2016. április 22., péntek

Nem én írtam


fotó: internet

... (barátnőm küldte) de annyira, de annyira igaznak érzem.

Szomorú ez itt... egy ócska lájk miatt veszekszenek a párok, egy frissen kitett állítólagos barát képén csámcsogunk...
Chaten üzenünk, de nem beszélgetünk. Bökdössük egymást, de szemtől szembe még sosem álltunk. Posztokkal célozgatunk egymásnak ahelyett, hogy egyértelműen kimondanánk a dolgokat. Titokban nézegetünk adatlapokat, mert kérdezni bátortalanok vagyunk...
Hangulatjelekkel tudatjuk, ha szomorúnak magányosnak vagy épp huncutnak érezzük magunkat, hogy aztán minden ismerős lássa, de talán egy ha veszi a fáradtságot, hogy megkérdezze mi van velünk...
A messenger hangjára mindenki egyszerre nyúl a telefonjáért.
Szépet írunk, kedveset, virtuálisan olyan könnyedén éljük az életet.. de nem volna jobb, ha holnap nem lenne ez itt körülöttünk?
Ha csak mi lennénk, te és én, ahogy régen voltunk, szabadon, ajtót csapkodva ha veszekszünk, csokit majszolva ha fáj, nagyokat nevetve egy barátokkal teli asztal körül... lenni, élni igazán?!

13 megjegyzés:

  1. De ! De! De! Ezerszer jobb lenne, ha a régi világból legalább az egymással való őszinte törődés visszajönne. Nem is kérnék többet ! De ez a személytelen, arctalan, megfoghatatlan világ a szívem/lelkem mélyén nekem sem tetszik... És nem tudom, ha holnap abbahagynám a blogolást, változna-e az én életemben valami ? Nem, nem hiszem. Így is szörnyen magányosnak érzem magam - hát még ha ezek a virtuális visszajelzések se lennének. Tán ezért is nem merem abbahagyni a blogot, pedig sokszor nincs igazán kedvem/témám hozzá....Az maradna, hogy elővegyem az imakönyvet - mint Nagymamám tette. De gyanítom, én már az imába sem tudok igazán megkapaszkodni. Mi vagyunk az átmenet...Nekem még eszembe jut, hogy mit tehetnék gépezés helyett. De a gyerekek 50-60 év múlva mit fognak "nem-csinálni" ? Hiszen nem is ismernek mást, csak ezt a virtuális világot.
    Jaj de jó, hogy én kifelé megyek ebből az egészből....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem azt mondom, hogy teljesen fel kell hagyni ezzel a virtuális léttel, vannak akiknek ez a kapocs a külvilággal.
      Csak valahol meg kellene találni azt az arany középutat, persze ez nem annyira megy, hisz erről szól már az élet. Nem akarok pálcát törni senki felett sem, hisz mindenki maga dönti el mi a jó neki, s ha ő abban érzi jól magát, úgysem tudja meggyőzni az ellenkezőjéről semmi és senki.

      A blogolás is igen, egy kapocs. Pedig én hála Istennek, nem vagyok magányos, de mégis szeretem, igaz van, amikor nagyon lelkes vagyok és minden nap írok és van, mikor úgy leeresztek mint egy lufi.

      Igen, nagyon jól írod, mi még ismerjük az átmenetet, még tudunk mással is foglalkozni, még más is le tud kötni bennünket, de megkérdeznék azért pár fiatalt, hogy mikor volt utoljára egy könyv a kezében pld.

      A másik oldala meg az, hogy szükség is van erre a virtualitásra. A magam példájába kapaszkodva: megőrülnék, ha nem tudnám a kapcsolatot tartani a külföldön élő lányommal...még így is jobb, ha naponta látok tőle pár mondatot, mosoly jelet vagy csak küld egy szívecskét és abból is tudom: gondol ránk, itt van velünk.

      Nehéz ebben igazságot tenni.

      Törlés
  2. Tudod,ha nagyon magányos az ember a virtuális ismerősök szavai is tudnak adni örömöt. A face-t nem használom, nekem még ebben a világban is túl kiteregetős.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom és elhiszem! csak az a baj, hogy a túlzásokba esnek sokan...középút kellene, egy arany középút.

      Törlés
  3. Így van, mi vagyunk az átmenet. Bár én ismerek több nálam fiatalabbat, meg még fiatalabbakat is, akik nem vagy csak igen ritkán élnek virtuális életet. Talán nincs még minden veszve.
    Azért azt is be kell valljuk, hogy előnye is van ennek a világnak, nem csak hátránya, ahogy pl. az autók és még sorolhatnám a példákat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze! hisz én is azt írtam a kommentben, hogy nem is tudom mi lenne velem, ha nem lenne a messenger a telefonon. És tényleg ugrok a hangjára, mert tudom, hogy olyanoktól érkezik üzenet, akiket nagyon szeretek: a lányaim és pár jó barát...

      Az enyémek sem élnek virtuális életet, egyszerűen azért, mert nem érdekli őket és nincsenek is benne, gondolok itt a facebookra, sem a twitter meg még azt sem tudom milyen megosztó oldalak vannak. Ja, az instagram, no az sem, egyik sem keltette fel az érdeklődésüket, s valahol örülök is ennek, mert azt viszont sokszor hallom tőlük, hogy ezt meg ezt a könyvet olvassák éppen...

      Törlés
  4. Érdekes ez... én is annyiszor gondolkodom erről a virtuális barátság dologról... persze, aki itt van velem, együtt nevethetünk, együtt sírhatunk, az sokszor más... talán több... de nagyon jó ez a blogbarátság is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Blogbarátság, de érdekes ez is! Ha valakit megkedvelek és nem látom már napok óta írni, első gondolatom: remélem nincs baj vele, körülötte és ezért nem ír. Érdekel a sorsa még akkor is, ha soha nem találkoztunk, de mégis kialakul egy kapocs, érdeklődés, szimpátia.

      És ha nem lenne a netvilág, ez sem alakulhatna ki. Pont és ellenpont a virtuális világgal kapcsolatban :)

      Törlés
  5. sokan, sokféleképpen leírják a virtuális világba ugyanezt:)
    arról írnak, hogy nem a neten kellene írni:)))mesteri kognitív disszonancia :)))

    pl. ez is tetszik

    http://irodalmiszabadrablas.blogspot.hu/2016/04/a-muveszetrol.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. No ez az, nem a neten kellene írni, de akkor hol? :) hol alakulhatnának ki ilyen kapcsolatok pld., mint a blogvilág? még akkor is, ha ez csak egy apró részlete az ember életének.
      A fejlődés hozta ezeket a változásokat, elfogadtuk, elfogadjuk.

      "az ott a képen a ne-tudd-ki.
      tekintet nélkül. ottsincs viszonyú.
      merül a visszfényben. adása
      befogadása miatt marad ki
      a sziromcirógatásból -
      nem tudhatod, kiért meríti
      jelet kavargó virtuális máshol."

      az az írás, amit ajánlottál, mellbevágó, mert eszembe jut, hányszor, de hányszor látni ilyen jelenetet játszótéren, parkokban. Telefonba merülve, nem foglalkozva gyerekkel, külvilággal, jelenlévő gyönyörűségekkel, virágokkal, kék éggel...szerencsére látni azért sziromcirógatókat is.

      Törlés
  6. Az én fiamat pl. nem érdekli se a fb se a telefonját nem nyomkodja különösebben. Néha nem is értem, hogy tudott ilyen csudabogár maradni a társai között?
    Nekem nagyon fontos a gép, mert ahogy Fodorka írta, tényleg csak az imakönyv maradna nélküle. De akit különösen megszeretek, azzal mindenképp megpróbálok találkozni élőben is, mert egy idő után nem elégít ki a virtuális barátság. Az igazi, személyes kapcsolatok valóban ezerszer többet érnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó ilyet is olvasni, hogy a fiad nem törődik pld. a fb-al sem, vannak számára szebb, jobb dolgok is és milyen igaza van!

      Persze, a valóságot semmi más nem pótolhatja! A gép "csak" egy kapocs a külvilággal...

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.