2015. szeptember 30., szerda

Még jó


fotó: internet

Ma ebédnél.

Csülkös bableveshez palacsintát sütöttem.

Kérdezi a férjem, van felbontva valamilyen lekvár?
Kinyitom a hűtőt, mutatom: szamóca, erdei gyümölcs, hecsedli, őszibarack.
Melyik kell?

Férjem: szilva nincs?

De van! hozzál fel magadnak...
(a pinceszinten van egy kamrám, ott tartok minden eltett befőttet, lekvárt stb.)

2015. szeptember 29., kedd

Ősz


Imádom a gesztenye színét. Szerintem nincs ettől szebb barna...



2015. szeptember 28., hétfő

Mérik


(saját fotó)

Az ajtómon egy számla, mely arról értesít, mérik a múló időt.
Másnap újra eljön, hallom hogy megáll, rágyújt az ajtóm előtt.
Aztán mégsem csönget, de egyszer visszajön:
Majd mikor nem is várom Őt. 

(Omega: A Látogató - dalszöveg)


(Tudom, ez olyan pesszimista hangvételű dalszöveg és kép, nem azért írtam, mert bármiféle baj lenne, egyszerűen csak szép és ha azt nézzük, igaz.)

2015. szeptember 25., péntek

Ilyen


fotó: internet

Várnai Zseni: ANYÁM AZ ŐSZBEN

Oly kicsire zsugorították az évek,
meggörnyesztették a szenvedések,
a háta hajlott, a szeme árkos,
s mint a fa kérge, arca ráncos.

Pompázó szépnek sohse láttam,
csak munkában, kopott ruhában,
remegni értünk, sírni, félni,
én nem láttam az anyámat élni.

Mint dús gyümölcsfa, megszedetten
áll ő kopárra szüretelten
a késő őszben, s földre hajlik,
panaszló hangja alig hallik.

Gyümölcsei már mind leértek,
magában néz elé a télnek,
a hosszú télnek, elmúlásnak,
lassan a földberoskadásnak.

Deres fejét az ősz belengi,
látom őt lassan ködbeveszni,
belehullni az öröklétbe,
időtlen, nagy végtelenségbe.

Termő porából élet érik,
aranyszíve a napban fénylik,
így él majd ő gyümölcsben, fában,
elmúlhatatlan anyaságban.

2015. szeptember 24., csütörtök

:)


Vegyesbolt bejegyzés lesz ez...

Bögre.
Mánia.
Van, aminek nem tudok ellenállni, hiába van itthon 347 bögre (na jó, nem annyi, de sok van)
Ez talán azért fogott meg, mert vidámak a színei, a rajzok, az egésznek a hangulata pozitív hatással van rám, még akkor is, ha egy kicsit a giccs irányába hajlik.






Ez meg egy kis eltévedt nyári virág bemutató. Elmúlt a nagy hőség, ők meg nekilódultak és nyílnak bőszen.
Én csak örülök neki.








Lekvárt főztem, szilvalekvárt.
Megint.
Még tavalyi is van, de eláll ez sokáig. Nincs benne semmi tartósítószer és cukor sem, így is édes, finom.
Jó párat elajándékozok belőle, egy nagy üveggel már a szomszédasszonyomhoz vándorolt.

megmosva, egy része
kimagozva egy adag
órákig fő, itt már majdnem a végén van
ennyi lett, plusz a nagy üveggel, amit már odaajándékoztam a szomszédasszonynak
ebből még jó pár kerül barátokhoz...

2015. szeptember 23., szerda

Tényleg


...elbúcsúztunk a nyártól.
Egy évadzáró szalonnasütéssel, saját, harsogóan friss retekkel, paradicsommal, Anyától hozott paprikával, meg a piacról vett uborkával, holdvilággal a végén, ezer szúnyogcsípéssel koronázva.
De megérte!








2015. szeptember 22., kedd

Mert szép...


Léleknyugtatónak.


2015. szeptember 21., hétfő

Összefoglalva


az elmúlt heteket... nagyon szép volt és nagyon hamar eltelt. De minden ott maradt a fejemben, a szememben, a lelkemben.


Click to play this Smilebox slideshow
Create your own slideshow - Powered by Smilebox

2015. szeptember 20., vasárnap

Két nap dióhéjban


fotó: internet

...mert annyira jól tud esni egy gyerekkori barátnő ölelése, egy baráti beszélgetés, egy tréfás hátbaveregetés a barátnőm férjétől, hogy 'na, jól elvárosiasodtál, hogy észre sem veszed az embert' pedig dehogynem, csak ő akkor per pillanat jobban látta a sörösdobozát, mint engem, egy kérdés valakitől: megismersz? hogyne! hisz ugyanazok vagyunk, mint harminc évvel ezelőtt, csak piszkosul megöregedtünk, testvérrel  beszélgetni olyan dolgokról, amit nem mondott el még senkinek, énekelni bohóckodva, szilvát szedni csepergő esőben majd berohanni, mert már villámlik, dörög mint nyáron, perelni a kutyával, mekkora gödröt ásott ki az udvaron, közben olyan értelmes/pimasz/kajánul néz rám, hogy majdnem visszaszólt, tyúkokat zavargatni 'höööössss a helyetekre', becsavarni az Anyu haját, hogy szép legyen, vasárnap reggel 8 órakor töltött káposztát enni (aaaaahhhhh, te jó ég, ez már bűn a javából, de kit érdekel????), mert Anya 'ződ' hajnalban odatette, hogy időben megfőjön, délután még fagyit nyalni majd este már Anya polár mellényében kucorogni az almafa alatti padon, de bemenni senki nem akar, mert ott a legjobb, ott zajlanak a világmegváltó beszélgetések, közben két pofára falni a hersenő/friss, fáról szedett majdnem bió jonathán almát, a berbencei mézédes szilvát, a szomszédból kapott lédús körtét, lányaim bevonása a kihangosított telefonon keresztül a spontán jött összeröffenésbe, vihogások, hangoskodás, csitítgatás, elmélázás.
Egy kicsit elfelejtettük a világ bajait. Szükség volt/van rá.

Otthon voltam. Csak ennyi.

Ennyi?

2015. szeptember 18., péntek

Pont jókor


Tudom, sokan ismeritek, de...ez akkor is jó!



"- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk."

(A. Alexander Milne: Micimackó)

2015. szeptember 17., csütörtök

Nem


fotó: internet

...volt ma egész nap netem, csak kora reggel. Nem mintha ezért földhöz vertem volna magam, de ahogy ez lenni szokott, pont ilyenkor kellett volna ügyintéznem az ügyfélkapun, a NAV felé.

Délután két órakor már felhívtam a legnagyobb szolgáltatót (legnagyobb??) hogy mi a helyzet.

Mondja a női hang a százhuszadik gomb nyomogatása után, hogy felhívja a figyelmet, egyes helyeken (pl. Debrecen, Székesfehérvár) szünetel mindenféle szolgáltatás, mert fejlesztés miatt 15-16-17-én szerelnek/bigyóznak/átalakítanak.

És! arra is figyelmeztetett, hogy megnövekedett a várakozási idő az ügyintézők kapcsolásáig, ezért tájékozódjak!!! a telekom.hu/mittudoménmiafrancvanaaszolgáltatással oldalon, hogy meddig szerelnek és hol.
Érted.
Nézzem meg a neten, hogy hol, mikor, meddig szünetel a szolgáltatás.
(Mert amúgy a ház minden négyzetcentimétere fel van szerelve mindenféle nettel, ha az egyik szünetel, ott a másik. Hát nem. Egy van, még mindig.)

Ahh....most erre mit mondjak?

Aztán további gombnyomogatás után csak megvártam az ügyintézőt, akinek elnyögtem a bánatomat, hogy pont most, de rögtön, de máris, de azonnal nagyon kéne a net, de nincs ám, meg tudja mondani, hogy meddig fejlesztenek Debrecenben pölö?

Nagyon udvariasan bánt velem, a buta fogyasztóval, hogy halló nénike!, nincs már semmi fejlesztés a városban, itt valami más hibádzik.

Felvette hibának a bejelentésemet délután kettőkor, ki is javították a nagy hibát este kilencre.

Hurrá! Ügyintézhetek most már kedvemre :)
Jó, azért alszok rá egy nagyot....


2015. szeptember 6., vasárnap

Néha



fotó: internet

Néha olyan jó sírni egy kicsit. Bekuckózni egy sarokba, egy fotelba, betakarózni egy meleg pokrócba, zenét hallgatni, amit szeretsz, vagy csak élvezni a csendet magad körül és közben nézni ki az ablakon.
És sírsz.
Sírsz, mert aggódsz a gyermekeidért, a szeretteidért, mert félted őket és tehetetlennek érzed magad.
Sírsz, mert megkönnyebbülsz tőle.

Kisírod magadból ami fojtogat.

Kibékülsz azzal, ami benned van. Vagy nem.
Megnyugtatni magad, hogy minden rendben lesz, hogy vége lesz egyszer a káosznak.

Majd megrázod magad, kiegyenesedsz és teszed tovább a dolgodat.
Úgy, ahogy eddig.


Most egy jó darabig "Nincs körülöttem más, csak az áldott csönd" - bye all ! :)

2015. szeptember 5., szombat

Nyár és tél között


(A fotók tavaly ősszel készültek a Királyerdő hegységben)

 Nyár és tél között úgy vándorol
Október, November,
mint a poros országúton
két szomorú ember.


 Kertek, lankák körül jönnek,
mennek havas tájra,
búsan integet utánuk
egy kopár fa ága.

  
Mint rossz gyerek, a szél őket
sárral megdobálja,
utánuk fut, ruhájukat
s hajukat cibálja.


 Nyár mögöttük, tél előttük,
néha meg-megállnak
s búcsút intenek a hervadt,
búslakodó tájnak.

Zelk Zoltán: Nyár és tél között 




2015. szeptember 4., péntek

Azt hiszem...


...ezzel búcsúzok a nyártól. Még mindig, folyamatosan virágzik ez a kis színes csoda. Nem sok minden élte túl ezt a nyarat. A múltkori esőtől egy kicsit feléledt ami megmaradt, de így sem tapsikolok, hogy hejjjjj, de szép virágaim vannak, mert nincs...de legalább ami van, az színes :)

A két nagy tál körtét a szomszéd bácsitól kaptam valamelyik nap, azóta már feldolgoztam,  9 üveg befőtt lett belőle, az érettekből meg dzsem, őszibarackkal vegyítve.
Mondjuk azt nem tudom ki fogja megenni...befőtt és lekvár árudát kéne nyitnom, komolyan. Csak főzöm, főzöm, elteszek mindent, de megenni, na azt nem tudom ki fogja...










Ablak


fotó: internet

Az ablak fontos. A van-nal, nincs-csel
kapcsol össze, a bent-tel, kint-tel.
Pár millió fényévet enged
besugározni a padlóra,
mintha a sugár végcélja volna,
hogy hozzád jusson -
Gondold meg, kéz,
ki az ablakot csukod,
tárod,
milyen kozmikus mozdulat,
mellyel a mindenséget kirekeszted,

bebocsátod.

 Károlyi Amy