2016. április 5., kedd

Nem


...nyafogok többet, ígérem! csak még ezt megírom, aztán lapozok a témáról, ne erről szóljon már a blog :)

Nagyon aranyos dokihoz kerültem, alaposan, részletesen megvizsgált, nem mondott túl hízelgő dolgokat, de bízom benne, hogy egy hét múlva nem lesznek már panaszaim, ugyanis akkor kell visszamennem kontrollra.

Ahogy azt már a röntgen, UH is "látta" folyadék van a térdemben, ezért (is) fájdalmas annyira.
Injekciós tűvel leszívatta, mit mondjak...az egész Tejútrendszert láttam a fájdalomtól.
Azt mondta, annak a színétől függ, hogy mi a helyzet ott bent, mert ha véres, akkor porcleválás/sérülés van, de ha színtelen, akkor sem száz százalék a helyzet, ha nem javul egy hét alatt. És újra megtelhet folyadékkal...
Úgyhogy most nagyon-nagyon drukkolok, javuljak, mert a műtét, jaj nagyon nem hiányzik :(
Olyan kis rendes volt, folyton bocsánatot kért, hogy fájdalmat okoz, ohhh még ilyen orvosok is vannak? ígérte: nem okoz több fájdalmat, mint amennyit nagyon muszáj.
Kaptam gyulladáscsökkentő gyógyszert, jegelés, fáslizás, tornáztatás, mert nem tudom kinyújtani teljesen a lábam a térdem miatt.

Egy óra alatt végeztem, még ez is szokatlan volt, főleg a tegnap este nyolctól hajnal háromig várakozás után.

Úgyhogy most csak tötyörészek, olyan billegve járok, mint aki "hótton van" (nagyon részeg) de már legalább tudok lépegetni.
Olyan rossz volt látni az orthopédián, 10 emberből 8-nak botja, járókerete volt/van, ekkor szembesül csak vele az ember, mennyi mozgással kapcsolatos probléma van.

Várakozás közben az is eszembe jutott: egyetlen pillanat az ember életében és dől minden...de rossz, de rossz :(

18 megjegyzés:

  1. Szurkolok neked, hogy rendbe-jöjj s meg tudd úszni a műtétet. Ha valamibe belepiszkálnak, az már igazán jó sosem lesz...
    Elmosolyodtam azon a mondatodon, hogy rossz volt látni a sok bottal, járókerettel közlekedő embert... Idő múltával észre fogod venni, hogy minden idős ember sántikál, nehezen jár, ...én is csak mostanában kezdem ezt a dolgot felfedezni. Hiába no, elkopunk és nincs garanciális javítás...
    Kíváncsian várom a fejleményeket, az lenne jó, ha nem lenne semmiféle orvosi folytatása a dolognak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ohhh, nem rossz értelemben véve írtam, hogy rossz volt látni a sok bottal járó embert! inkább fájdalmasan érintett, mennyi ilyen probléma van.

      Az én drága Anyukám is nehezen, egyre nehezebben jár, Anyósom csak bottal tud közlekedni, tudom hogy elkopunk mindnyájan.

      Én sem szeretnék már folytatását ennek a térd mizériának...

      Törlés
  2. na,jól van: elmentél orvoshoz! Meg vagy dícsérve.:) Gyógyulgassál!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ha már én elmegyek dokihoz, akkor az tényleg fáj :) muszáj volt, nem halogathattam.
      Köszönöm Mamka !

      Törlés
  3. Tudod, én otthon láttam nénikét sétálni járókerettel és két kutyával. Ez igen, hát nem hagyta el magát. Még a kutyáit is vitte. Bízzunk a legjobbakban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az én drága Anyukám is alig bír menni, de benne van hogy ne hagyja el magát Ő sem, így még mindig eltipeg a fodrászhoz, boltba, orvoshoz stb. Olyan kis kitartó Ő is.

      Bízok!

      Törlés
  4. En azt szeretnem kihangsulyozni: ha sajnalni kell,neha belefer Orsika! miert ne lehetne olykor olykor.Ha ennyi ideje olvassuk egymast, kirajzolodott, hogy nem csak errol szol a blogod, de orulok, hogy megoszotd, mert igy teljes.Legalabbis szamomra.Itt arra gondolok, ha valaki mindig happy, az nem termeszetes, egy ido utan gepiesnek hat.Persze mindenki maganugye az milyen blogot vezet, ez az en meglatasom.

    En egyutterzek es sajnallak, mert mindenem a mozgas.A turazasbol kovetkeztetve Neked is.Borzaszto rossz beteg vagyok:)szerencsere nem surun fordul elo.
    Ennek ellenere Neked azt tanacsolom: pihenj sokat, ne torodj semmivel, megvar minden.Mi is, en is:)

    puszillak! es elnezest a szomenesert:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, nem mindig minden happy az ember körül, csak az a kérdés, mennyit adunk ki ebből a külvilágnak. Ez most kibukott belőlem, az elkeseredés dolgozott bennem...

      Igen, ez katasztrófa számomra, olyan mintha meg lennék kötve. Minden mozgásom korlátozva van és ezt sem bírom elviselni, hisz tényleg lételemem a gyaloglás, a túrázásokról már nem is beszélve.

      Én is rossz beteg vagyok...már azon filóztam, holnap már mehetek biciklivel a városba...a férjem a felvetésre azt mondta: az összes bicikli kerekét kipukkasztja :D

      Köszönöm Neked és soha ne kérj elnézést a "szómenésért", mert én ezért is szeretlek :) ❤️

      Törlés
  5. Jesszusom!!! Tényleg nem tudhatja az ember, mi lesz a következő pillanatban :((( Kívánom, hogy valóban ne legyen folytatás, nem azért mert nem írsz róla, hanem azért, mert nincs probléma!
    Gyógyulást kívánok, mielőbbit! Hozzá egy távölelés ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm drága Katici, az ölelést külön :) ❤️

      Törlés
  6. Én is szorítok, hogy legyen mihamarabb minden rendben. Fogsz Te még kirándulni, meglásd! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohhh, a próféta szóljon belőled, hogy fogok még kirándulni! :) ❤️

      Törlés
  7. Remélem, mielőbb helyrejön. Tudom, mekkora fájdalom (sajnos). Már évek óta küzdök vele...
    Nálad jöjjön helyre... :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Évek óta küzdesz vele?? :( szóval akkor soha nem lesz vége?

      Ettől félek én is...

      Törlés
    2. Hát ez az én esetem... nálunk ez apai ágon valami öröklődő izé. De azt sem tudják, mi ez, mitől van. Mindig az a válasz: a lábfájás sok mindentől lehet.
      Néha ijesztő, ahogy bedagad a lábam, és szép színeket ölt... S úgy fáj, hogy lábra is alig tudok állni. De nem trombózisos, nem nem is tudom micsodás...

      Hoztam neked (is) virágokat a blogomra... :-)

      Törlés
    3. Jaj, ilyenkor szembesül vele az ember, milyen rossz ez, mennyi mindenben gátolva van, szobafogságban vagyok, ez a halálom...

      A családban senkinek nem volt ilyen problémája, nem is tudok felmenőim között sem, nem tudom hogy szedtem ezt össze :(

      Megyek, megyek, nézem!:)

      Törlés
  8. Jaj, Orsi, hát miféle szégyenkeznivalód lenne?? Se a "nyafogás" miatt, se amiatt, hogy úgy toltak be kocsin eszedbe ne jusson szégyenkezni! Ez természetes dolog, hogy meg kell valakivel osszuk a fájdalmunkat. Nem mintha akkor nem fájna, de mégis szüksége van rá az embernek. Ez az egyik legfőbb feladata a házi gondozónak is, hogy meghallgassa a "nyafogásokat".
    Egyik nénim fiánál történt épp porcleválás a csípőjében. Sofőr, és nem bírt kiszállni a buszból, úgy kellett kivegyék. Neki szerencsére pár napon belül elmozdult a porc arról a rossz helyről, és sokkal jobban lett, így talán műteni se kell.
    Remélem nálad is javulni fog a helyzet!
    Épp nemrég beszéltük a kolléganőmmel, mennyire másképp látunk dolgokat, mióta házi gondozók vagyunk. Ez a sok szegény betegről jutott eszembe, akiket láttál. Valahogy míg az ember nincs benne a sűrűjében, addig elmegy a dolgok mellett. És persze ez így is van rendjén, mert megőrülnénk, ha mindig ilyeneken járna az agyunk. Én is csak azóta nem akarok öreg lenni, mióta itt dolgozom, azelőtt nem gondoltam bele igazán.
    Nagyon bizakodom benne, hogy helyrejössz, vagy legalábbis lényegesen javul a helyzet. Kitartás! És ne félj panaszkodni, azért vagyunk itt, hogy meghallgassunk, ne csak az örömeidben osztozzunk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is a szégyenkezés volt a legjobb szó erre, inkább a tehetetlenség érzése kínzott, dolgozott bennem, hogy így kell "közlekednem" s olyan szánakozva néztek rám, egy ott várakozó, talpig arab ruhás, idősebb nő még mondott is nekem valamit, az arcán látszott, hogy mennyire sajnál, persze nem értettem.

      Anyukámnak nem is mertem elmondani, csak tegnap délután meséltem el a kálváriámat, persze egyből sírdogált, mi lesz veled kisjányom? Eszem meg a drága szívét :)))

      Már javulgat, de még mindig erősen bicegek, olyan izomláz van a vádlimban, teljesen másképpen terhelem a lábam, ehhh minden bajom van már, de leginkább mehetnékem :)

      Igen, míg nincs baja az embernek, nem is nagyon gondol arra, máshol, másnál mennyi probléma lehet/van. Csak amikor saját maga is átéli, látja, no akkor (is) tudatosul igazán, mennyire kellene, hogy vigyázzon magára az ember...

      Hálás vagyok a soraidért, köszönöm szépen! 😍

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.