2016. február 29., hétfő

Párbeszéd


Párbeszéd, a két lányom között. Így cukkolják (amúgy imádják) egymást.

Pillanatfotó a whatsapp beszélgetésünk egy részletéről...(na, míg erre rájöttem, hogyan készít fényképet a telefon a saját képernyőjéről...(mérges szmájli) :)

Első sort az a lányom írta, aki kint van Németországban. Az itthon maradt lányom reakciója a következő két sor.


Öröm


fotó: origo.hu

2016. február 28., vasárnap

Motyogás


fotó: internet


Megállapítottam: nem jó nem aludni éjszaka. Ezerszeresen pörögnek a gondolatok, néha rossz irányba is, mert csak negatív dolgok jutnak eszembe. A féltéstől, az aggodalomtól.

A vége mindig úgyis az, hogy bőgök. Fojtottan, bele a párnába, paplanba - ne ébredjenek fel a többiek.

Ideje lenne összeszedni magam.
Olyan erős vagyok (fizikailag...a hegyet is elhordanám...) de lelkileg volna mit építeni magamon. Bár túl sokat már nem tudnék változni. Öreg fát már nem lehet átültetni...

Egyébként meg ki mondja meg ki az erős? és mikor? miben? muszáj mindig mutatni a nagyon bátor hűűű de erős nőt és szálfaegyenesre húzott háttal menni?

Kicsit, nagyon kicsit hagy roskadjak már össze - néha.

2016. február 27., szombat

Kint jártunk


...a Vekeri tónál.

Valamikor ez a rész nagyon kedvelt pihenőhely volt a várostól kb. 10 km-re. Iskolások, óvodás csoportok sokat jártak ide, nagyon felkapott hely volt.
Sok tűzrakó hely van asztalokkal, padokkal, sokan itt főzték-sütötték meg a vasárnapi ebédet egy baráti összejövetel keretében.

Az aszályos évek során évről évre csökkent a vízszintje, tavaly ősszel már csak egy pocsolya volt a valamikori vízibicikli és csónakkikötő körül. Az idei tél vége, a kora tavaszi esős időjárás megtette a hatását. Megtelt a tavacska, köszönhetően annak is, hogy az un. Kati-ér is adott víz utánpótlást.

Nagyon sokan voltak ma is kint, a híradásokból, újságokból tudtuk, hogy ismét van élet a Vekerin, tele van vízzel. Most már csak egy alapos környezetrendezés kellene és újból olyan pezsgő élet lesz ott, mint a régi időkben.

Elmentünk a Fancsika tóhoz is, arról írtam tavaly, a meder aljáig csontszáraz lett őszre, egyetlen négyzetméternyi vízfelület nem volt benne, csak az elszaporodott alj-és vizinövnények.
Most abban is van víz, igaz oda még mehetne egy jó méternyi emelkedés, de már ez is több a semminél.

Ezt a képet az internetről töltöttem le! 
Az ismertebb rész az, ahol az a kis sziget látszik a tóban, a felső résznél. Mi is azon a részen sétáltunk körbe.

Ezek a Vekeri tónál készültek:





Egy gyönyörű hattyúpár is úszkált a tó vizén 












Mire körbejártuk a tavat, ők is partközelbe úsztak

nem győztem betelni velük, nagyon szépek






 Ez a két fotó már a Fancsikánál készült

Tavaly ősszel itt semmi víz nem volt
Van most már víz itt is, a távolban hattyúpárokat látni.

2016. február 26., péntek

Így valahogy



"Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a vándorló felhőktől kéri kölcsön a gondolatokat, az nem is fogy ki soha belőlük."

(Mikszáth Kálmán)

2016. február 24., szerda

Nagyon betartom


...a mondást: nehezen indulok, mint a cigány lova. Témám is van, fotóm is van (rengeteg) de valahogy nehezen állok neki bejegyzést írni.
Leengedtem, mint egy lufi. El is havazódtam, meg még fogok is az elkövetkezendő hetekben. A héten, jövő héten már jönne az asztalos csinálni a konyhát, de én meg tolom a határidőt, mert mennem kell Pestre, min. egy hétig ott leszek - festenek a lányoknál, muszáj segíteni.

Én leszek az őrző-védő-takarító...mivel az egyik lányom már N.országban lesz, a másik meg dolgozik, én meg szobrozhatok ott kedvemre. Nem panaszképpen mondom, kitelik az erőmből, időmből is.

Közben már itthon is vár a nagytakarítás, a konyhában az új szekrények felrakása előtt ki akarom festeni mögötte a falat, mert ha az egyszer fel lesz téve, lehet az életben le nem szedem még egyszer.

Aztán haza is mennék Anyához, szintén tavaszi nagytakarítani...szóval, ha így haladok, beindítok egy takarítási vállalkozást, megy ez nekem, ajjaj de még mennyire! :)

Az eső szép csendesen kimos bennünket, már szivárog be a pincelépcsőn keresztül a víz, annyira magasan van a talajvíz, az éjszaka is ömlött az eső órákon át, megőrülök tőle...

Mire hazajöttem, kinyílt egy csomó krókuszom, de az eső leveri, borús-esős időben meg nem is tárja ki a szirmait, de ma sikerült egy kis napsütés hatására szépeket készíteni róla.
Meg kellene kapirgálni egy kicsit a földjét, de annyira sáros, hogy képtelenség rámenni. Gyakorlatilag az összes tavaszi virág kihajtott már, nem tudom lesz e még ennek böjtje..

A pincéből kivágtam az udvarra majdnem az összes leandert, nagyon pipa vagyok rá, halál tetvesek lettek, minden ragad tőle ahol voltak, ősszel semmit nem láttam rajta, erre jól betetvesedtek.
Nincs már türelmem ki-és becipelni a dögnehéz cserepeket, ősszel nagyon leredukálom őket, kint maradnak aztán ha szerencséjük lesz, nem lesz nagyon hideg a tél és túléli, ha meg hideg lesz, hát akkor pech.

A krókuszról fotók a reggeli eső után és a déli napsütésben is készült. Kicsit sok, de szép :)






a reggeli eső után

törpe írisz













A délutáni felhőgomolyok...




...aztán jött a naplemente