2016. április 29., péntek

Ahogyan régen


fotó: internet

Aludni kéne
Ahogyan régen.
Lehajtott fejjel,
Anyám ölében.
Kelni a Nappal,
Vidám tavasszal.
Szállni fecskékkel, darazsakkal.
Gurulni domboldalról völgybe,
Pörögni, forogni körbe-körbe.
-Utána újra!
Még egyszer,..százszor!
Nyakláncot fonni
Fűből, virágból.
-Elvinni neki!
Hazatalálni!
-Minden ölelést meghálálni!

 Gámentzy Eduárd: Ahogyan régen

6 megjegyzés:

  1. Nagyon szép ez a vers! Bizony, de jó is volna!!! Sajnos én már nem tehetem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hála Istennek még van kihez menni, drága csepp Anyukámhoz 😍💟

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Már nem nagyon tudok 😊

      Törlés
  3. "Minden ölelést meghálálni" - minél kevesebb jut, annál nagyobb az értéke....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, hatalmas értéknek tartom, hogy van kit ölelni és van, aki öleljen. Legszebb érték.

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.