2015. december 9., szerda

Mai írás


...a Hajdú-Bihari Naplóból.

"Sokáig teljesen természetesnek vettem, hogy az a szép, kéttornyú épület a maga "szemeivel" vigyázóan tekint a városra, annak népére...
...Aztán egy este, amikor megálltam a szépen felújított főtéren, hirtelen rácsodálkoztam a Nagytemplomra. Mint egy idegen, aki most látja először...Ekkor döbbentem rá, milyen szép is Debrecen jelképe. Nekem a legszebb..."

Kenyeres Ilona írása, Hajdú-Bihari Napló 2015. december 09.

Pontosan ezt érzem én is, hogy vigyáz a városra, az itt lakókra és mennyire szép épület.
Nem vagyok tősgyökeres debreceni nyakas cívis, de oly sok év után már magaménak érzem én is a várost, minden szimbólumát, szépségét, csúnyaságát, előnyét, hátrányát.
Lehet szeretni, szidni, de akkor is itt élek és már itt is halok.




8 megjegyzés:

  1. Az első kép magávalragadó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretem, így ahogy van. Reggel, délben, este, napfényben, lámpafényben.

      Törlés
  2. Így igaz! Hasonlót érzek én is a saját településemmel kapcsolatban, minden szépségét és hátrányát is kedvelem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már megszoktam én is, volt rá időm pár évtized alatt:)

      Törlés
  3. Nagyon szép lett! Ha minden sikerül, akkor még az advent idején meglátogatjuk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen? több napig maradtok itt vagy csak villámlátogatás? remélem tetszeni fog Nektek is :)

      Törlés
  4. Milyen jól megfogalmazta a cikkíró.
    Valóban nagyon szép!

    És tényleg: a tornyok éppen beszélnek (vagy ásítanak), de mindenképpen éberek, úgyhogy nyugi debreceniek, nem lesz semmi baj! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes ez, mert én is csak az utóbbi években néztem rá más szemmel, bár mindig is szép és főleg ikonikus épületnek tartottam.

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.