2016. január 25., hétfő

Egyszer csak


...elérkezik az idő, mikor az anya anyós jelöltté válik.

...milyen az, mikor anyós jelölt lesz az ember?
Viccekben leírt hárpiává válik, féltve a csemetéjét attól a másiktól, aki elveszi tőle?
Vagy mosolyogva sodródik az eseményekkel és ugyanúgy támogatja a gyermekét (persze), mint azelőtt?
Meg lehet emészteni valaha, hogy egyszer csak jön egy "idegen" és elviszi tőlem?
Anyukám vajon mit érzett annak idején? soha nem kérdeztem meg tőle :(  igaz nem is panaszkodott volna...
Hogy még kacifántosabb legyen a dolog: az anya egy kukkot sem beszél azon a nyelven, mint a fiú...na jó, összesen kb. 10 szót ismer...vagy 11...12...de ez már tényleg a vége:)
Ahhhh, és hogy fogok beszélni a leendő nászasszonyommal? :O Marad a nemzetközi kézzel-lábbal magyarázkodás meg a lányok tolmácsolása.

Mennyi kérdés...és mennyi kérdőjel van még bennem.


19 megjegyzés:

  1. Mi lesz, mi lesz? Akkor az anyából az anyósok gyöngye lesz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hahaha :) jah, egy zsémbes vén anyós :D

      Törlés
    2. Azt nem hinném Rólad:)
      Minden jót kívánok a fiataloknak!
      Ne feledd, ez egy lépés az unoka felé! :)

      Törlés
    3. Köszönöm szépen Katici :) áááá, azért még ott nem tartunk, az unokáknál... mondjuk én nem bánnám :)))

      Törlés
  2. Megoldódik, ha igaz a szeretet nyelve nemzetközi:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. persze, tudom ... valahogy megoldom :)

      Törlés
  3. Nahát-nahát... ilyen komolyra fordult a dolog?
    Ne aggódj, mindenre megérkezik a megoldás idejében :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudom...majd meglátjuk mit hoz még az élet :)

      Törlés
  4. Sok olyan baratunk van, akivel angolul tudunk csak beszelgetni..soha nem volt vitank, soha nem voltunk haragban:)
    Neked is igy lesz majd, a forditasban sok elvesz.
    A legjobbakat kivanom Neked, es lanyodnak:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm drága Ágnes :)

      megtanulom a nyelvet...vagy a fiú a miénket :)))

      Törlés
  5. Mennyi aggódó, válaszra váró kérdés! A válasz ott van a te szívedben. Aki a gyermekeinket szereti, tiszteli, megbecsüli, azt mi is viszont. Nem is olyan nehéz ez, jön magától.
    Ne izgulj, minden szépen halad a során, észre sem veszed és már igazi anyós, nászasszony leszel!
    Tudod, ezt is hozzuk magunkkal észrevétlenül. Olyanok leszünk, mint amilen példa van előttünk, ill. mögöttünk. A nyelvi nehézségek meg nem komoly nehézségek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, pontosan ezt mondtam én is, aki az én gyermekemet szereti, akkor én is elfogadom teljes szívemmel, ahogy annak idején Anyáék is elfogadták az én páromat, fiukként szerették-szeretik.

      Törlés
    2. mancoka kertje, valami hasonlót gondoltam én is!

      Törlés
  6. Ez nagyon izgalmas!!!!A baráti körünkben elég sok ilyen felállás van. te megtanulod a vejed nyelvér ,ő meg a tieteket.:) Micsoda nyelvi nyereség ez a fiatalok szerelmén felül.:)
    Én is most tanulok angolul....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Angolul még csak-csak elmagyarázgatok, bár nem vagyok büszke a tudásomra, de németül már nem, ill. azt a pár szót, amit szinte mindenki tud.

      Nem hiszem, hogy én valaha is megtanulok németül.

      Törlés
  7. Aki teljes testközelből megélt már ilyent, az tudja, hogy nagyon nehéz. És érzésem szerint soha nem fogsz tudni egy más nyelven beszélő "idegenhez" olyan közel kerülni, mint amennyire szeretnél. A mi esetünkben a fiú a miénk, a lány angol. És mi, öregek egy kukkot nem beszélünk angolul. Ez a rokonság sose lesz olyan, mintha két azonos nyelvű fiatal került volna össze. És akkor a földrajzi távolságokról (Londonban élnek) már ne is beszéljek. De...
    De ha van benned akarat és erő, te is tanulgathatsz az ő nyelvén. Ha van benne jó szándék, ő is ismerkedhet a tiéddel (Nálunk pl. inkább ez van, az angol kislány próbálkozik a magyarral...s nem az "öregszülék" az angollal....)
    Az pedig, hogy a leendő kis unokáddal beszélni tudj majd, az bizony a te gyerekeden múlik...Nem könnyű helyzet ez semmiképp. A német meg, hidd el, azért sokkal, de sokkal könnyebb, mint mondjuk a japán. Mert most képzeld el.... az is megtörténhetett volna :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, hogy soha nem fogok olyan közel kerülni egy "idegenhez" alapból sem, mert elég nehezen oldódom másokkal szemben, de mindent megteszek majd, hogy ne éreztessem azzal az emberrel, aki az én gyermekemet szereti.

      A nyelvi nehézségek miatt is nehezebb, ez tény. Nem zárkózom el teljesen attól, hogy valamennyi nyelvtudás ragadjon rám, hogy tudjak kommunikálni vele, de azért jó lenne, ha ő is tanulgatna kicsit.
      Annyit már tud: máhápökölt (marhapörkölt) :D

      Attól meg nem félek, hogy nem fogja a lányom megtanítani a magyar nyelvre a gyermekét, nem olyannak ismerem, neveltem. Bár már ott tartanék, hogy itt ringassam az unokámat a karomban :))

      Törlés
  8. Tudod, a dolog sakkor sem könnyű, ha egy nyelvet beszélnek. Szerintem embereken,s nem nyelven múlik. Nálunk (öcséméknél) nemzetközi a család, a férj nem beszéli, de nagyon jól, egyre jobban érti a magyart. Amikor ment a sz..keverés, azt ha nem is értette, de megértette. Gyerekeknek jó, több nyelven beszélnek, már alapból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nehéz a beilleszkedés egy másik családba, mindkét félnek. Én pld. sokáig idegenként éreztem magam az anyóséknál, talán azért, mert igazán soha nem is fogadtak el és nem tudtam feloldódni, pedig látod egy nyelvet beszélünk.
      A férjemet az én szüleim fiamnak szólították-szólítják...
      Igen, rajtunk múlik minden. A körülményeken, az elfogadáson vagy az el nem fogadáson.

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.