2016. július 14., csütörtök

Csak azért


...hogy ne az előző bejegyzésem "virítson" itt, míg újra írok.


(Fotó: internet)

Engem ne emeljen a magasba senki,
ha nem tud addig tartani,
míg tényleg megnövök.
Guggoljon ide mellém,
ki nem csak hallani,
de érteni akar,
hogy közel legyen a szívdobogásunk.

 Birtalan Ferenc: Míg megnövök

2016. július 12., kedd

Azt mondja


...ma nekem a doki: mit akarok, műtse meg a lábam? Meredt ijedt szemekkel nézek rá, jaj dehogy, csak azt szeretném tudni, ha ilyen állapot van, hogy nem fáj, de ott van az a bigyó (Baker ciszta) a térdhajlatomnál, mi a teendő?

Magyaráz tengermély hangján, mint a hülyegyerekeknek:  a műtét fájdalomcsillapítás céljából történik, nem nagy beavatkozás, de akkor is ...és Isten ments, hogy hozzányúljon az enyémhez, ha nem fáj. (Én is így gondoltam...)
Mondja tovább...Ebben a korban (sicc) már szinte természetes egy kis porckopás, szedjek kúraszerűen porcképzőt (szedek, hónapok óta...) és bármi baj van, újból begyullad, fáj meg ilyenek, menjek és orvosolják a problémát.

Zavarban vagyok, de kérdezem, ami engem a legjobban izgat, de tudnom kell:

- Doktor Úr, a gyulladás előtt rendszeresen túráztam, bicikliztem terhelhetem ilyenekkel a térdem?
(Belegondoltam, annyi mankós, fájós lábú, csípőjű ember ült kint a váróban és én ilyeneket kérdezek, nekem ez a legnagyobb gondom ott, hogy túrázhatok e, megmondom őszintén, szégyelltem magam :( }

- Természetesen! nem kell burokban élni, mert volt egy térdízület gyulladása, (végigmért a szemével) gondolom nem sziklamászást fog gyakorolni (élénk tiltakozás) jaj dehogy, de megyünk nem is olyan sokára húsz kilométereket meg 1000 méter szintkülönbséget, legyintve mondja, az semmi (neki...) nyugodtan bevállalhatom, legfeljebb vigyek magammal Algoflex fájdalomcsillapítót ha esetleg az út során előjönne a fájdalom.

Én többre nem is voltam kíváncsi! :) még megtapogatta a cisztámat aztán boldog vigyorral elköszöntem tőle.

Bizonytalanságban voltam, mert senki nem mondott semmit, hogy mennyire lehet terhelni, mi a teendő, tulajdonképpen csak ezért mentem ma vissza a dokihoz, mert hála Istennek nem fáj a lábam, minden nap megyek vele, mint a mérgezett egér, de hát ez nem hegynek fel, hegyről le út, laza (büdös) városi aszfalt, ezt össze sem lehet hasonlítani egy hegyi tereppel, szóval nem tudtam hogy mehetek e, félve mentem arra a kettőre is, amin már voltam közben.
Most már senki és semmi nem állíthat meg. 

(Dehogynem.... egy újabb gyulladás...) 
De nem akarok most arra gondolni! csak arra, hogy vár rám ezernyi szépség, csoda és én már a gondolattól libabőrös leszek :)

Ilyenek például, mint ez itt, Erdélyben :) hát nem csodálatos?
 
(saját fotó)

No, nem kell félni, nem terhellek Benneteket ebben a nagy melegben a monológjaimmal, most tényleg kicsi szünet, vagy valami ilyesmi, még magam sem tudom mi.
Majd egyszer csak jöszök...

2016. július 11., hétfő

Hűűűű

fotó: internet

...milyen csendesség van a blogvilágban! :O :)

Nincs is ezzel semmi baj, hisz nyár van, mindenki megy a dolga után vagy éppen elutazik, vendégei, programjai vannak.

Tegnap este kint ücsörögve a hintaágyon, szokásomhoz híven, elmélkedtem.

A lányomon, aki itthon volt és krumplistésztát kért elvitelre, mert Ő azt nagyon szereti és semmi más nem kell neki. Nevettem magamban, látszik hogy nem kaviárral etetve nőtt fel, az egyszerű kaják a favorit nála, persze szereti a különlegességeket is, de itthon mindig csak az, amit az anya csinál olyan finoman.
A másik lányomon, akivel állandó kapcsolatban vagyunk ilyenkor (is) mindenről tudnia kell, mit csinálunk, mi a programunk, mit eszünk/főzünk, mikor megy vissza a tesója stb. :) érződik róla, hogy lélekben itt van Ő is velünk, lát mindent, ami itt történik :)  írja hogy hamarosan utazik Pestre (számolja a napokat...) és akkor hazajönnek mindketten és hurrá, négyesben leszünk - elmondhatatlanul várom és szeretem ezeket a napokat.

A nyár múlása jutott eszembe a kertről is. Már nem olyan élénkzöld minden, le kellett vágni a felmagzott mentát, oregánót, zsályát, évelő kaport, citromfüvet stb. mert őserdőként burjánzott. Újra fog hajtani, tudom.
Érik a szeder, bár még csak bordóslilás, rengeteg van rajta, nehezen tudja mindig beérlelni a bogyókat, pedig napos helyen van. A hagyma szára is kezd elszáradni, lassan fel lehet szedni pedig még csak most duggattam :O
Nő a paprika, nem győzzük enni a cukkinit, uborkát, nagyon sok van rajta, osztogatom a szomszédba is, ha kell nekik, ha nem :))
...kínlódik a paradicsomom, nem tudom eszünk e az idén róla egy szemet is...
Néztem a körülöttünk ugrándozó rigókat, most már tényleg csendben vannak, fürödnek rendületlenül a kitett itatóban, jön inni a zöldike, a tengelic, a rozsdafarkú, a gerlepár és rengeteg veréb.

Osztogattam a hétvégéket, az utazásokat, hogy s mint lesz, mit kell tennem, pakolnom, intéznem.
Számolgatom mikor tudok megint hazamenni Anyához, mert a múltkori meggyszedésre csak egy napot voltam otthon, hajnalban indultunk és késő este jöttünk vissza, az kevés volt, talán július végén hazajutok pár napra, nagyon szeretném...olvastam egy cikket a falunkról, olyan honvágy fogott el, hogy sírtam...milyen bolond már az ember?

Osztok, szorzok, gyököt vonok: három hőségnapot kell túlélnem, aztán visszaesik a hőmérséklet megint...és kezdődik a körforgás meg minden más elölről...



2016. július 9., szombat

Pillanatok és életképek


Délelőtt, felettünk az ég:




Tegnapi fotó: szökőkút a Fórum előtt, imádják a madarak, főleg a galambok, így ez már csak madáritató-fürdő hely :)




Mai életképek a városban/ból....

1.
Az egyik áruház eresze alá húzódva a csepergő eső elől, érdeklődve nézek/figyelek három fiatalt. Két fiú és egy lány, ebből az egyik fiú és a lány (úgy gondoltam) egy pár. A két fiú 'mattrészeg' (de. 9 óra) a lány fele annyira. Az idegen fiú fűzi a lányt, mondja meg milyen italt hozzon, hoz bármit amit kér. A lány tiltakozik, nem kell semmi, hagyja békén a fiú, menjen el. A fiú erősködik, ölelgeti a lányt, húzná fel a padról, amin ül. A lánynak félig lecsúszik a nadrágja, bugyija, kint a feneke ahogy a fiú felhúzza mégis a padról, öleli csókolja a lányt. A lány párja csak nézi, túl részeg ahhoz, hogy bármit is tudna tenni, mondani.
Végül az idegen srác mégis meggyőzi őket és eldülöngélnek italt szerezni. A sarkon befordulva eltűnnek a szemem elől.

2.
Kéregető idős nő tolókocsiban, egyik lába majdnem tőből hiányzik. Előtte tábla, élelmiszerre gyűjt.
Kezében füstölgő cigi, lába csonkjánál ott lapul egy doboz Marlboro cigaretta.

(Tényleg sajnálom őt, de ha élelmiszerre gyűjtöget, hogyan jut mégis több mint ezer forintos Marlboro cigarettára?)

3.
A Fórum előtt jártam, mikor tőlem vagy tíz méterre megbotlott és elesett egy idősebb nő. A lendülettől a kezében lévő szatyor is elrepült. Többen ugrottak, hogy felsegítsék, egy fiatal lány ért oda leghamarabb. Felsegítette, majd a szatyrát is felvette és nyújtotta oda a nőnek. A nő borzalmas rikácsolással támadt a lányra, hogy mit akar az ő szatyrával, biztos a pénztárcáját akarta kivenni belőle stb. stb.
A lány egy szót sem szólt, lehajtott fejjel sietett el, még sokáig hallhatta a nő rikácsolását.


2016. július 7., csütörtök

Ahhhh!!


fotó: internet

Azért


...mert gyönyörű.

fotó: idokep.hu

Azon


...gondolkodtam, éjszaka vajon hová mennek pisilni?  :O :)

fotó: internet

2016. július 6., szerda

Napi apró



Útközben.
Nem tudom megunni.








Más.
Lefestettem a kültéri asztalt, már bántam hogy hozzáfogtam, mondtam a férjemnek csak a festék tartja össze, nem is csoda, van húsz éve mióta kint áll minden időjárási viszontagságnak kitéve, igaz télire be szoktam takarni, de hát akkor is.
Mindegy, adtam neki még két-három évet, annyit kibír a festés, aztán már valószínűleg csere lesz, de nem csináltatunk ilyen faasztalt többé, veszünk ezt a modern, petán anyagú asztalt, széket, télire be tudom vinni fedett helyre és megoldva az egész.
Így tervezem, de aztán úgyis sajnálom még azt az asztalt és megint adok neki pár évet... :)
Igaz, azt még azt meg is kell érni :))
Megjártam a festékkel is, hallgattam a boltosra, rám beszélte a vízzel hígíthatót, szép barnásvöröset szerettem volna, azt mondta az az. No, ha láttatok tulipirosat, élénket....hejjjj, majd rosszul lettem, de már nem tudtam visszavinni, felbontottam. Így más festékkel festettem le az asztalt, ráadásul még elég sem lett két dobozzal...
Mindegy, veszek bele színezőt és valamit kikutyulok belőle, hogy tényleg barnásvörös legyen és lefestem vele a térelválasztókat a kertben, arra is bőven ráfér a festés.

hihetetlen szép, mikor reggel/délelőtt rásüt a nap és ragyog az egész bokor, hejj de gyönyörű olyankor (is)


festés után az asztal, azért látszik rajta valami javulás :)


a sok petúnia annyira behajtott a járdára, hogy nem lehetett eljárni tőle, levagdostam de sajnáltam kidobni, beletettem egy diszperzites vödörbe



 Minden nap zajlik, pörög velem, körülöttem.

Veletek is? :)

2016. július 3., vasárnap

A mai


...hatalmas zápor/zivatar után az utcákon lévő óriási nagy tócsákat látva jutott eszembe.

Gyerekkoromban otthon, nyári záporok után azonnal szaladtunk ki az utcára és ( mezítláb) boldogan tapicskoltunk a föld melegétől langyos tócsákban. /Egész nyáron mezítláb jártam, majd meghaltam szeptemberben, mikor már suliba mentem és szandált, cipőt kellett húzni.../

Sosem felejtem el, egyszer egy nagy nyári zápor után tele lett vízzel az utcán a vízelvezető árok. Nagymamának még volt egy pléh mosóteknője, azt kivittük az árokba,  beleültünk és ott "eveztünk", kinyúltunk az árokpartra és úgy dobáltuk magunkat előre a teknőben. Persze nem nagyon haladtunk, meg is telt a teknő hamar, ráadásul Nagymamámtól ki is kaptunk érte. Nem bántott, csak kiabált ránk, hogy "vittétek vissza azonnal azt a teknőt!"

Jó volt most visszaemlékezni rá, látni azt a kislányt, aki akkor voltam...és bizony:  "nagyobb öröm volt, mint ma a tengerben fürödni"


fotó: internet

"A felhőket is szeresd, és gyönyörködj a viharban! Az esőt és a szürke, esővert pocsolyákat is szeresd, mint gyerekkorodban. Emlékszel, hogy szerettél tapickálni bennük anyád bosszúságára? Nagyobb öröm volt, mint ma a tengerben fürödni."

(Müller Péter)


2016. július 2., szombat

Szervezi


...a programot a lányom szeptemberre, mikor majd ott leszünk nála N.országban.
(Megzabálom, számolja a napokat mikor leszünk már ott...de még hazajön júliusban :)) }

Ezt írta tegnap...
A válaszom jobb, hogy nem látszik már a telefon képernyőjén... :D



2016. július 1., péntek

Észrevettétek?


(saját fotó)

...már nem fütyül a rigó, nem trillázik a rozsdafarkú és elvétve, de még hallom a csicsörkét.
Vége a költési időszaknak, most már várhatjuk míg újra énekelni fognak torkuk szakadtából.
Ilyenkor azért van bennem egy pici szomorúság. Na jó, tényleg csak pici!