2016. december 9., péntek

Vegyes

fotó: internet

..bejegyzés lesz. Ahogy eszembe jut...

Azon gondolkodtam ma, hogy van az, felmegyek az első emeletre és kiköpöm a tüdőmet, én aki 20 km-es teljesítménytúrán voltam nem olyan régen, megmászva nem is tudom hány méter szintkülönbséget.
Vánszorgok, mint egy aggastyán, fel az emeletre a piacon, szatyrokkal megpakolva...és csodálkozok, én vagyok ez????
Hát jah, én. Szapora lihegések, tüdőkiköpés után beszerzem a listámon lévő dolgokat és hazabattyogok.

De még előtte...

...Találkozok az utcán az egyik kedvenc színészemmel, de még mindig nem merem megszólítani, hogy üdvözlöm a drága Anyukáját, ott messze a Dunántúlon és úgy örülök, ha látom játszani a színpadon. Nem, nem köszönök rá, utólag bánom. Majd egyszer...

Az adventi vásár bódéi között már nem is megyek el, inkább kívül közlekedek, úgysem veszek semmit, kívülről ismerem már mindet, tavalyról...

Találkozok egy ismerőssel,  tényleg ezer éve nem láttam, első reakcióm szerencsére csak magamban, te jó ég, hogy megöregedett ez a Kati! 😕 azután jut eszembe, valószínűleg ő is ezt gondolja rólam...bár pont ma kaptam egy bókot, hogy nem látszom annyinak...khmmm ahány éves vagyok :) mindegy, tulajdonképpen nem érdekel az éveim száma, csak a lelkem legyen fiatal, az meg baromira tud élni...

Más.
Írom whatsappon a lányaimnak, olyan "babázhatnékom" van.
Annyira, de annyira szeretném megölelni Őket, érezni a drága testüket/lelküket. Tudom, hogy Ők is vágynak haza, mindig írják hogy ekkor meg ekkor már itthon lesznek és mit fognak csinálni és mennyit örülgetünk egymásnak és mennyit alszanak majd :D
Hát, ha hagyom.... :)
Már hallom a csivitelésüket, már látom a pörgést, a megterített asztalt, hallom az elégedett sóhajtásokat az ünnepi vacsora után, látom hogy utazunk haza, ott is örülgetni egymásnak, jaj nagyon-nagyon, Istenem de szeretem!!! a gondolattól is könnybe lábad a szemem, örömömben.

Erről jut eszembe...még nem állt össze az ünnepi menü....de ez nálam nem gond. Desszert már van, hahaha de főmenü az nincs...

Karácsonyi dalok mennek a háttérben. Tiszta bolond az ember, de most erre van szükségem.
Kicsit zaklatott a lelkem, lehet a pörgős napok, a sok munka miatt, nem is tudom.
Holnap temetésre megyek. Nagyon szerettem azt az idős nénit, de ahogy mondani szokták: megváltás volt neki. Semmit nem tudott a világról, a saját lányát sem ismerte már meg, senkit sem a környezetéből.
Megadatott neki, hogy nem szenvedett, nyugtassa Isten békében!

Vasárnap megyünk gyertyagyújtásra, ez most (is) nagyon fontos nekem, itthon is, a lelkemben is.
Tele vagyok érzésekkel. Nyakig.
Ne múljon el soha...

9 megjegyzés:

  1. Érdekes (?), hogy az ember így az év végén/ünnep előtt mindig kicsit "szétesve" érzi magát. Én legalábbis. Sok apróság van, amit tenni/intézni kell - valahogy a napok is mintha gyorsabban szaladnának. Pedig hát nekem igazán nincs is mit várni 24.-étől...mert akkor "semmi" se lesz. Mindenki otthon karácsonyozik, már második éve.. Ugyan én este a húgomékkal leszek, de hát "csak" hárman leszünk azon az estén... Jó, hogy jön majd a 26.-a. Nagyon sajnálom, hogy nálunk így változott a "rendszer" - de nem tehetek ellene, csak elfogadni tudom. És visszagondolok arra, hogy én a harmincas éveimben szenteste három helyen is voltam "gyertyagyújtáson".... és kibírtam. Na, de ez van, ezt kell tudni elfogadni. Állandóan keresek "nekik" mentségeket - még jó, hogy többnyire találok is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szenteste mindig csak mi vagyunk, a család. Talán azért lett ez így, mert messze laknak a hozzátartozók. Ha közelebb lettünk volna egymáshoz, biztos másképpen alakult volna, de elfogadta mindenki és így is csodás ünnepeink vannak.

      Aztán második nap elmaradhatatlan, hogy megyünk haza a szülőkhöz, testvérekhez, hála Istennek még mindkettőnk anyukája él. És otthon is örülgetünk egymásnak :)de hozzáteszem, nem csak karácsonykor...

      Törlés
  2. Orsika! Szólítsd meg, olyan kis közvetlen, és tudja, hogy Te vagy!☺ Nem sokat fogod az idén látni, mert felvették az egyetemre tenor szakra, debreceni diák lett, most nem játszik majd annyit. Irigyellek egy kicsit, de tudod úgy jóindulatból, mert nekem nem sok jut a világból. Ez a munka megesz teljesen. Olvaslak, és így egy kicsit készülődöm én is.☺

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyiszor elhatároztam, hogy ha legközelebb látom, megszólítom :) legfeljebb csodálkozik egy sort, hogy mit akar tőle ez a vénasszony :D Úgy örülök, mikor látom játszani :) remélem jól fogja magát érezni debreceni diákként is és azért fog játszani a színpadon is!

      Törlés
  3. Orsi, nagyon szeretem a hozzáállásodat az adventhez, az ünnephez, olyan lelkesítő :) ezért (is) szeretlek olvasni <3
    Nálunk nem csak a menü, de még a forgatókönyv sem állt össze :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Katicim, pedig most nagyon széthullott vagyok, úgy érzem semmire sincs időm, de tudom, mire odakerül a sor, minden a helyén lesz.
      Akkor már valahogy minden jön magától :)
      Úgy lesz az nálatok is, meglásd! :)

      Törlés
    2. Akkor én sem vagyok egyedül.

      Törlés
  4. Nekem se desszertem,se főmenüm.:( Jaj.:)
    A bódék mögött járok én is.:))))))
    Jó lenne még egy kis idő.Szanálok egy kis helyiségben otthon,nem jó az időzítés, de most van hozzá erőm esténként és szeretnék nagyjáboli rendet a lakásban is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ünnepig minden kialakul, meglásd! :) és lesz minden azon a terített asztalon.

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.