2016. február 8., hétfő

Nekem


2015. áprilisi fotó

...mindig jár az agyam valamin, ha nem tudok elaludni este-éjszaka, vagy felébredek hajnalban.

Ma hajnalban például azon töprengtem, mennyit mentem az utóbbi időkben, mármint a hegyekben vagy máshol is.

Számolgattam: az elmúlt évben megtettem kb. 150-160 kilométert hegyes terepen, ahol a legkisebb csúcs sem volt kevesebb 600 méternél és a legmagasabb pont, ahová felmásztunk a Bihar hegységben, Biharfüred környékén volt, a Kis-Havas csúcs 1411 méterrel meg a Ló-havas csúcsa 1475 méterrel (remélem jól emlékszem a magasságra)
Persze ehhez tudni kell, hogy nem nulla tengerszint feletti magasságról indulunk, ez mindig változó, honnan lehet jól elindulni felfelé, de jó kis szintkülönbségeket másztam már azért...

- Aztán itt van még a tavalyi év itthoni síkvidéki túráink, évi olyan három-négy alkalom, átlagosan 15 km.
- Nincs benne mikor spontán elindulunk a férjemmel a Nagyerdőre gyalog, ami oda-vissza simán megvan 12 km,  s egy évben biztos kimegyünk így az erdőre min. ötször.
- Itt van még a  heti majd mindennapos gyaloglásom, ami olyan 5-6 km,  az egy hétre kivetítve 15-25 km, attól függ hány nap kell mennem. (A tavalyi évben egyetlen egyszer sem vettem igénybe a helyi busz vagy villamos járatot. Az idén már igen, egyszer a buszt hazafelé, mert majdnem megszakadtam, annyi cucc volt nálam.)

- Aztán jönnek a nagy biciklis túrák, mint pld. az elmúlt tavaszi-nyári-őszi, amikor a min.  táv 45 km, a max. 60 km volt és ennél a 60 km-es bicajozásnál az sem hátráltatott meg, hogy 34 fokos kánikulában tekertünk végig, gyakorlatilag nyílt terepen, napnak kitéve.
Mondjuk akkor estére eléggé kidöglöttem a meleg miatt...

- És jött az alkalom, mikor egy meghívásnak eleget téve (autózás helyett) egy csodaszép szeptemberi hétvégén kimentünk Sárándra egy ismerőshöz szüretelni, bicajjal (Debrecen-Sáránd-Debrecen távolság kb. 28 km)

- aztán itt van a Critical Mass távja, igaz az csak -nekünk háztól-házig - olyan 10 km, ...aztán számolok még a temetőre kimenetelekkel is: 12-14 km, évi öt-hat alkalommal.

stb. stb.folytathatnám még...

Jó kis számok jönnek ki így. 

Ezek mindig hétvégén vannak, soha nem hétköznap.  Ha döntenem kell, hogy otthon legyek és házimunkát végezzek, vagy valamerre 'menetel' van, mindig az utóbbi mellett döntök, nem érdekel, hogy esetleg ezért bárki is megszólna.  Persze azért nem minden hétvége foglalt, sőt.  (Azért a kosz nem evett még meg bennünket, a házunkat, udvarunkat, kicsi kertünket és az utcafrontot is rendben tartom. A szomszédok már hozzá vannak szokva, sokszor nevetve kérdezik: hová mentek megint?)

Örömmel veszek részt ezeken, már lételememmé vált és nem nyafogok, soha nem volt még csak izomlázam sem, pedig nem vagyok nádszálkisasszony és fiatal sem { de még mennyire hogy nem! :D }  Nem fogyókúra vagy ilyesmi miatt megyek és csinálom ezeket (pedig piszkosul rám férne...) nem nagyon tudok/lehet ettől fogyni, mert ilyenkor mindig jókat zabálunk a kristálytiszta levegőjű  helyeken - lesütött "ódalas/kóbász", kenyér, nyáron paprika, paradicsom, uborka.
De ettől függetlenül - talán nem néztek nagyképűnek -, ha azt mondom: büszke vagyok magamra, hogy ezekre képes vagyok és meg tudom/bírom csinálni.
Inkább így, ezek a fajta mozgások, mint a fitness termek, próbáltam én azt is, de az nem az én világom. Én ott megfulladok, akkor ezerszer inkább a mászás, gyaloglás tökön-paszulyon keresztül.

Most hogy elolvastam az írásomat, az jöhet le a szemlélődőnek, hogy milyen szuper nő vagyok én :D

...hát nem, közel sem, nagyon nem. Csak jó volt saját magamnak is összeszedegetni ezeket a számokat.

23 megjegyzés:

  1. Kell, hogy szeressük magunkat, kell, hogy büszkeséggel töltsön el amit elértünk, hogy újabb szárnyakat kapjunk.
    "Nem az a fontos, amit teszek megéri e. Megyek, csak ez számít." Reinhold Messner <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szó szerint: újabb szárnyakat ad minden alkalom. Így van, megyek, csak ez számít! :)

      Törlés
  2. ez egy életstílus,
    a tied
    van, aki ugyanúgy dolgozik egész héten, aztán hétvégén a szaladó lakást hordja össze, az elmaradt dolgokat pótolja (igyekszik), de az meg egy olyan - másmilyen - életmód.
    A tietek ez, erre rendezkedj be, klassz.
    örülj neki,
    sőt szerintem vezess kilométernaplót
    vagy túranaplót vagy mittomén
    szóval olyan túrázós-életedfelvállalósat :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Katalin, az az igazság, azért tudom megcsinálni mindezt, mert ami munkát végzek, az nem terhel le annyira minden nap, mint aki kőkeményen dolgozik napi 8-10 órát. Így van energiám megcsinálni sok mindent hétköznap is, azért tudom felszabadítani a hétvégéket.

      Természetesen örülök neki, nagyon is, mert kevés anyagi ráfordítással meg tudom oldani, annyiból, amit más esetleg elcigarettázik három nap alatt vagy a harmada egy havi fitness tornás helynek. A biciklizés meg ingyen van :))

      És a levegőn vagyok, a kék (vagy esős) ég alatt, s annyi csodát elraktározott már a szemem/lelkem!...

      kilométer napló? Egyszer már mondtuk a férjemmel, össze kellene írni pontosan, hol, mikor, mennyit? de aztán annyiban maradt. Egyébként kapásból mondanám Neked a helyeket, szintemelkedéseket hol mennyi volt. Hitelesítve van már a bakancsom, minden megtett kilométernek megvan a jele a lábamban: a hegyekben 10 km-t meg sem érzek, 16-nál kezdek fáradni, 18-20-nál mondom: elfáradtam :)) igaz 18 és 20 km-t egyszer-egyszer mentünk.

      Törlés
  3. Hogy mikre gondolsz Te alvás helyett! :))) Jó, ha szeretsz, szerettek gyalogolni, túrázni, nagyszerű dolog a természetben kint lenni! Hát a konditermek világa az én világomba se nagyon fér bele, inkább természetesebb mozgást választunk: gyaloglás, bicajozás, séta , és a legtöbb az unokákkal való kinti játék! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Éva, annyira rossz alvó lettem mostanában, mit csináljak abban a nagy süket éjszakai csendben? filózok, ezer dolgon :))

      Hááát, a fitness terembe vagy egy évig jártam, callenetics tornára. Maga a torna jó volt, de mikor már jött a jó idő, megvesztem, hogy egy zárt teremben kell lennem :) így otthagytam.

      Törlés
  4. Amíg bírtam én is túráztam, soha nem sportoltam mást. Jó volt a mozgás, a csapat miatt is. S asok élményt máig emlegetem. A jóga betegségből húzott ki, bár az nem sport, legfeljebb mozgás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is ezért imádkozom, hogy bírjak menni, hogy ne legyen olyan bajom, ami meggátolna ebben. Remélem sokáig tudom majd ezeket művelni...

      Törlés
  5. Lehetsz is büszke, minden elfogultság nélkül mondom. Szerintem az a legfontosabb, hogy az ember megtalálja azt a formát, azt a lehetőséget, ami a testi-, lelki egészségét, erőnlétét legjobban szolgálja... és tegyen magáért és épüljön!
    Én is büszke vagyok Rád (ez hülyeség, de így érzem) és örülök, hogy megtaláltad :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm Katici, ez annyira kedves tőled ♥ Igen, úgy érzem: maximálisan jó a testemnek, lelkemnek.

      hahaha, egyébként meg tudod mi a röhej? néha, mikor lépcsőzni kell valahol, a lépcső tetején lihegek egy sort :D

      Törlés
  6. Szerintem meg szuper vagy! miert ne lehetnel az, onmagadnak, csaladodnak.Engem sokszor hivott szupermomnak B.:)
    Amikor hirtelen meglattam a szamokat, 150-160 km..majdnem irtam, o en naponta megyek annyit, persze kocsival:) Igenis nagy es jo es foleg egeszseges dolog amit csinalsz, es ahogy irtad sokkal jobb a fitness legkorenel.En is jartam, gepies volt, hangulattalan..plusz kifogtam egy not, aki mindig ruhat kert tolem kolcson..vegen mar a fel ruhataram nala volt..ez elegge zavart, de nehezen mondok nemet.Szoval abbahagytam.Mi topartozunk, kertezek, nyaralo lesz es en hosszu evek ota namaste yogazok.Azert irtam a nevet, mert ez egy dinamikus porgos yoga, nem olyan, mint a klasszikus, amikor egy pozban vagy sokaig.En ilyen lenduletes vagyok.

    Tovabbi jo turazast Nektek, es mindegy ki mit gondol, a magad oromeert, egeszsegeert csinalod, csinald!

    puszillak:) jo sokat irtam, elnezest:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A fitness termekben minden bajom volt. Maga a torna jó volt, jól éreztem magam tőle, de nem szerettem az időhúzásokat, tudod mindig van egy-két személy, aki kényelmes, nem baj, hogy 20 ember vár rá a kezdéssel pld. vagy az óra közbeni szusszanásnyi szünet mindig elhúzódott 10 percre, holott én azért mentem, hogy tevékeny legyen az a kifizetett 55 perc.

      Jobb ez, ami van most :)

      Húúúúh, jóga...van egy barátnőm, hívott már ő is jógázni, de még nem tudtam rávenni magam...a lányom viszont intenzíven jár, igaz nem tudom Neked megmondani melyik fajtára.

      Köszönöm, hogy jó hosszan írtál, ezért SOHA ne mentegetőzz, mert ez meg nekem esik jól, ha így kifejted a gondolataidat.

      Törlés
  7. Irigylésre méltó ! Egyrészt, mert csak jót teszel magadnak, másrészt mert nincs szebb, megnyugtatóbb dolog a természetben való sétánál. Több, mint 20 évig sétáltam én is naponta a kutyáimmal. És hogy elhagytak, már nincs kedvem egyedül menni. Vagy, hogy pontosabb legyek, azokon az erdő-részeken, mezőkön, ahol annyira szerettem lenni, FÉLEK egyedül. És ez valami leírhatatlan borzalom. Az utcákon meg ??? Most mondd, van értelme egy város, milliószor látott unalmas utcáit róni ? Nem tudok mit kitalálni....
    Zsákutcában vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No, ezt most tökéletesen átérzem, amiről írtál.
      Erdős részeken egyedül...még bele is borzongtam a gondolatba. Tavaly ősszel a klinikán voltam, gondoltam hazamegyek gyalog, átvágok az erdőn. Tudnod kell, hogy az az erdő....hát csak vicc erdő, mert már annyira beépítették, leszabdalták, hogy minden, csak nem erdő. Ligetecske...

      De akkor is vannak olyan részei, ahová nem látszik az út, a házak, semmi. És nem volt kellemes érzés átvágni, kapkodtam a lábaimat rendesen. Azért arra volt bátorságom, hogy szedtem tobozokat, makkokat meg színes leveleket :)

      A városban sétálgatni...az ezerszer látott helyeken, tény hogy nem üdítő dolog, de sokszor a semmitől az is jobb. Mi az óvárosi részeket szeretjük, a girbegurba utcákat, régi házakat, ott még vannak szép kis részletek, bár már nagyon kevés, eltűnnek lassan azok is.

      Törlés
  8. Legyél is büszke, Orsi! Jó érzés büszkének lenni arra amit véghez viszünk, még ha az csupán nekünk fontos, akkor is!
    Én néha azt sajnálom, hogy nem került km óra a bicajomra, mikor elkezdtem ezt a melót. El se tudom képzelni, milyen számot mutatna mostanára, de az a sejtésem, hogy nem kicsit. :-D Ezt a térdízületeim is erősen jelzik, pedig még messze van a nyugdíj, ha lesz egyáltalán.
    Úgyhogy menjünk, amíg mehetünk!
    A félelem érdekes dolog, ha edzed magad el tud múlni, de kell hozzá egy elszántság, az biztos. Viszont ha eléred,hogy egyedül is örömmel tudsz menni erdőn-mezőn, az hihetetlen felszabadító érzés.
    Fiatalabb koromban csináltam direkt olyat, hogy éjjel indultam el egyedül az erdőn egy olyan úton, amit világosban már jól ismertem, vagyis nem tévedhettem el. Hát izgalmas volt, az biztos, egyáltalán nem bántam, mikor elértem a végcélt. :-D De nagyon büszke voltam, hogy megcsináltam. Szóval legyőzhető az erdőben való félelem, ez tuti. Persze nem muszáj erőltetni az ilyesmit, ez az elhatározás belül kell megérjen az emberben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól írod, nekünk fontos, saját magamnak elsősorban. Régebben nem voltam én ennyire mászkálós, többször buszoztam, mint gyalogoltam, biciklim sem volt. Aztán egyszer csak elkezdődött egy folyamat, ami nagyon jólesett mindenféle szempontból, azóta nem lehet leállítani.

      Én már arra is gondoltam, azért habzsolom ennyire ezeket, mert érzi az ember, hogy véges az ereje, lehetősége, élete és minél többet szeretne még látni, gyönyörködni, úgy egyáltalán: élni.

      A Te helyzeted más a biciklizéssel kapcsolatban, Neked akkor is muszáj menni, ha az eső csorog rád, vagy éppen negyven fokban kell tekerned, közben meg keményen dolgozol egész nap. Tudom, hogy ez nagyon kimerítő, megterhelő számodra.

      Ezt a félelem érzést a város ültette el az emberben. Amikor olyat hallani, hogy fényes nappal, a legforgalmasabb helyeken simán leütik az embert, kirabolják stb.
      Ahogy írtad az erdőben az állatok nem bántanak (na jó, néha igen) ott nem kell félni senkitől, semmitől. Falun még ma sem félnek, zárkóznak annyira az emberek, mint itt a városban.
      Mondjuk én azért sem nagyon mászkálnék egyedül az erdőben, mert híres vagyok arról, hogy egy száz méteres sugarú körben simán eltévednék :D

      Éjszakai mini túrán egyszer voltam társasággal, na az érdekes volt, nagyon tetszett, még a Hold is besegített nekünk, olyanra bármikor elmennék ismét :)

      Törlés
    2. Pipulka, annyira szeretnék veled beszélgetni 30-40 év múlva ! Hisz ma rengeteg olyasmit írsz/teszel, amit gondoltam, tettem én is úgy 40 éves korom körül, sőt tán még utána is. (Kilométerek magányosan ill. kutyával az erdőben ? Éjszaka is ? Nem gond. Triglav egyedül 43 évesen ? Óriási siker ! Barlangok évekig ? No problem. Sorolhatnám…) A „nem tudom” vagy a „félek” ismeretlen szavak voltak.
      De te, aki többnyire öregek között vagy, pont te kell, hogy lásd, mire elmúlik fölöttünk az élet, sok minden elvész belőlünk. A szerencsésebbekből a jókedv soha, vagy ritkán, de a bátorság az bizony többnyire hiánycikké válik. Mert rájön az ember, hogy GYENGE, hogy kiszolgáltatott és ez a felfedezés katasztrofális – legfeljebb van, akiben nem tudatosodik ilyen tisztán. Jó neki.
      Talán….

      Törlés
  9. A Vadon című filmet nemrég láttam. Nagyon tetszett. Keresztül az Amerikai államokon Kanadáig. Szuper!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért az egy hangyányival:) több út, mint amit én mászkálok itthon :)) Nagyon szeretem a természetfilmeket, rákeresek erre, amit írtál, köszönöm.

      Törlés
  10. Menni, menni, menni. Így is kell! Büszke is lehetsz. Sok.sok kilométert kívánok erre az évre is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm :) nem látom még ezt az évet hogy alakul, de mindig a spontán jött kirándulások/túrák a legjobbak :)

      Törlés
  11. Szuper NŐ vagy ez természetes, miért ne lennél az? Én is jobban preferálom az ilyen jellegű mozgásokat, mint a konditermeseket.. :) azt kívánom, csináld még hosszú ideig, amit örömmel csinálsz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hihi, szuper nő :))) áááá, Isten ments hogy az legyek :))

      Úgy legyen! mindig kedvem, erőm, kitartásom hozzá :) és köszönöm <3

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.