2016. augusztus 31., szerda

Hetekkel


... ezelőtt lejárt a hűségidő a lányomék lakásában Pesten és mivel az én nevemen van az előfizetés, mentem is intézkedni. Mondom a hölgynek, számolgassunk már egy kicsit, hogy alakulna, ha két évre vállalnám a hűségeskedést.
Számol, oszt, szoroz, gyököt von és kijön egy akkora szám, ami nagyobb, mint előtte volt az egy éves hűségidőre.
Mondom ez így nem lesz jó, akkor ideje lesz elgondolkodnom a szolgáltató váltáson.
Jaj, ne! várjak már, megnéz még egy lehetőséget. Megint számol, és hoppá! csak itt, csak most, csak nekem van egy variáció, ami 1200-al kevesebb, mint amit előzőleg számolt. Annyiban maradtunk, hogy ez így már jobban hangzik és megrendeltem.
Ha nem reklamálok, birka módjára annyiban hagyom, akkor fizethettem volna jóval többet havonta...

Mert meg is magyarázta ám a magasabb árat, hogy így alakultak a csomag árak az utóbbi időben...érdekes, mikor tiltakozik az ember egy kicsit, rögtön van másik megoldás.

Kérdezi, milyen előfizetésem van otthon. Mondom milyen, jaj az már nagyon elavult (?) ajánl nekem egy újat. Gondoltam, fusson csak egy kört, ismertem már ezt az ajánlatot...Kihoz egy árat, valamivel több, mint a mostani, milyen jó lesz nekem, 20 MB -es otthoni internetem lesz,  számtalan tv csatornám plusz HBO előfizetéssel stb. stb. Jaaa, és kevesebb lesz a mobilinternetes adatforgalmam, 200 helyett csak 50 van benne, ugyan az semmiség, vegyek hozzá egy 500 MB adatforgalmas csomagot, csak 690 ft havonta. Ahhha, jaaa, csak annyi?

Kinyomtatta, nézem a papírt s mondom: a mi internetezési szokásainkhoz bőven elég a 10 MB -es otthoni internet (tényleg jó, pattan az oldal, olyan hamar letölt),  az eddigi hatvanvalahány tv csatornán ugyanúgy tudok aludni, mint a HBO-val bővített a százon, a mobilozásra szóló 200 percet sem telefonálom le, mert ott a whatsapp...szóval nem akarok változtatni a meglévő előfizetésemen.
Ha mégis meggondolom magam, keressem majd őt.

Nem gondoltam meg magam.

Buszon


fotó: internet

2016. augusztus 30., kedd

Mert


...szeretem.
Bámulni az eget, a földet, a zöldet. A virágokat, ami úgy nyílik, mint nyár elején. Kicsit kopottabban, gyérebben, de még így is szép.
Nem tudom megunni. Sem a felhőket, sem a virágokat.


















Kaptam, picurka volt, körömnyi. Az a neve hogy  pókhálós kövirózsa
ez valami másfajta kövirózsa
hónapok óta virágzik
korai krizantém


rézvirág



Pazar! imádom, megunhatatlanul
egész nyáron így nézett ki ez a kis parkrózsa, tele virággal, most is
augusztus végén ilyen szépségesen virágzik

2016. augusztus 28., vasárnap

Van



"Hát van még öröm is a világon.."


Fekete István



Otthon voltam



...és (már nem) csodálkozok,  még mindig anya kicsi lánya vagyok, - vigyázz magadra kisjányom, pihenj gyermekem - sóhajtottam, régen ettem aranygaluskát, másnap korán reggel bedagasztotta és megsütötte, az este a könnyünk csorgott, úgy nevettünk, állandóan azon gondolkodik mit pakoljon oda nekünk, jaj semmi ne maradjon itthon, vigyed gyermekem, ellát annyi kajával, hogy hétfőn nem kell főznöm, ideadja a kapott dinnye felét, alig hagy magának aranygaluskát, veszekszünk, teszem vissza a tepsibe, mire észreveszem már megint ott van a dobozban...vigyél paprikát, paradicsomot, nem kell Anya, nekem is van, de leszedi, szebbnél szebbek, nincs szívem otthagyni, elhozom...érik a szilva, nagyon finom, szedek egy szatyorral, piros az alma is már, azt is hozok, jonathán, ősrégi fajta, de nekem a legjobb, legfinomabb.

És nehéz, piszok nehéz a szívem mikor elindul az autó, még hallom, utánunk szól, vigyázzatok az úton, fojtogat a sírás mindannyiszor, bőgök is mikor már nem látja, ameddig látom a visszapillantóból integetek, tudom ott áll még utána is, hogy eltűnt az autó...

fotó: internet

"Jó lenne itt maradni. (...) megmarkolni az időt, megállítani a felhőket, álmokat és éveket."

(Fekete István)

2016. augusztus 26., péntek

A városban



A karnevál előtti napokban fotóztam ezeket, a virág boltív még ott van a téren, de a "Debrecen" feliratot nem láttam, állítólag majd visszahozzák, mert nagy sikere volt fotózkodás szempontjából.



A városban augusztus 11-én un. botlatóköveket helyeztek el (28 darabot), amelyekkel a holokauszt áldozatainak állítanak emléket.  Tegnap a Pásti és a Hatvan utcait láttam és fotóztam le. Auschwitz után különösen érzékenyen érint a téma.

"Debrecenben 2016-ig a város nyilvános terein nem emlékeztetett emlékmű arra, hogy a nácik közel 7,5 ezer embert hurcoltak el innen Auschwitz-Birkenauba és az ausztriai Strasshofba, s hogy a vészkorszaknak mintegy 4000 debreceni zsidó esett áldozatául. Magyarországon eddig 19 helységben, Budapesten és vidéken fektettek le botlatóköveket, 2016-ban további 5 város között Debrecen is belép a sorba."



Az utolsó képhez: lenyűgöz ezeknek a virágoknak a szívóssága, ahogy élnek és virulnak a kő közein, semmi élettérrel, de úgy látszik ő ettől is ilyen szépen tud éldegélni.


2016. augusztus 25., csütörtök

Ma


...azon járt az eszem szokásos galoppozásom közepette a városban, hogy mennyire megváltozott az öltözködési stílusom és egyéb szokásaim.

Régen szerettem a libbenős, bő aljú szoknyákat, ruhákat ami majd' bokáig ért. Ma fel nem vennék olyan hosszút...
Nem szerettem a szűk szoknyákat, most zöme olyan, lezser elöl gombos vagy virágos farmerszoknya, alig térdig érő.
Szeretem a tunika ruhákat, leggingssel, pár évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy én olyanban?
Szerettem a magas sarkú cipőket, szandálokat, olyan elegánsnak tartottam egy jól megválasztott ruhával, szoknyával.
De már most nem tudok trappolni benne, igaz régen nem is gyalogoltam ennyit, mint manapság. Ma már csak színházba, előadói estre húzok magas sarkút.

Most szeretem a szép, de kényelmes papucsokat, szandálokat, de az is olyan legyen, ami illik sok mindenhez, mert nem úgy van ám, hogy ahány ruha/szoknya, annyi papucs, szandál :)

Anno télen is mindig szoknyában jártam, mert az olyan elegáns, magas szárú csizmával.
Manapság az első hideg napok után már eldobom a szoknyát és nadrágra váltok és tavaszig szinte csak az, nagyon ritkán öltözöm szoknyásan, de úgy megszokom addigra a nadrágot, hogy fagyok meg benne :) Ha mégis szoknya, vastag harisnyanadrággal, csizmával nagyon szeretem, az olyan kis vagány :)

Télen szinte soha nem hordtam sapkát, kesztyűt, ma már ha hideg van, mindig.

Régen el nem tudtam képzelni, hogy egy minimális sminket ne tegyek fel, ha elindultam dolgozni vagy bárhová. Ma ott tartok, hogy a világon semmi sminket nem használok, egy évben ha kétszer kifestem magam, már sokat mondok. (Hahaha, azt szoktam mondani a családomnak, ha mondják, dobjak fel egy kis sminket: szép vagyok én anélkül is :D jujjj....}
Régen testápoló, ilyen krém, olyan krém nappalra, éjszakára. Ma van egy hidratáló, amit mindenhová használok, arcra, kézre, lábra, testre :)

A legnagyobb változás talán az, hogy tudom, minden magas sarkútól, elegáns cucctól most a legkedvesebb: a túrafelszerelésem :)

Na jó, azért ha fel kell öltözni elegánsan, az sincs ellenemre...


2016. augusztus 24., szerda

Állok



...a zebránál a zöldre várva, közben nézem az autókat az úton, akik szintén várnak a szabad jelzésre. Egymás után három "nagyvérű" autóban ( két BMW, egy Audi) szemmel láthatóan újak, alig pelyhedző állú legény ül kettőben, fiatalka lány a harmadikban.

Arra gondoltam, vajon hány becsületes órát dolgozhattak azért az autóért, ami alattuk van? szinte biztos, hogy nem apuci, anyuci alól vették el az autót, mert akkor ők mivel mentek volna dolgozni vagy akárhová...

Isten látja a lelkemet, nem irigylem tőlük, csak elmélkedtem egy kicsit...

....


(saját fotó)

Legyek bár vendég a hazámban
és koldus a föld kerekén,
a szépnek, amit láttam, így is
örök gazdája vagyok én.

Szabó Lőrinc

2016. augusztus 23., kedd

Azon


...elmélkedtem ma reggel hajfestés előtt/közben, hogy vajon milyen lenne a hajam eredetiben? mennyire lennék ősz?
Biztos nagyon "mákos" már a hajam...


2016. augusztus 22., hétfő

Voltam


...egy kiránduláson. A családból hárman mentünk, jött velünk a lányom is, ezért nagyon jól éreztük magunkat, bohóckodtunk egy csomót, mert a társaság...huhh.
Nagyon sokszor utaztam már, de ilyen lusta emberekkel még nem voltam körülvéve. Legszívesebben busszal mentek volna mindenhová, fel a lépcsőkön, be a látványosságok közepébe, jaj minek megy az ilyen ember bárhová is? Így maradt ki pld. Lőcse, mert a busztól kb. kétszáz métert kellett volna sétálni és a szavazás (menjünk be, ne menjünk be) a lusta emberek javára döntött. Csikorgattam a fogam rendesen, dühös voltam nagyon.

Magáról az utazásról túl sokat nem írok, egyszer voltam már ezeken a helyeken, tulajdonképpen a dunajeci tutajozás volt a legfőbb vonzereje ennek az útnak, meg Nedec vára és amit még nem láttam: Auschwitz.

Auschwitz...nagyon féltem, tudtam hogy nem fogom kibírni sírás nélkül. Tartottam magam, végig ott volt a torkomban a gombóc, de két alkalommal nem bírtam ki, sírtam... Bő hetven évvel a háború után sem bírom felfogni, hogy tűrhette a világ azt a szörnyűséget...
Bent nem is fotóztam, csak kívül a főkapunál azt a "híres" cinikus feliratot: Arbeit macht frei - „A munka szabaddá tesz” meg a kettős szögesdrótot.

Néztem a fiatalokat (nem a mi csoportunkból), hogyan szelfiznek!!! régen, rettenetes körülmények között meghalt emberek fotói előtt. A hivatalos vezetőnk nem is állta meg, hogy ne szóljon rájuk, akkor elkullogtak onnan, de biztos vagyok benne, hogy máshol ugyanezt csinálták.
Nem tudom megérteni ezeket az embereket, fogalmuk sincs mi zajlott abban (és a többi) táborban is.

Voltunk még Krakkóban is, elmentünk a Wawelbe, öt évvel ezelőtt márciusban jártunk ott, akkor is sokan voltak látogatók, de most lépni nem lehetett :(  tömegiszonyom lett...megfogadtam, ilyen híres helyekre idegenforgalmi szezonban nem, nem és nem, mert mindenütt iszonyú tömeg van, volt...

Meglátogattuk II. János Pál szülőhelyét Wadowicét, nagyon szép kis város. Ettünk a híres pápai krémesből, nagyon-nagyon finom. Különleges íze van.

Voltunk Zakopaneban is, ott is a tömeg mindenütt, de azért felmentünk a Gubalowka hegyre a függővasúttal (vagy minek nevezzem), ahonnan csodaszép kilátás volt a Tátra csúcsaira.
Zakopaneban minden egyes négyzetméter az üzletről szól, nem voltam szomorú mikor elindultunk haza...de azért sajtot vettem én is :) meg karamellát, a Krowka-t, a bocist. Emlékeztek rá?

A wieliczkai sóbányába nem is mentünk le (már voltunk), csak a lányom, Ő kíváncsi volt rá, de nem volt túl lelkes mikor kijöttek, mert azt mondta: szó szerint végighajszolták őket a bányán...mert persze tömeg, tömeg, tömeg ott is.

Jaaa, és voltam egy kocsmában is az utolsó este:) az idegenvezető meghívott pár embert, hogy tartsunk vele, mutat egy csoda helyet. Én még olyan szép kocsmát nem láttam!! :)
Rönkház volt, szép rusztikus asztalok, padokon szőrmék. Öblös üvegekben mécsesek égtek, az asztalokon hegyi virágok, jaj teljesen elvarázsolt. Sajnos nem volt nálam a fényképező, de még a telefon sem, így az kimaradt, nagyon sajnáltam, hogy nem örökítettem meg magamnak. Mondjuk ezek úgyis ráégnek a retinámra... :) Ja, és megkóstoltam a híres bölényes vodkát, a Zubrowka-t. Maradjunk annyiban, hogy ennyi elég is volt belőle egy életre...

Az idő csodás volt ránk, az esték és a reggelek nagyon hűvösek voltak, persze a hegyek között nem is csoda.

Azért ha belegondolok, a rossz társaság, a mindenütt tömeg látvány ellenére is rengeteg élménnyel gazdagodtam, ismét.


Útközben, Szepes vára

Mindjárt indulunk...
18 km-t tettünk meg, bő két óráig tartott az út









goral legény, farmerban... :)





végállomás

Nedec vára





az utolsó várúrnő lakosztálya




Wadowice, a pápa szülővárosa




a pápa szülőháza
Auschwitznál, a parkban - nem tudom milyen madár, de olyan rossz érzés fogott el tőle
:'(

mesés szépségű körforgalmak mellett haladtunk el...
Krakkó, a Visztula
Háttérben a Wawel

a sétányon híres emberek kézlenyomatai láthatóak
A Királyok útja
Tadeusz Kościuszko szobra



csodaszép az egész Wawel...
mesés parkok, virágok mindenütt











belső várudvar



Krakkó főtere, a Rynek
200 X 200 méteres nagyságú a tér...hatalmasnak tűnik
Rajta a híres Posztócsarnok
A világhírű Jagello egyetem régi épülete




Wieliczka

az imádott hegyeink a szállásunk ablakából nézve



láttuk, hogy az egyik hegy tetején fénylik valami...rázoomoltam, valami épület van ott fent

Zakopaneban a pápa tiszteletére épített templom belseje



Kis kápolna Zakopaneban
Kilátás a Gubalowka hegyről

lefelé jövet...