2016. december 29., csütörtök

Kívánok...



Ha megengeditek, 31-én éjfélkor gondolatban koccintok majd Veletek. Én bulizni megyek, barátokkal.

(Igaz nem tudom milyen vad résztvevője leszek a bulinak, mert ismét betegséggel küszködök.)

Ezekkel a gondolatokkal búcsúzom az óesztendőtől:

"Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon, akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes, igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy csak jót szabad tenned, ártanod soha."

 Szabó Magda aláírása
     Szabó Magda

2016. december 23., péntek

Legyen

 
...ez a karácsony (is) mindenkinek örömteli, boldog, önfeledt nevetéssel teli. 
Örüljetek az együttlétnek, a fenyő és mézeskalács illatnak, a csillogó díszeknek. Gyönyörködjetek a gyermekeitek, hozzátartozóitok arcában. 
Mondjatok el egy imát azokért, akik már nincsenek veletek, gondolatban ültessétek le őket is az asztalhoz. 
...és egy kicsit gondoljatok azokra is, akiknek nem adatik meg a meleg szoba, a terített asztal. 

Legyen szép az Ünnep Nektek/Nekünk.

 
 
A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik,
s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel.
Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.
Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes
a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától.
Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb
és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem,
amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Pilinszky János: Hitünk titkairól

2016. december 20., kedd

Idegenek


...az éjszakában címmel Kamarás Iván előadói estje volt tegnap a Nagytemplomban. Délelőtt szólt egy kedves ismerősünk, hogy van tiszteletjegye, volna e kedvünk elmenni megnézni/meghallgatni.
Volt :)
Nem is tudtam, hogy ennyire jó hangja van és nagyon jól gitározik. Frank Sinatra jegyében állította össze a zenei programját.
Élmény volt.

Engem a Nagytemplomban meg mindig átjár valami különösen jó plusz érzés...


Gyönyörűséges, hófehér téli világ van felénk. Olyan jó kinézni az ablakon.

A belvárosban nem ilyen szép, de itt a kertvárosban olyan, mint otthon gyerekkoromban. Szinte érintetlen hófehérség mindenfelé. A fákon vastagon áll a zúzmara és most is szállingózik a hó.

Bárcsak maradna belőle Szentestére! 💖 ⛄ ⛄






2016. december 18., vasárnap

Végül


...hosszas töprengés után csak elmentem Kassára. Úgy voltam vele, ki tudja mikor adódik megint lehetőségem rá, főleg így advent idején.

Nagyon hideg volt, hiába voltunk fel/beöltözve, az idegenvezetés alatt ácsorogtunk egyik helyről a másikra, de hát a kinti nevezetességeket csak ott lehet látni. Hiába mentünk be a dómba is, ott sem volt melegebb...

Maga a város elég vegyes képet mutatott nekem. Az óvárosi rész a hangulatos régi házaival, a gyönyörű dómmal, az Orbán toronnyal, a Színházzal elnyerte a tetszésemet, de valahogy mégsem ragadott igazán magával. Nem maradt meg bennem az az érzés, hogy máskor is szívesen visszajönnék ide. Lehet a hideg is vett el a kedvünkből, nem tudom. Vagy az idegenvezető pikírt megjegyzései is borzolták a kedélyemet? nem tősgyökeres magyar volt és pld. II. Rákóczi Ferenc helyett Rákóczi Józsefet mondott...még a szőr is felállt a hátamon ekkora tévedés hallatán...vagy csak provokált bennünket? nem tudom, de nagyon nem volt szimpatikus. Őszintén szólva nem sajnáltam mikor elköszönt tőlünk és a továbbiakban mi magunk fedezhettük fel a várost.

Miután jól szét/megfagytunk (nekem csak a lábam fázott, pedig egy nagy szőrmés csizma volt a lábamon) bementünk egy plázába (utálom pedig ilyenkor még itthon is, de most muszáj volt betérni) melegedni. Kóvályogtunk ott egy ideig, ittam egy capuccinót, egy hófehér karácsonyfa gömbön/díszen kívül semmi mást nem vettem, igaz nem is akartam.

Miután megmelegedtünk, még csaptunk egy kört a belvárosban, megnéztük az esti fényeket. A fiúk még ittak egy búcsú forralt bort (én még azt sem tudtam inni, mert az antibiotikumot szedem még mindig) majd hazaindultunk.

Ma hajnalra csörög a vezetékes telefonunk, úgy ugrottam ki az ágyból, mint akit kidobtak, azonnal rosszra gondol az ember, hogy otthon történt valami. Valóban, Anya telefonált sírva, hogy jaj de jó hogy otthon vagyunk! mert bekapcsolta  a tévét és a híradóban mondták, hogy éjszaka felborult egy debreceni busz Miskolctól nem messze és három halott van.
Az este elég későn értünk haza, olyankor már nem szoktam telefonálni Anyának, van mikor nagyon korán lefekszik aludni és ha felriasztom, ő is nagyon megijed. Ezért is nem hívtam már fel este, hogy szerencsésen hazaértünk, így szegénykém persze hogy ránk gondolt, hogy velünk történt a baj.

Hihetetlenül megrázott ez a baleset most. Nagyon-nagyon sajnálom az áldozatokat. Soha nem szoktam rosszra gondolni ha buszozunk valahová, de tegnap olyan sokszor bevillantak rossz érzések, féltem időnként, szorongtam. Megmagyarázhatatlan. És erre itt van ez a tragédia 😢  Mindenkor tragikus egy ilyen baleset, de így karácsony előtt még jobban megrázza az embert.

Debreceni társaság busza volt (Bécsből jöttek, az adventi vásárról), akikről kijelenthetem, hogy az országban a legjobb, legkorrektebb utazási iroda. Végtelenül becsületes ember a tulajdonosa (személyesen ismerjük), vadiúj buszokkal közlekednek, vérprofi sofőrökkel, a biztonságért mindent megtesznek.
Sajnos a tragédiát nem tudták elkerülni.
Nyugodjanak békében a baleset áldozatai! 😢
Lelki megnyugvást kívánok a baleset elszenvedőinek, gyógyulást a sérülteknek.

Egy pár fotó Kassáról:






Kassai Dóm












A kassai Dóm kriptájában található II. Rákóczi Ferenc szarkofágja
Az Orbán torony




A régi Városháza















A színház