelném" magam... s elmélkedek a fű-, virágillatban. Lett volna még mit csinálni, de inkább Pató Pál urat követtem.

Gyönyörködök a már halódóan is szépséges, száznyi pünkösdi rózsában, a teraszig érő illatában. Hallgatom a ki tudja hanyadik szomszédban a kopácsolást, valamit építkeznek hetek óta.
Nézem a kíváncsi, goni, madárhajkurászó (utálja a rigókat...) egyik szomszédom ahogy locsol, egy szál klottgatyában, ügyesen veretve (baromira tetszik neki mindig...) a lindab kerítésünket, hátha az is szomjas.

Nézem a rigókat, egymást hajkurászva tolakodnak a fürdőhelyért. Amelyik megszerzi,  önfeledten locsázik a kiszuperált tálban, majd szárítkozik a kerítés tetején. Jön a vadgalamb pár is, ők nem fürdenek, isznak. Nagyon óvatosak, percekig kerülgetik a tálat, mire rászánják magukat. Majd jön egymás után: rozsdafarkú, tengelic, zöldike és folyamatosan kb. hatszáz veréb :)) na ők rengetegen vannak, de hagy igyanak, nem bánom.

Hallgatom a másik szomszédot, rakják a tüzet, szalonnát fognak sütni. Kis idő múlva megcsap a füstje, már jön is a szomszéd, meglát a teraszon, szól:
- Gyere lógasd be te is a tiédet!
 (Hahaha, így szoktuk egymást invitálni, szalonna-, kolbász sütésre.)
Mondom, ááááá most nem lógatom, nincs ihletem hozzá, meg éhes sem vagyok...

Tovább ejtőzök, egyszer csak kopognak a körmök a betonon. Jön Fifike, a szomszéd földszintes kutyája. Meghallotta a hangomat, ahogy a szomszéddal beszéltem, rohan hozzám olyankor. Tudja, mindig kap valamit: egy jó falatot, nonstop simogatást. Beszélek hozzá, komolyan! megérti amit mondok neki :)

A hangokra előkerül a férjem is, elégedetten szemléli az udvart, megdicsér milyen ügyes vagyok :D nahát??? tényleg?? :O majd vigyorogva közli: legközelebb is én csinálhatom, nagyon értek hozzá.

Szóhoz sem jutok a megtiszteltetéstől... illetve igen, de azt nem írnám ki ide...:)

...és lassan véget ért a nap. Nekem így. Kicsit koszosan elmélkedve a teraszon, de békében. Magammal, a világgal.
Per pillanat :)
Ez most jó.

18 megjegyzés:

  1. Szép pillanatok. Én is élvezném. :) És tényleg ügyes vagy, biztosan szép munkát végzel mindig. :) A pünkösdi rózsák illatát ide érzem, és látom magam előtt a madárkáidat is.. :) Mindent, úgy, ahogy leírtál. Nagyon tetszett! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, ez olyan érzés volt, az elvégzett munka öröme :) ezt hozta ki belőlem ott a teraszon, a gondolatokat.

      Törlés
  2. Jók az ilyen "meló" utáni pihenések. :)

    A kutyákkal kapcsolatban : egyik nap hallom egy bácsitól, hogy a kutyája milyen okos, meg mindenhova követi, meg megérti amit mond, és erre mondta hogy az ember elvileg a legintelligensebb lény, mégsem érti meg a kutya ugatását.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. van, amikor csak az udvaron ülök le a fűbe, az még jobb :))

      hahaha, ez tényleg így igaz, nem értjük amit a kutya "mond" :D

      Törlés
  3. Jo volt olvasni, kozben elkepzelni:) Nekem mindig kora reggel van ilyenem, eleg gyakran, nagyon szeretem:)

    A fuvet mindig en nyirtam, csak az volt jo, ahogy en csinaltam:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, dettó! a férjem is erre hivatkozik, hogy úgysem tetszik nekem, ha Ő nyírja le a füvet, holott nem reklamálok soha :D hivatkozásnak jó... :))

      Törlés
  4. Jó volt olvasni!
    A belső béke csodálatos érzés. Sokszor, sokszor legyen benne még részed! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Katici, nyáron sokszor elkap ez az érzés, a teraszon ülve, vagy lent a kerti asztalnál....míg be nem zavarnak a szúnyogok :))

      Törlés
  5. :))))))))))
    Annyira élvezem a monológjaidat!!!
    :))))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. muszáj megbeszélnem magammal ezeket :D

      Törlés
  6. Annyira jó volt olvasni...Mindig várom az ilyen jó gondolataidat...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi Vera! :) pedig semmi extra nem történt, egy sima fűnyírás, meg az engem körülvevő hétköznapi dolgokat írtam le :)

      Törlés
    2. Egyébként nálunk mindig Apa vágja... sőt én szoktam mondani várjon még vele... de hajthatatlan...és kint az árkot is vágni kell...utca fronton... DE egy hete mélyíti két közmunkás... kb, kész talán 2 méter,hosszú, 40 centi szélessébe és nagyon jó indulattal 15 centi mélyen...Ezt én ennnnyyyi betegséggel megcsinálom... kevesebb idővel...és mint az a bizonyos "ökörh", ugy nézz ki...Na gondoltam lefotózom... de szegény közmunkásoknak nem lehet szólni... ráadásul csak az én agyam durran el....mit meg nem mernek csinálni... helyesebben ücsörögni laza 50 ezerért egész nap...

      Bocsánat....ez már nem is a fűnyírásról szól...........nem is idevaló, ...

      Törlés
    3. na, az én páromat nem kell ilyenekkel biztatni, hogy várjon még vele, vár Ő magától is :D :D

      Vera, szerintem mindenki tudna most példát hozni rá, hogy dolgoznak a közmunkások és itt nem arról van szó, hogy bántani akarja őket az ember, csak egyszerűen látni a hozzáállásukat a feladathoz.

      Írj csak mindenről, ami eszedbe jut! :)

      Törlés
  7. Mennyire ismerős ez a fűnyírós sztori! Mintha csak nálunk történt volna! Nem tudom, miért "fáj" nekik ennyire a fűnyírás?
    Én is szeretek füvet nyírni, csak a mi nyírónk benzines és nem bírom beindítani.
    Elképzeltem magamban azt a nagyon jó érzést, ahogy üldögélsz a jól végzett munka után és élvezted a téged körül ölelő szépséget, nyugalmat, elégedettséget.... Sok-sok ilyen pihenős, gyönyörködős alkalmat neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor nem vagyok egyedül! :)) Nem tudom miért "vakaróznak" ennyire tőle, nálunk mindig így volt, aztán egyszer meguntam, kértem mutassa meg hogy kell beindítani, s azóta én csinálom.

      Ha valamit dolgozok a kertben, szeretek a végén így ücsörögni még egy kicsit, aztán nézegetni, hogy milyen szép minden, főleg ilyenkor.

      Köszönöm szépen Mancoka! :)

      Törlés
  8. Csodás bejegyzés... amolyan békebeli :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szükségem van rá, hogy tovább lendítsen a mindennapokon...

      lassan már megint lehet nyírni, az esőtől beindult...és jön megint a huza-vona, hogy na most ki a soros??? :))

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.