2015. december 11., péntek

Akkor


...már egy hónapja kórházban volt az anya, magas vérnyomással és más problémákkal került be és  valami nem stimmelt a benne növekvő pindurkával sem.  Állandóan a szívét hallgatták meg mindenféle vizsgálatokra járt naponta, ellenőrizték hogy rendben van e vele minden. Utólag aztán kiderült, hogy csak lusta volt a baba, nem mozgott annyit, mint kellett volna.

Akkor este már nagyon nyugtalan volt, valamit érzett, nem akart elaludni, de végül csak legyűrte a fáradtság.

Jól sejtette. Hajnali fél négykor arra ébredt, hogy elment a magzatvíz, de még nem érzett semmi fájdalmat. Elbotorkált az ajtóig - egyedül volt a szobában -, s kiszólt az éjszakás nővérkének, idő van...
Erőtlenül védekezett, mikor letolta a nővér, hogy minek mászkál. Akkor hogy szólt volna? nem volt semmiféle jelző vagy csengő a szobában.

Orvos szaladt, összecsődültek a szobában pillanatok alatt (előtte gond volt már az anya egészségével is) megállapítják: két ujjnyira nyitva a méhszáj, jön ez a baba hamarosan.
A szokásos tennivalók után felviszik a szülőszobába.
Nem először szült, de most is megrémiszti a sok szülő nő ordibálása, ő az elsőnél sem nyikkant meg, akárhogy kínozta a fájdalom.
Szaladgálás, tanácstalanság: nincs szabad szülőágy, annyi baba akart azon a napon világra jönni.
Pótágyra fektetik, nem bánja ő, csak rendben megszülessen a picinye.
Nincs saját szülészorvosa, nem is volt rá pénze, de nem is akarta volna, úgy volt vele, ha elérkezik az ideje, valaki csak ellátja őt és a babáját.

Egy adjunktushoz került, emberségesen bánt vele attól függetlenül, hogy előtte nem tömte a zsebeit pénzzel. Igaz nem is ismerte előtte.
Mivel pótágyon feküdt, nem volt felette műtőlámpa. Az utolsó fázisban az orvos kiabál, hozzanak már egy zseblámpát legalább. Nevet mindenki, az anyuka is, a kínjai ködén keresztül.
- Ilyet még sosem csináltam, hogy zseblámpa mellett szüljön valaki! - szólal meg az adjunktus. Mondja a kismamának, biztos nem fogja ő sem elfelejteni.
Nem felejti el, élete végéig benne lesz az agyában.

Az anyuka ügyesen betartja amit mondanak neki és gond nélkül világra hozza második kislányát.
Mellére teszik, sír, zokog a megkönnyebbüléstől, az örömtől, mert mondják neki: anyuka, egészséges kislányt szült.

Csillapíthatatlanul sír, kijön belőle az elmúlt egy hónap kórházi tartózkodás minden feszültsége.
Sír örömében, hogy elmúlt a fájdalom, sír örömében, mert a mellén a kicsi lánya és nézi apró ujjacskáit, nézi hosszú körmét és egyből az jut eszébe: az apjának van ilyen hosszúkás, szabályos körme. Tapogatja kicsi testét, érzékeli minden porcikáját, érzi a kicsiny test súlyát a mellkasán. Nézi sűrű, pihés-bársonyos fekete haját, csöppnyi száját, fogatlan kis ínyét, ahogy eleinte torka szakadtából kiabál felháborodásában.... és nem tud betelni vele.

Azóta sem.
Az a  csöpp lányka, aki akkor született, ma 25 éves és gyönyörű, végtelenül okos, manöken alkatú lánnyá cseperedett.
Ő az én kisebbik Lányom.
Éltesse az Isten még nagyon-nagyon sokáig.
És ugyanolyan jókívánságokkal halmozom el a Nagyobbikat is, Ő négy nap múlva ünnepli a születésnapját.

A napsugaram mindkettő. Az életem.

rajz: internet

(Az eredetileg idetett fotókat levettem...)

19 megjegyzés:

  1. Istenéltesse mindkettőjüket(hármójukat:))))

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen, az Ő nevükben is :)

    VálaszTörlés
  3. Boldogot nekik, isten éltesse őket...

    Ahogy olvasom, neked is volt élményekben részed... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, a nevükben is :)

      Hajjaj, de még mennyire...le sem írtam mindent :)

      Törlés
  4. Ó, de szépen leírtad Orsi! Könnyek szöktek a szemembe.
    Isten éltessen benneteket!
    Micsoda kis hajasbabák!! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen Katici :)

      Mindkettő ilyen kis bozontos hajjal született :)

      Törlés
  5. Nagyon boldog születésnapot kívánok az ünnepelteknek! :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon sok boldog születésnapot kívánok az ünnepelteknek! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, kedves tőled :)

      Törlés
  7. Boldog szülinapot, sok örömöt a "kis" nyilasoknak. :-) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen, a két nyilasom nevében is :) <3

      Törlés
  8. Hát én lemaradtam a képekről. Sajnálom. :-(
    De a történet nagyon szép. :-) Pótágy és zseblámpa, na ez csúcs! Akkoriban még több gyermek született.
    És valahol irigykedem is, mert én nem tapasztalhattam meg ezt a rögtön kezembe kapom érzést. Ez a mai napig hiányzik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pótágy és zseblámpa - ezt tényleg nem lehet elfelejteni, míg élek :) Tele volt a szülőszoba, pedig nem egy-két ágy volt a klinikán, biztos is hogy több gyerek született akkoriban.

      Igen, ez hihetetlenül jó érzés, hogy egyszer csak már ott mocorog a mellkasodon az a pindurka emberke, aki előtte még a pocidban futballozott :))
      A harmadik babámat azt viszont nem adták a kezembe :( :( pindurka volt nagyon, csak három hétig élt :'( :'(

      Törlés
    2. Hát igen, egy olyan pindurkát rögtön dugnak az inkubátorba. Legfeljebb láthatja az ember és megérintheti. Ilyenkor még az is sokat jelent....

      Törlés
  9. Boldog szülinapot mindkettőnek! Hála Istennek, hogy egészségesek, szépek, és az édesanyjuk is az! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen drága Palkó :)

      Törlés
  10. Csodás megemlékezés.
    Biztosan nagyon jó anyuka vagy! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a lányaim tudnák megmondani milyen anyukájuk vagyok :)

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.