2016. március 31., csütörtök

Én is így


Hazajött. Ő, a felnőtt gyermeked. Látod, hogy fáradt. Nem kérdezel s ő sem panaszkodik. Csak csendben ledől a kanapén s pár perc múlva mély álomba szenderül.
Nem mozdulsz. Még a lélegzetedre is vigyázol, hogy óvatlan zajongásoddal ne törd meg az őt körülvevő békés csendet. Csak nézed. Gyönyörködsz. Még mindig az a kisgyermek számodra, akit a földre érkezése pillanatában először a karjaidba vettél. Mennyi év eltelt azóta! Ő már rég a saját útját járja, a saját döntéseit követi. Mindig szalad, siet valahová. De most megállt megpihenni nálad. S te boldogan őrzöd az álmát, magadhoz ölelve a pillanatot, amit nem cserélnél el a világ minden kincséért sem. A pillanatot, mely a tied marad örökre, a lelked emléktarsolyában őrizve.

(Jonahriel)


4 megjegyzés:

  1. Ó igen, jó nagy tarsolyt a hasonló emlékeknek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden apró pillanatot összegyűjtöttem már sok-sok év alatt...és fogom is, míg élek.

      Törlés
  2. De szép is ez, Istenem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pityeregtem egy sort rajta. Annyira tele van a szívem velük, értük.

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.