2016. április 30., szombat

Így


Kefalonia - Ainos hegy tetején 1628 méter magasan,  2014-ben

"Írd a szívedbe, hogy minden nap az év legszebb napja!"

(Emerson)

2016. április 29., péntek

Ahogyan régen


fotó: internet

Aludni kéne
Ahogyan régen.
Lehajtott fejjel,
Anyám ölében.
Kelni a Nappal,
Vidám tavasszal.
Szállni fecskékkel, darazsakkal.
Gurulni domboldalról völgybe,
Pörögni, forogni körbe-körbe.
-Utána újra!
Még egyszer,..százszor!
Nyakláncot fonni
Fűből, virágból.
-Elvinni neki!
Hazatalálni!
-Minden ölelést meghálálni!

 Gámentzy Eduárd: Ahogyan régen

Mert szeretem


Szeretem színészek énekelnek.


2016. április 28., csütörtök

Tudom


...hogy nem szép dolog, nagyon nem, de ahogy jövök-megyek a városban, minden - látszólag - ruganyosan lépkedő embertől irigylem a  térdeit lépteit.

Aztán hazafelé tekerve a bicajjal, szemben jön velem a járdán egy tőlem legalább húsz évvel fiatalabb, kicsit lehajtott fejjel ugyan, de látom, hogy helyes arcú férfi - kerekes székben.

...És akkor azt éreztem: szeretnék elsüllyedni mélyen a betonba, kimondhatatlanul szégyellve magam, mert arra gondolok, ő biztos elcserélné az én, általam silánynak gondolt térdeimre, lépteimre a kerekes székét... :'(


A madarak


...sem tudják már mi az a békés egymás mellett élés.

Ma reggelre ez a csatatér fogadott a teraszon. Lehajigálva a sarokban lévő gerendára szépen odarakott fészek. Már tojás is volt benne.

Ezek szerint dúlt a harc ismét a helyért, de most azt hiszem a rozsdafarkúak nem fértek egymástól, verebeket nem láttam odaszemtelenkedni.
Kis maflák...nem tudom újra rakja e a kismadár.
Valamelyik évben pont így volt, kitúrták egymást, aztán egyik sem fészkelt ott a végén.




egy fél vödörnyi mohát sepertem össze a sarokból meg a virágokról
kis remekmű ez a fészek...

2016. április 27., szerda

Micsoda kontraszt!


A fotó az idokep.hu oldaláról készült képernyő mentéssel.


2016. április 26., kedd

Pillanatok


...a városból.





A Nagytemplomot akármilyen szögből nézem, látom: szeretem

Tegnap volt először, három hét után, hogy gyalog mentem a városba. Mit mondjak, megéreztem, egész este fájt a térdem utána :( haza már busszal jöttem, nem mertem kockáztatni.
Ma már bicajjal mentem a dolgaimat rendezni...
Hogy lesz ebből túrára alkalmas térd, mondjuk a havasokba, ahová készülünk nyáron ??? :O

A teraszra kitett virágaim közül egy párnak 'nyekk a macska' lett - lefagyott. A három hibiszkusz hümmm...meg egy vitorlavirág. Érdekes, hogy a többi nem károsodott, úgy látszik szívósabbak, mint ezek voltak.

Két hónap után ma végre megölelhettem a "német" lányomat. Majdnem május közepéig itthon lesz, már úgy értve, hogy nem itt, hanem Pesten, de haza is fog még jönni. Olyan hosszú idő volt ez a két hónap...nem győztem nézni, puszilni a pofiját...

Ez a szeszélyes/dilis április hónap jól kitolt velünk. Muszáj volt begyújtani újra a kazánt, mert tegnap reggelre 17 fok volt a nappaliban.
Most kellene pár °C  a nyári negyven fokból...

2016. április 25., hétfő

Április


... 23-án lett volna 90 éves Janikovszky Éva.

"Ne panaszkodjunk folyton a Jóistennek, őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk.
Vegyük észre, hogy vigyáz ránk, és legyünk hálásak neki.
Köszönjük meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a létrára, le is tudtunk jönni. Hogy sietve lelépve a villamosról, nem ficamítottuk ki a bokánkat. Hogy azt a ronda nagy dongót kergetve, úgy borítottuk fel a fikuszt, hogy csak a cserép tört el. A sor bárki által folytatható.
Nem kell nagy hálálkodás, elég ha csak annyit mondunk: köszönöm. Érteni fogják. És azt is értik, ha kérünk valamit, csak ne kezdjük jajgatással.
Fogalmam sincs, milyen frekvencián jutnak el a köszönetek és a kérések az illetékeshez, de eljutnak. Van, ami nem teljesíthető.
S befejezésül egy gyermeteg, ám hatékony javaslat. (Kipróbálva!) Azokban a pillanatokban, amikor jól érezzük magunkat- hazaértünk, hűvös a lépcsőház, a kinti hőséghez képest a lakás is elviselhető, levetettük a cipőnket, végre leültünk, ettünk egy falatot, ittunk is rá, sőt letusoltunk vagy beültünk a fürdőkádba – mondjuk azt, hogy ez jól esett. Hangosan. Csodálkozni fogunk, hogy naponta hány jó percünk akadt. Ha estig nem felejtjük el – ez memóriatréningnek is jó –, köszönjük meg az illetékesnek az elmúlt napot.
Lefekvés előtt nézzünk fel a csillagos égre. Mert kánikulában csillagos az ég. Itt nem kell semmit mondani, érezzük úgyis, hogy ott van, és szép. Mi meg itt."
(
forrás: Mosolyogni tessék!)



Janikovszky Éva

2016. április 24., vasárnap

Ezért


...nem győzöm pótolni a vizet a madarak itatójában...Az a szerencséje, hogy imádom.
(A fotók pénteken készültek.)









Ezt csak azért, mert szép...





2016. április 23., szombat

Olvasom


...a mai újságban, hogy Polgár mellett legeltetés közben, egy bozótosban vergődő fiatal darumadarat talált egy juhász. Más elérhetőség híján a rendőrséget értesítette, akik ki is mentek a helyszínre, kiszabadították a bozótosból és biztonságba helyezték. Értesítették a hortobágyi madárkórházat és a megbeszélt helyen találkoztak s átadták a madarat.
fotó: internet
A madár áramütést is szenvedett, meg valószínűleg növényvédő szerektől mérgezett növényt ehetett, ezért volt beteg. Meggyógyították, majd
szabadon engedték.

Az jutott eszembe, hogy lehetett volna az a juhász olyan ember is, hogy látja ugyan a madarat, de megvonja a vállát és tovább megy, azzal a gondolattal: úgyis elpusztul. Vagy a rendőrség azt mondja, hogy nem az ő hatásköre, jelentsék be máshol.

De nem, szerencsére nem így történt.
 
Az, hogy vannak ilyen emberek, melengeti a szívemet, jó még ez a világ...

2016. április 22., péntek

Nem én írtam


fotó: internet

... (barátnőm küldte) de annyira, de annyira igaznak érzem.

Szomorú ez itt... egy ócska lájk miatt veszekszenek a párok, egy frissen kitett állítólagos barát képén csámcsogunk...
Chaten üzenünk, de nem beszélgetünk. Bökdössük egymást, de szemtől szembe még sosem álltunk. Posztokkal célozgatunk egymásnak ahelyett, hogy egyértelműen kimondanánk a dolgokat. Titokban nézegetünk adatlapokat, mert kérdezni bátortalanok vagyunk...
Hangulatjelekkel tudatjuk, ha szomorúnak magányosnak vagy épp huncutnak érezzük magunkat, hogy aztán minden ismerős lássa, de talán egy ha veszi a fáradtságot, hogy megkérdezze mi van velünk...
A messenger hangjára mindenki egyszerre nyúl a telefonjáért.
Szépet írunk, kedveset, virtuálisan olyan könnyedén éljük az életet.. de nem volna jobb, ha holnap nem lenne ez itt körülöttünk?
Ha csak mi lennénk, te és én, ahogy régen voltunk, szabadon, ajtót csapkodva ha veszekszünk, csokit majszolva ha fáj, nagyokat nevetve egy barátokkal teli asztal körül... lenni, élni igazán?!

2016. április 21., csütörtök

Zöldül


...pezseg, nyüzsög, él, virágzik a város, Debrecen.









2016. április 18., hétfő

Ma


...láttam a városban egy kétütemű Wartburgot. Majdnem elbőgtem magam ott az utcán, ahogy megláttam és meghallottam a jellegzetes pöfögését :)

Ezernyi emlék jutott eszembe róla. Az első autónk az volt, egy fehér Wartburg. Használtan vettük, de nagyon jó állapotú, két és fél éves kocsi volt. Nem is tudom, hogy szerettem e annyira a többi autónkat, mint azt. Annak lelke volt, beszéltünk hozzá :) Soha, sehol, egyetlen úton sem hagyott cserben minket.
Akkoriban nagy sláger volt a Ford Orion Ghia nevű autómárka, na mi meg arról elneveztük a miénket Wartburg Ghia-nak, a gyerekek is úgy hívták csak: Ghia

Emlékszem, egyszer iszonyat hidegben voltunk otthon Anyósoméknál, disznóölésen. Valamiért még akkor este vissza kellett indulnunk Debrecenbe. Csikorgó hideg volt, esett a hó, a falusi utcákon tükörjéggé letaposva az előzőleg lehullott hó.
Biztonságban hazaértünk, pedig akkor még téli gumiról nem is hallottunk és az autót fullra megpakoltuk, többek között egy fél disznó is ott lapult a csomagtartóban.
Arra emlékszem, hogy milyen megnyugtatóan duruzsolt az autó, néztem a reflektor felé csapódó hópelyheket és nagyon jó meleg volt a kocsiban.

Nagyon sokat hajtotta a férjem, 1996-ban adtuk el. Máig előttem van minden részlete.
Imádtam.

ez amit ma láttam...pontosan ilyen volt a miénk is...
 Más.

Ma végre egyedül mehettem utamra, mégpedig biciklivel. Rájöttem, hogy azzal nem terhelem meg a térdem egyáltalán, csak a leszállás, megállás necces egy kicsit, de azt kibírom. Azért nem versenyeztem, szépen komótosan haladtam, de az is jó volt.
Olyan voltam, mint "egy börtönéből szabadult sas lelkem" - ez a két hét 'mehetnék' megvonás nagyon rosszul esett nekem.
Mindenféle kencéért mentem a gyógyszertárba meg olyan fagyasztható zselés tasakért, milyen tájékozatlan már az ember, nem is hallottam még róla, hogy van olyan én meg borsós zacskóval borogattam a térdem. No, most már van ilyen is, ki is próbáltam, jobb lesz ez, mint a fagyasztott zöldborsó.
Nem mentem sok helyre, tulajdonképpen a gyógyszertár után kotortam haza, nem merek még hősködni, de azért virágokat láttam meg fotóztam.
Olyan szép minden, ragyogó napfényben fürdött a város és meleg volt és óóóóó, csavaroghatnékom/mehetnékem van, csak úgy lazán, hogy lássam, érezzem a tavaszt:(





Ilyen lett végül az a kis polc vagy micsoda. Az a két kis váza meg két nagy stampedlis pohárból van, ki akartam dobni, valamikor ajándékként adták valami italhoz, erre megcsináltam két ilyen kis mini vázának, tele fogom rakni levendulával.




2016. április 16., szombat

Biztos ismeritek


...ezt a verset, most újra elém került, pityeregtem egy kicsit rajta, olyan sok minden eszembe jutott róla.

Tavaly áprilisi kép, a Berettyó forrása Erdélyben
 
WEÖRES SÁNDOR: ÜDVÖSSÉG

Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem.

2016. április 15., péntek

Ezerszer


...eszembe jut, mennyire ódzkodtam az okostelefontól. Ma meg már minden nap hálás vagyok érte hogy van, igaz nem a legújabb típus (Nokia Lumia 530) de csak azért, mert naprakész vagyok a lányaimból a whatsappon keresztül.


Hogy én mennyi mosolyt, nevetést kapok tőlük nap mint nap?! Fotókat, írásokat, helyzeteket, híreket, pontos érkezéseket, indulásokat.
Nekem meg megnyugvást is ad, ha este 11-kor még jön az üzenet, tudom hogy otthon vannak, hogy rendben van minden.
Anyukámmal pont beszélgettünk róla, hogy milyen jó ez a megoldás, régen levelet írtunk, egy hét alatt kaptunk választ a kérdéseinkre, igaz elvoltunk úgy is, de manapság már sokkal pörgősebb a világ, szükség van az azonnali infókra, pláne ha egy olyan aggódó anya van a háttérben, mint én :)

Ezt csak azért írtam, mert nem is tudom mi lett volna velem, hogy viseltem volna el a távollétüket. Az ilyen fajta kapcsolattartás kicsit segített rajtam.

Más.
Ezeket ma "alkottam".  Nem egy nagy durranás tudom, de most per pillanat elmegy szódával, ha rám jön a hoppáré, úgyis átfestem az egészet újra.

A kisebbik tartó nincs még kész, ill. elrontottam, holnap újra kell festenem a felső részét, a repesztő lakk megzavart rendesen :)

ilyen volt...
...ilyen lett, igaz még hiányzik a kis polcocska, újra kell festenem, de sima fehér és halvány szürke lesz

Ez meg egy fóliatartó/tépő polc lenne, felül fűszereket tartok, most ilyenre festettem.

ilyen lett...
ilyen volt....

Észrevetted már?


Fotó: internet


"Csodálatos, mit művelhet egyetlen napsugár az emberi lélekkel."

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

2016. április 14., csütörtök

Kérdésekre


...válaszolva.

Mert...

- magam alatt voltam (vagyok?)
- nem volt türelmem még a géphez sem
- nincs témám
- orvoshoz jártam (? nem, nem jártam, vittek...)


Itt vagyok, mint egy nagy rakás szerencsétlenség, nem tudok szinte semmit csinálni, nem tudok hosszabb távon menni (hosszabb táv? száz méter kivégez...)  délután/estére alig hiszem, hogy eldőljek, mint egy krumplis zsák.

Medialis meniscussal van probléma. A térdízület rostos porcgyűrűje. 

Ha "csak" fel/ki/meglazult és azért gyulladt be, kb. 3-4 hét múlva tiszta happy lesz minden. 
Per pillanat nagy javulást még mindig nem érzek. Nincs olyan lépés, hogy ne lenne a "belevágtak egy csavarhúzót" érzés. Nem tudok leguggolni, csak féloldalasan, nem nagyon tudok hajolni egy bizonyos pont után. Bicegek, minden egyes lépésnél. Szednem kell a gyógyszert (Xefo) de az meg olyan kacifántos erős?, hogy maga a doki mondta, hagyjak ki egy-két napot időnként...
Ha nem javulok, akkor műtét. Az újabb hat hét, majdnem tétlenségre utalva...

Na, befejeztem a nyöszörgést...


Mivel kint nem tudok semmit csinálni, így bent ténykedek.  Pakolok, selejtezek még mindig. Már elvittünk egy csomó cuccot a máltaihoz, nagyon köszönték, remélem valahol, valakik még tudnak belőle hasznosítani dolgokat. 

Pld. original ágynemű garnitúra, kettő db.  Hogy miért vittem el? ha láttatok még irtózatos mintát, színeket - hát az az volt. 

Kaptam valakitől...rettenetes volt...még a szekrényben sem szívesen láttam, így elvittem. Hátha pont az tetszik valakinek...Vagy csak én vagyok ennyire háklis arra a mintára, színekre.


Más. 

Nagy vigaszom most a virágok. Annyira szép minden a kertben, igaz a tulipánok már lassan kezdenek elhervadni, a nagy meleg nem tesz jót neki. De már most nyílik az orgona, nekem két fajta van, a sima hagyományos halványlila és fehér. A teraszon üldögélve tömény illatfelhőt hoz a szél felőle, ohhh de finom!

Leülök a hintaágyra néha és hallgatom a rigókat, a csicsörkét, a rozsdafarkút, a zöldikét. Nézem, ahogy fürdőznek a nekik kitett nagy cserépalátétben. 

{Milyen tevékenyen telnek a napjaim, ugye?   :(((  } 

Lemaradtam egy színházi előadásról is, a Traviáta volt, azt mondta a barátnőm, nagyon-nagyon jó volt. Úgy sajnáltam azt is...


Még jó, hogy a térdmizéria előtt megcsináltam mindent a kertben, elveteményeztem azt a keveset, amit szoktam. A hagyma már szépen látszik, van vagy hat centis a szára :) és a reteknek is szépen látszik a sora.


Cserépbe vetettem koriandert, majoránnát, bazsalikomot, nagyon szépen kikeltek, ha jobb idő lesz, kirakom szabad földbe. Vetettem tárkonyt és rozmaringot is, de azt ki a szabad földbe, nem nagyon mocorog, igaz nem volt csapadék, nem is nagyon tud kikelni szegény, legfeljebb azt is vetek cserépbe, ha nem sikerül a kinti. 

Gyönyörű a citromfüvem,  menta,  snidling,  zsálya, az oregano. Az évelő kapor kicsit megzakkant, nem tudom mi lett vele, de nem zavar, helyesebben mondva: nem érdekel, majd összeszedi magát.

Tudom, furcsa volt, hogy levettem a kommentelési lehetőséget, de tudtam, hogy nem lesz sem energiám, sem kedvem blogolni. Most sincs sokkal több, valakinek jól meg kellene rázni, hogy szedjem már össze magam...


Ezt csak úgy, mert annyira kedves: 

 
"Bolond idő, esős-napos tavasz,
kertben, gomblukban kis, színes virágok,
az Április egy szerelmes kamasz,
telisóhajtja széllel a világot."

(Varró Dániel)










tavaly vettem, erdei szellőrózsa