2016. február 11., csütörtök

Napi aprók


 Áthívott ma a szomszéd néni, nézzem meg milyen színűre festették a lakásukat. Ilyen lelkes öregecskéket keveset látok, mint Ők. Van annyi bajuk, mint égen a csillag, de állandóan terveznek, nincs az: én már nem csináltatok meg semmit, mert úgysem élek sokáig.

Olyan boldog arccal mutogatták meg kis tip-top házukat, már szépen kitakarítva, lassan helyére pakolgatva minden.

Amit elterveznek, megcsinálják, megcsináltatják. Festetnek, csempéznek, új mosógépet vettek, kívül tervezik a házat körbemázolni, ablakot cseréltetnek, azt a bontás nélküli fajtát.
 Az öreg már nyüzsög, alig várja hogy a kertben molyolhasson, nagy a bánata, nyakig sár még minden, nem tud rálépni, mert már menne metszeni...Nem hallom panaszkodni soha, pedig állandóan mindenféle kontrollokra járnak. Ha kérdezem, csak mosolyog, úgy van ahogy van.
 (A bácsi 84 éves lesz áprilisban, a felesége fiatalabb pár évvel.)

Múltkoriban mikor esett az a pár centis hó, nekem természetes, hogy elseprem az ő járdájukat is, porhó volt, nem esett nehezemre. Majd még egyszer végigsöprögettem már napközben, látom topog ki a néni, egy doboz tojással a kezében (van pár tyúk nekik), hogy ő azt nekem hozta, mert elsepertem a havat.

Huhh, mondtam,  ne sértsen meg vele, én nem azért csináltam, mert bármit is elvárnék érte. Még motyogtam valami olyasmit, hogy tudja mennyire szeretem őket, nekem ez nem teher, örömmel csináltam... de  már elfojtódott a hangom.

... hogy ők megbeszélték egymással, azt bizony nekem szánják. A végén már mindketten könnybe lábadt szemmel vigyorogtunk.
No, aztán csak elhoztam a tojást, miután egy jót "veszekedtünk" :)

Könyvelek a héten szorgalmasan, zárom a január hónapot. Nem tudom hányszor rontottam el a 2016-os év leírását a bizonylatokon...szokni kell még.

Vettem egy hófehér, pihe-puha pulóvert a C&A-ban. A leárazott, még egyszer leárazott, majd annak is az 50 %-ért vettem meg ezt a csodás fehérséget - 1240 ft-ért.
Úgy örültem neki, igaz az idén már nem valószínű, hogy gyakran tudom hordani, mert meleg, de lesz tél az idén is, meg jövőre is.

Amúgy meg imádtam a mai időjárást, miután egész éjszaka zuhogott, reggel-délelőtt-délután hétágra sütött a nap, igaz néha felhősödéssel, de az még belefért.

(Erről a bejegyzésről most az jutott eszembe, milyen jól tudok én a semmiről is írni... :D :D )

Legyen csak  ilyen jó továbbra is a hetünk, mindannyiunknak.

olyan finom puha...

még ennek is a fele volt az ára...

hófehér

12 megjegyzés:

  1. Most lépek ki, hozzád még benéztem. Le a kalappal az ilyen emberek előtt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha csak odaköszönök a bácsinak, már jön és mosolyog, mosolyog, mosolyog. Szeretem :)

      Törlés
  2. De helyes öregecskék! Ismerem ezt, mindenáron meg akarják hálálni, hogy segítettél. :-) El kell fogadni, mert nekik az jó érzés! Te is adsz, ők is adnak, így kerek a világ.
    A pulcsi meg szépséges, tök jók ezek a leárazások.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szeretem őket. Arra gondolok, sokkal jobban mint némelyik rokonomat...

      Sokszor adogatunk egymásnak, nyáron, ősszel zöldségeket, gyümölcsöket. Mindenki azt ad a másiknak, amiből sok van neki. Szamócát, cseresznyét, barackot, szőlőt mindig adnak, mert nekünk nincs gyümölcsfa a csepp kertünkben. Én meg cukkinit, retket, paradicsomot pld.
      Vigyáznak, szemmel tartják a házunkat, ha elutazunk, kulcsuk van, tudják a riasztó kódját stb.
      Szóval jó ez így nagyon :)

      olyan finomságosan puha ez a pulcsi, örülök neki :)

      Törlés
  3. Nem gondolnám, hogy semmi. Az embernek nem történnek mindennap nagy dolgok az életében, ezek az apró mindennapi részletek a csendes csodák.
    Én szeretem ezeket az "aprókat" is olvasni, mert ott vagy bennük Te :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz, ezek egyedi történések, nem mással, hanem velem... Köszi Katici :)

      Törlés
  4. Jo volt olvasni nagyon, hogy ilyen idos emberek is vannak:)elik az eletet, nem engedik, hogy elmenjen mellettuk.Vegul en is talaltam egy kardigant, ha nem is nagyszam, de zold!
    Es en is mindig orulok, ha jo uzletet csinalok:))viseld egeszseggel!
    puszi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt becsülöm bennük én is, hogy nem engedik el magukat, tényleg állandóan terveznek valamit, nem egetverő dolgokat, de megteremtik maguknak a kényelmet meg a szépet és maximálisan igazuk van.
      Az egész környezetük kis tip-top, a kertjük is, az egész portájuk.

      Hogy hagytam volna ott ezt a szépséget 1240,- ft-ért? :)) Köszi Ágnes <3

      Törlés
  5. Katicivel maximálisan egyetértek. Ez, amit leírtál, nem "semmi" - ez a legcsodálatosabb dolog a földön, egy ember törődése (=szeretete) a másikkal. És amilyen rémhíreket hallok mostanában - valamiféle emberbaráti szerveződésre előbb utóbb szükség lesz, mert egyre több a segítségre szoruló idősek száma, az államnak pedig legkisebb dolga is nagyobb annál, semhogy ezzel a problémával foglalkozzon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huszonhat éve kerültünk ide szomszédságba, az első pillanattól kezdve kedveltük egymást, aztán hamarosan kiderült, hogy a bácsi is szabolcsi származású, még egy kapcsos köztünk :)
      Előttük nőttek fel a gyerekeink, az Ő lányuknak a gyerekei, mindent tudunk egymásról és számíthatnak ránk mindenben, ezt nyugodtan kijelenthetem.

      A lányuk ugyan itt él a városban, de a lehető legtávolabbi részén, dolgoznak mindketten a férjével, az unokák tanulnak, dolgoznak. Amikor tudnak jönnek ők segíteni a két öregnek, nem hanyagolják el őket.
      Hála Istennek elmotoszkálnak még, a bácsi ezermester, mindet megjavít, megcsinál.
      Amit meg mi segítgetünk nekik, az teljesen természetes cselekedet részünkről.

      Törlés
  6. Hát tudod, lehet, hogy neked kicsit semmitmondónak tűnik, amit írsz, de nekünk nem! Azaz nekem nagyon szeretem bejegyzés ez !A két kis idősebb szomszédodról példát lehet venni! Nekem ismeretlenül is erőmerítés tőlük :) Rajtad keresztül! <3 Nagyon köszönöm! <3
    A pulcsid csudijó, tetszik! :)
    Képzeld télen nekünk a szomszéd fiú söprögette a havat előlünk, pedig mi még igazán meg tudjuk vidoran csinálni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Éva, nem nagyon tudom eldönteni, hogy ami nekem esemény vagy történés, az érdekel e másokat :)) Végül is az élet ilyen apró dolgokból tevődik össze.

      Komolyan, mindig emlegetem a bácsit... aki még tavaly tavasszal is diófát!! ültetett, annak még sokáig vannak tervei :)

      Szerencsére Anyának is olyan szomszédai vannak, akik elsöpörték a havat, mire Anya kiment az utcára, jó hosszú járdája van a kis drágámnak, így neki is jól jött a segítség. Jó, hogy vannak ilyen rendes emberek!

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.