2016. április 18., hétfő

Ma


...láttam a városban egy kétütemű Wartburgot. Majdnem elbőgtem magam ott az utcán, ahogy megláttam és meghallottam a jellegzetes pöfögését :)

Ezernyi emlék jutott eszembe róla. Az első autónk az volt, egy fehér Wartburg. Használtan vettük, de nagyon jó állapotú, két és fél éves kocsi volt. Nem is tudom, hogy szerettem e annyira a többi autónkat, mint azt. Annak lelke volt, beszéltünk hozzá :) Soha, sehol, egyetlen úton sem hagyott cserben minket.
Akkoriban nagy sláger volt a Ford Orion Ghia nevű autómárka, na mi meg arról elneveztük a miénket Wartburg Ghia-nak, a gyerekek is úgy hívták csak: Ghia

Emlékszem, egyszer iszonyat hidegben voltunk otthon Anyósoméknál, disznóölésen. Valamiért még akkor este vissza kellett indulnunk Debrecenbe. Csikorgó hideg volt, esett a hó, a falusi utcákon tükörjéggé letaposva az előzőleg lehullott hó.
Biztonságban hazaértünk, pedig akkor még téli gumiról nem is hallottunk és az autót fullra megpakoltuk, többek között egy fél disznó is ott lapult a csomagtartóban.
Arra emlékszem, hogy milyen megnyugtatóan duruzsolt az autó, néztem a reflektor felé csapódó hópelyheket és nagyon jó meleg volt a kocsiban.

Nagyon sokat hajtotta a férjem, 1996-ban adtuk el. Máig előttem van minden részlete.
Imádtam.

ez amit ma láttam...pontosan ilyen volt a miénk is...
 Más.

Ma végre egyedül mehettem utamra, mégpedig biciklivel. Rájöttem, hogy azzal nem terhelem meg a térdem egyáltalán, csak a leszállás, megállás necces egy kicsit, de azt kibírom. Azért nem versenyeztem, szépen komótosan haladtam, de az is jó volt.
Olyan voltam, mint "egy börtönéből szabadult sas lelkem" - ez a két hét 'mehetnék' megvonás nagyon rosszul esett nekem.
Mindenféle kencéért mentem a gyógyszertárba meg olyan fagyasztható zselés tasakért, milyen tájékozatlan már az ember, nem is hallottam még róla, hogy van olyan én meg borsós zacskóval borogattam a térdem. No, most már van ilyen is, ki is próbáltam, jobb lesz ez, mint a fagyasztott zöldborsó.
Nem mentem sok helyre, tulajdonképpen a gyógyszertár után kotortam haza, nem merek még hősködni, de azért virágokat láttam meg fotóztam.
Olyan szép minden, ragyogó napfényben fürdött a város és meleg volt és óóóóó, csavaroghatnékom/mehetnékem van, csak úgy lazán, hogy lássam, érezzem a tavaszt:(





Ilyen lett végül az a kis polc vagy micsoda. Az a két kis váza meg két nagy stampedlis pohárból van, ki akartam dobni, valamikor ajándékként adták valami italhoz, erre megcsináltam két ilyen kis mini vázának, tele fogom rakni levendulával.




8 megjegyzés:

  1. Nem tudom, egy mai fiatal 20-30 év múlva tud-e olyan kedvesen visszaemlékezni első autójára, mint ahogy te most tetted...Én is gondolok néha az első Trabimra...Micsoda boldogság volt, Istenem !!! Soha nem fogom elfelejteni, amikor a Júlia Alpokban az Isonzó völgy felé menet az ötven-valahanyadik kanyarban szembe jött velem egy osztrák busz. Majd kiestek a buszból a utasok, integettek, mutogattak, nevettek. Nyilván hihetetlen csodának tűnt nekik, egy nem egészen fiatal nőszemély, tök egyedül a kanyargós hegyi úton, egy kétütemű Trabival.... Pedig igaz volt. Ott voltam. És milyen boldog voltam....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekünk az a kocsi annyi örömöt adott, hogy azt nem lehet elfelejteni, ezért is emlékszünk rá olyan szívesen. Nagyon szerettük:)

      Nem semmi lehetett Trabival felkapaszkodni a hegyi utakon! Legendásan strapabíró volt az a kocsi is.

      Törlés
  2. Ahogy olvastalak eszembe jutott egy ismerős, a terhelhetőség miatt. Világéletében kerek volt, találkoztunk, sokat fogyott. Mesélte a térde miatt kellett, mert fáj, s így nem tudott felmenni a dombra, ahol laknak. Nem tudom milyen alkat vagy, ez nem került szóba, mint könnyítés? Vannak az embernek hűséges társai az életben, legyen az akár egy autó. Nem csoda, hogy kedves emlékeket idéz. Jó ez a megoldás a kis polcodon. Miket ki nem talál az ember.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom kitől örököltem ezt, a családban senkinek nem volt a felmenőim között sem ilyen problémája, ott van Anyukám 78 évesen(világéletében kerek volt, öreg korára fogyott le) soha nem fájt a térde. Én nem vagyok ugyan manöken alkat, de 120 kilós sem, mióta eszemet tudom aktív életet éltem, a pörgés, a jövés-menés volt az életem, gyerekként is dolgoztam annyit, mint egy állat, nem is tudom tényleg, hogy mitől van ez. Illetve tudom: öregszek...ennyi :))

      Törlés
  3. Jaj, nekem a Trabantról vannak nagyon kedves emlékeim. Tesómnak is az volt, matuzsálemi kort ért meg, mi mindent hurcoltunk rajta te jó ég, mennyi évig szolgált, pedig az ablakát már nem lehetett lehúzni, egy deszkával volt kitámasztva, az ablaktörlője időnként elrepült útközben, a benzint csak pálcával lehetett benne nézni, tart-e még, de nagyon hűségesen szolgát. Meg is siratta a tesóm. És a barátnőmnek is Trabija volt, hú beutaztuk a fél országot,végigdaloltunk sok-sok km-eket, még a Tátrába is felvitt minket, igaz lépésben haladtunk és biztattuk: menj, menj, menj! :-) És az egyetlen autó, amiben soha, de soha nem voltam rosszul.

    Jaj, látod milyen okos vagy! Pedig hát apum is így csinálja, gyalog fáj a lába, de bicajjal el tud menni ide-oda, igazán eszembe juthatott volna ez az ötlet. De azért csak óvatosan, nehogy bajt csinálj!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tesómnak is Trabija volt sokáig, kombi az a szép kislibazöld, imádta, mert amit az kibírt, azt egyetlen más autó nem bírta volna. Utánfutót fullig megpakolva teli almás ládákkal úgy húzta, hogy ihaj :)) Úgy a fülemben van mai napig is a pöfögése :))))

      Törlés
  4. Nekünk Dáciánk volt... meg bilikék trabink... de jó is volt... :)
    Te meg nagyon ügyes vagy, kicsit irigylem ezt! :)
    Te meg nagyon, de nagyon, de nagyon vigyázz magadra! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. úgy előttem vannak azok a Trabant színek :)) meg a Wartburgoké is, a Dacia már nagyon menő kocsinak számított ezekhez képest :)

      Áááá, nincs ebben semmi ügyesség, csak most volt rá időm míg itthon bénáztam...

      Vigyázok... :)

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.