2016. március 1., kedd

Szokásom




...hogy orvosi rendelőkben nézelődök. Nézem az embereket, találgatok vajon mi baja lehet, honnan jön, hová megy.

Nézem az idős házaspárt, a néni háromlábú bottal közlekedik, nehézkesen leül, férje kicsit messzebb telepszik le. Majd egy idő múlva odamegy a nénihez, az ráförmed:
- Nem tudsz egyenesebben járni?
- Nem.
- Akkor menjél el te is egy orvoshoz, oszt vasaltasd (?) ki magad!
Az öreg nem törődik vele, kis idő múlva elszenderedik.

Nézem a fiatal nőt, nincs még harminc éves sem, szép az arca, szeme - két székre fér el csak, olyan duci. Szünet nélkül telefonál, percek alatt tucatnyi telefont intéz el. Később is állandóan zümmög a telefonja, őt is hívják. Ha nem telefonál, olvas, nézeget rajta valamit. Dühöng, hogy mennyit kell várni...

Nézem a nyegle, aranyifjú kinézetű srácot, nagy hanggal, nevetve magyaráz az ott várakozó ismerősének: síbalesetet szenvedett, azzal jár vissza a dokihoz. Kb. kettő perc!! alatt bejut a rendelőbe, baromira nem érdekli, hogy hányan, hány órája várakoznak már ott.

Azt már meg sem jegyzem (de) hogy tíz emberből kilenc a telefonját bizgeréli.  Azon sem akadok fent, hogy egy ilyen váróteremben mennyi fontos ember van? ! :O mert mindenki telefonál...
Kis Grofótól kezdve Csajkovszkij B-moll zongoraversenyéig mindenfajta csengőhang hallatszik, aztán arról is értesül mindenki, hogy éppen mi történik vele, mit főzött a múlt héten, milyen az időjárás, milyen volt a széklete reggel stb. stb. Jó hangosan, biztos ami biztos, hagy tudja már meg mindenki...

Órák óta ott vagyok már. 15.50-re volt időpontom, de köszönő viszonyban sincs a valósággal.
Magamban "szortírozom" a várakozókat: a fizetős, a csókos, a barát, az ismerős. A prolik, az újak, a birkák a legvégén. Mert ilyen sorrendben mennek be. Nem ám időpont alapján.
Valószínűleg engem a birkák közé sorolhattak, mert úgy ülök ott, mint egy nagy rakás szerencsétlenség, birka türelemmel.

Már állok fel, kopognék, adják vissza a TAJ kártyámat, mert úgy elhúzok innen, mint a sicc. Hamarabb kellett volna erre gondolnom, mert hallom a nevemet...

Megvizsgál, de többet csak a röntgen után tud mondani.
Hat óra tízre kint vagyok a röntgenből, újból várok, hogy beszólítson.

 Szép lassan egyenesedik a hajam az idegtől, pedig - mint említettem - én baromira türelmes tudok lenni. Már kísértetiesen üres az épület, olyan mint a horrorfilmekben. Egy-két takarítónőt látni, felmosnak, nem viszik túlzásba, csak ott ahol a papok táncolnak - középen.

Én voltam a legutolsó. 19.50-kor léptem ki a rendelőből...Fél négykor már ott dekkoltam.

Elegem van...

14 megjegyzés:

  1. Igen, így megy ez a magyar egészségügyben - akarom mondani a proli egészségügyben. Mert ugye a da Vinciben biztos nem ilyen a rendelés (igaz, ezt csak gondolom, mert sosem jártam még ott) - Nekem egyetlen védekezésmódom van: SOHA SEHOVÁ nem megyek olvasnivaló nélkül. Akkor is dühöngök, de legalább gyorsabban múlatom az időt.
    A telefonmánia pedig megőrjít...és engem is minden alkalommal felingerel - pedig kár, mert tenni ellene nem tudok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fodorka, próbáltam már én is vinni könyvet, de nem tud lekötni, annyi külső inger éri az embert, nem tudok koncentrálni, én csak csendes környezetben tudok olvasni. A lányom is mondta, hogy Ő is eleve egy Háború és béke nagyságú könyvvel megy ilyen helyre... :)

      Bármilyen hivatalos helyre megyek, az az első, hogy lenémítom a telefont. Nem is azzal van bajom, hogy telefonálnak, hanem a hangerő..."a tudatom mindenkivel, mi történt" mánia.

      Törlés
  2. Egy ideig elnézelődik az ember, mi is szoktunk... de van egy pont, ami után már nehéz türelmesnek maradni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így ahogy mondod...már szétültem a fenekem, elsétálni onnan meg nem mertem, bízva abban, hogy hamarosan szólítanak.

      Törlés
  3. Azért remélem, hogy legalább egészségileg nincs nagy baj!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondjuk úgy, hogy korrigálható :)

      Törlés
  4. Akkor miert van idopont??ezt egyaltalan nem ertem.Itt is velem is elofordult mar, hogy nem eppen akkor kerultem be, de legkozelebb biztos, hogy korrigaltak.
    En is eppen igy szoktam figyelni masokat, es ugyanez a kep, mindneki telefonal.Engem ha hivnak is kimegyek es ugy mondom hivjanak vissza, nem birnam ha masok hallgatnanak:)

    Hatha megnyugodtal mar..csak vigaszkent irom, hozzank hatlamas hovihar jott, kb 30 cm lesz reggelig..hat nekem is elegem van:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is azt kérdeztem, ezen beszélgettünk a többiekkel, akkor miért van időpont? a falakon mindenütt ki van írva, akár kontrollra megy vissza, akár leletet hoz, akkor is időpont. De minek? nyomokban sem tartották be...

      Ilyen helyen azonnal lenémítom a telefont. Időnként ugyan ránézek, de nem hívok és nem telefonálok, legfeljebb sms, hogy majd később...

      Ne is mondd a hóvihart! :) nem bírnám már elviselni ilyenkor :))) mondjuk itt meg fülig érően vizes, esős már minden. No, azt sem szeretem jobban.

      Törlés
  5. Te jó ég! Én nem bírtam volna idegekkel :( Szörnyű, ami megy már ebben az országban. :( :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rájuk vagyunk szorulva. Muszáj tűrni. Vagy menni magánrendelésre...
      És ez egyre rosszabb lesz, ebben biztos vagyok.

      Törlés
  6. Uh! Úgy vagyok, ahogy Te, jó a tűrőképességem, de ami sok, az sokk!
    Szörnyű!
    Egybetegesebb ember a fél életét várótermekben tölti :(
    És a gyerekrendeléseken sem jobb ám a helyzet. Én már csak 3 napi hidegélelemmel merek elindulni orvoshoz gyerekkel.

    Az azért jó, hogy nincs nagy bajod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha ilyen helyre megyek, felkészülök lélekben, hogy várni kell, türelmes is vagyok, rátudok hogy ez van, ezt kell szeretni. No, de négy óra hosszáig? ez már nálam is kiverte a biztosítékot...

      Még korrigálható vagyok :)

      Törlés
  7. Én annyit vártam már egy időben rendelőkben, hogy volt hogy 3 óra után sírógörcsöt kaptam, annyira elegem volt. A volt körzetesnél ha egy beteg volt előtted, de ha 14, akkor is a három óra adott volt. Szörnyű. Tudod, azt figyeltem meg már nincs türelmem olvasni sem, pedig a könyvek mindig megtartottak a sok várakozás alatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Volt egy pont, hogy az idegességtől már majdnem sírtam. Áááá, ilyen helyen én képtelen vagyok olvasni, mert mindig azt várom, hogy naaa, hátha most én leszek a következő...

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.