2016. március 31., csütörtök

Én is így


Hazajött. Ő, a felnőtt gyermeked. Látod, hogy fáradt. Nem kérdezel s ő sem panaszkodik. Csak csendben ledől a kanapén s pár perc múlva mély álomba szenderül.
Nem mozdulsz. Még a lélegzetedre is vigyázol, hogy óvatlan zajongásoddal ne törd meg az őt körülvevő békés csendet. Csak nézed. Gyönyörködsz. Még mindig az a kisgyermek számodra, akit a földre érkezése pillanatában először a karjaidba vettél. Mennyi év eltelt azóta! Ő már rég a saját útját járja, a saját döntéseit követi. Mindig szalad, siet valahová. De most megállt megpihenni nálad. S te boldogan őrzöd az álmát, magadhoz ölelve a pillanatot, amit nem cserélnél el a világ minden kincséért sem. A pillanatot, mely a tied marad örökre, a lelked emléktarsolyában őrizve.

(Jonahriel)


2016. március 30., szerda

Hoztam


...egy kis virágot.
Régen volt már 😍 😁

Talán most a legszebb a kert, bár még a tulipánok zöme ezután nyílik. Most hogy esett egy kis eső, nagyon finom, intenzív illata van a jácintoknak, nárciszoknak.


















2016. március 29., kedd

Nagyon


...el és le vagyok maradva, blog látogatás szempontjából. Majd igyekszem pótolni, néhány helyre már bekukkantottam :)

Én meg...nem is tudom. Annyi gondolatom van, fotóm is kilónyi, csak olyan nehezen indulok.

 Dióhéjban...jó nagy dióhéjban:

Amit elterveztem, megvalósítottam, utazás Anyához, még ünnep előtt, majd a család is utánam jött, készülődés, sütés-főzés, kóstolgatás, érkezőknek örülni, rokonok ölelése, alig alvás, nonstop evés, sógornőm: na még ezt kóstold meg, nem bírok se enni, se inni már, olyan nincs! nincs az a szekér, amire ne lehetne pakolni, de van! kaját ne is lássak, társasjátékozás (Solo) kárörvendős röhögés, beszélgetések, "előlocsolás",  hímes kinder tojás, búcsúzkodás, integetés, pityergés.
Érkezés, kipakolás (egy hétre való élelem, amit az Anyukám csomagolt...) készülődés a hétfő hajnali indulásra, hegyekbe, hurrá! valahogy jobban díjazom, mint a locsolkódást, de nem úszom meg ott sem, szerencsére a szél hamar elviszi az ájert rólam.
Eszeveszett örömködés a látványtól, virágtenger a lábam előtt-alatt, nem lehet lépni sem tőlük, sajnálkozás: barbár módra letapossuk, de másképpen nem tudunk menni, vigasztal jövőre újra kihajt.
Megtisztult tüdővel, lélekkel, nyakig-fülig-fejtetőig örömmel telve, újra akarom élni ezeket a napokat! érzéssel ért véget ez a hétvége-ünnep, ez a pörgős hónap.

Jaaa, és ma meglett a pénztárcám :D nem mondom meg hová tettem, mert tényleg bolondnak néztek :D fél napom ment rá a keresésre...ahogy az lenni szokott, a legutolsó lehetséges hely, legutolsó helyén lett meg.
Még egy hatalmas haszna volt a kutakodásnak: hét nagy reklámszatyornyi ruhaneműt selejteztem ki.

Képek a túráról...aki nem szereti a virágokat, az ne nézze végig, mert tele van erdei virágokkal  :)

nem tudom mi virágzott ennyire szépen a hegyoldalakban...kökény még nem, marad a vadszilvafa


csillagvirág és kutyatej
valamelyik keltike...sosem tudom melyik :)


az a halovány zöld a fák között...no ebből (is) láttuk a tavasz jeleit


hát nem gyönyörű?

májvirág

erdei szellőrózsa
erdei boglárka
a bekarikázott virágok(?) neve: kónyavicsorgó...a fák gyökerein élősködik







ilyen virágtenger volt mindenütt






virágzik a som













mocsári gólyahír