2017. január 31., kedd

Ma


plakát az internetről

...délután elmentünk a Nagytemplomba, az ünnepi istentiszteletre, ami a reformáció kezdetének 500.  és a magyarországi reformáció indulásának 450. évfordulójára rendezett ünnepségsorozatnak a megnyitása volt.
Zsúfolásig megtelt a Nagytemplom, tele volt prominens személyekkel és mikor kb. kétezer ember elkezdte énekelni a 90. zsoltárt - Tebenned bíztam eleitől fogva - csupa libabőr voltam, annyira szép és felemelő volt. Nem tudom elmondani, milyen hatást vált ki belőlem a templom egyszerű szépsége, atmoszférája.

Húsz ország képviseltette magát, sokan fel is szólaltak közülük, még egy koreai küldött is.
(Sajnos nem tudtunk végig maradni, a férjemnek hivatalos dolga volt, négy órakor eljöttünk, de szerintem amúgy is vége lett volna már)

Szívből örülök neki, hogy elmentem és ott lehettem.

a karzaton ültünk, mert lent tűt sem lehetett leejteni...

2017. január 30., hétfő

És Te??


😀😂


(fotó: internet)

2017. január 29., vasárnap

Most


(saját fotó)

...hogy hétágra süt a nap, csak mennék, mennék és mennék, hegyen völgyön keresztül, a sötétedés hozna csak haza. A szememmel örökíteném meg a tájat, szívnám a jó levegőt, imádnám a sok kilométer okozta fáradtságot, a lihegést fel a hegytetőre, a hideget, a napot, a havas táj látványát.

Ehelyett...itthon kuksolok, per pillanat zenét hallgatok, mert a férjemnek fáj a lába és nem tudunk menni sétálni (sem).
Nem baj, majd a jövő héten!   reményeim szerint egy túra Erdélyben....
👀😗😉 


Úgy éreztem


„… kinyújtózkodva ránéztem a nagy hegyekre. Úgy éreztem, hogy most már örökké élni fogok.” 

Tamási Áron Ábeljének szavai

Erdély hegyei.
Imádom...rajongásig szeretem. Annyi mindent kaptam már általa. Rajongást, társakat, erőnlétet, soha el nem múló szeretetet a hegyek iránt, csodákat.

... így nagy betűvel: ÉLEK tőle.

(Ezt most csak azért, mert olyan vágyódás van bennem, olyan mehetnékem van/volna)

(Saját fotó)

2017. január 28., szombat

Az egyik



...kosztosom.
Nagyon óvatos madár. Ahogy kinyitottam az ablakot, hogy lefotózzam, rögtön elugrált az almától, majd fel is repült a szilvafára.
Olyan kis szépség :)
Én őt fenyőrigónak néztem/nézem, remélem tényleg az :)




2017. január 27., péntek

Nem


hozzunk már egy kis tavasz érzést ebbe a szürke hidegbe...fotó: internet

...tudom melyik céget szeressem jobban, a magenta színvilágú tv-telefon-net szolgáltatót, vagy a postát.

Tegnap kaptam meg a telekomos számlát, mindig megnézegetem mi van rajta, miből áll össze a számla.
Nézem a beérkezési határidőt: 2017. január 25.
Érkezett: január 26-án...
Nézem a borítékon a pecsétet, amit a postai feldolgozó nyomtat rá: 2017. január 17.
Kilenc nap kellett a drága postának, hogy Pestről leérjen Debrecenbe.
Gyalog hamarabb ideért volna...és még emeli a szolgáltatások árát. 😈
Ilyenkor egyenesedik ki a hajam, komolyan. Az áraik és a szolgáltatásaik színvonala köszönő viszonyban sincs egymással.
Karácsony előtt vagy tíz nappal elsőbbségivel feladott levelek öt nap alatt értek oda...
Kinek panaszkodjon az ember? magyarázatokkal mindig készen állnak.

És igen, most jön az: régen sokkal, de sokkal több postai küldemény volt, mert nem volt sms, viber, whatsapp stb. és akkor még írtak egymásnak az emberek (ahogy én is...)
Dunántúlon élő ismerősömtől másnapra mindig itt volt a feladott képeslap! Vagy amikor még nem volt telefonunk sem, az Anyukámtól érkező levél is itt volt mindig másnap.
Akkor hogy csinálták???? Galambpostával küldték?
Most hallottam azt is, hogy itt helyben élő címzettnek küldött levelet is megutaztatják Pestre és utána visszahozzák ide...most őszintén, normális ez???

Visszatérve a telekom számlára, persze hogy felhívtam őket és megkérdeztem, ilyenkor mi a helyzet? majd pár nap múlva kapom 750 forint költség felszámolással a felszólító levelet, hogy miért nem fizettem időben?

Szerencsére megnyugtattak, hogy a beérkezési határidőtől számított 10 munkanap elteltével küldik az első felszólító levelet, így még most nem lesz semmi felszólítás.
Jobb is, mert nagyon morcos lettem volna, igaz lecarták volna azt is, mit érdekli őket, ha én pattogok valamiért? 😁

Jaaa, és azt hiszem átállok az "eszámla"ra.

2017. január 26., csütörtök

Szép


...az ég. Fotók pár nappal ezelőttről.
 
"Ha majd lemegy a Nap
Mi marad?
Mit viszel magaddal az éjbe?
Bántottál, szerettél,
nevettél és féltél
Messze még a holnap reménye."

(Károlyi Zsófia: Naplemente)






2017. január 25., szerda

Mai nap


...reggel kilenc órakor még -12 fok volt a városban. Fázott, nagyon fázott a ööööö....mi is? bugyingóm? senekem? így, együtt 😏
 
Nagyon türelmes vagyok, semmi bajom a hideggel, jobban bírom, mint a negyven fokot nyáron, de ez már most nekem is sok(k)... mivel nincs más fűtési lehetőségünk, csak a gáz, hát az a gázóra nem is tudom mennyire pörög. Nagyon... 

Nem panaszkodom. 

Látom a végét, látom a minden hideg ellenére a kibújó krókusz zöldek fejecskéit, látom az ősszel elültetett árvácskák legkisebb napsütésre való ébredését. Látom, érzem: minden nappal világosabb van, minden reggel egy perccel hamarabb kel a nap, érzem a melegét az (rettenetesen koszos) ablaküvegen keresztül. Megvettem a vetőmagokat, tudom nemsokára szükség lesz rá. 

Egy-két-három nagyon sok hét, hónap...kivárom.
Türelmes vagyok😍
 
(megőrülök, komolyan mondom, hogy nem tudom kijavítani a hibát, ezerszer mentem el nagyobb betűvel és nem, nem és nem engedi ez a ...............................blogger)😈😈😈😈😈😈😈







 

2017. január 23., hétfő

Csúcsokon


(saját fotó)
 
Fenn Isten jár a csúcsokon.
Amerre fényben elhalad:
Testőrei: dárdás fenyők
Állnak titáni sorfalat,
A szirt felett, s az ég alatt.

Reményik Sándor

2017. január 22., vasárnap

A képek


...talán elmesélnek mindent...





a megfagyott Csodaforrás









A döbbenet, a szomorúság mellett minden eltörpül most. Gyakorlatilag semmi másra nem tudok gondolni, csak az olaszországi buszbalesetre.
Isten nyugosztalja Őket.
Legyen nekik könnyű a föld.

😭😭😭





2017. január 20., péntek

Ma



...először hallottam: nyitnikék! nyitnikék! nyitnikék!

 A rigókat is láttam már kergetőzni a borostyán kerítésen. Ők már tudják/érzik/sejtik, amire mi még csak vágyunk.
Csak eljön az a tavasz...


2017. január 19., csütörtök

Dilemma


Biharfüred - itt szoktunk parkolni, innen indulunk/indulnánk... - fotó: internet

A múlt héten nem mentünk el Biharfüredre a rossz időjárás (havazás) miatt. Most megint felvetődött, hogy menjünk el? Mindenki a másikra vár, hogy döntsön, mondja ki a végső szót.

Én félek egy kicsit, ugyanis szombat reggel lesz a leghidegebb (-16), két kocsival mennénk, de nem tudjuk milyenek az útviszonyok arrafelé, mekkora hó van ott. Kaptunk egy fülest, hogy méteres vastagságú és megfagyott a Csodaforrás...olyan hóban viszont nem lehet túrázni...de már majd megveszünk a hegyek után, mindenkinek bizsereg a talpa és lehet nincs is ott méteres hó...

No, alszunk még rá egy-kettőt és megálmodjuk...de ahogy ismerem ezt a hét "elvetemült" hegyimádó túrázót, tuti hogy megyünk...

Ilyesmi...

fotó: internet

2017. január 14., szombat

Miről is


...lenne szó, ha nem az időjárásról? 😁

Beszélgetünk róla, mint az angolok. Hálás téma, mindig változik 😁☃


Itt még éjfélkor is ömlött az eső, tudom, mert akkor jöttünk haza egy pótszilveszteri buliról. Mivel meg van fagyva kőszikla keménységűre a föld, ezért tenger van mindenütt. Az udvarunkon, kertben bokáig érő víz áll, nem tud hová leszivárogni. 
Ma reggel már megvolt a reggeli torna, mert az öreg szomszédékét is ellapátoltam, gyengék már ezen a télen, ki sem nagyon jönnek. Remélem a tavasz, a jó idő visszahozza a kedvüket, erejüket. Mondja a bácsi, nem kellett volna, majd jön a veje és ellapátolja, de nekem olyan jólesik segíteni nekik, nagyon szeretem őket.

Úgyhogy most jó kis "lecspocs" van, reggel még pihepuha fehérséggel rakódott a fákra, bokrokra a hó, most akartam menni fotózni, de már lehullott, már nem olyan szép.


Ma lett volna egy túránk Biharfüredre, de lemondtuk, szerintem kész életveszély lett volna most elindulni egy olyan messze útra, meg ott is ki tudja milyen idő van, mennyi hó esett. Meg aztán nem is voltunk olyan fittek, éjfélig táncikáltunk egy buliban. Annyira jó volt, élőzene szólt és szuper jól játszottak, bódogságos ifjúkorom minden zeneszáma elhangzott. 


"Csápoltunk" a kezünkkel, énekeltük a zenekarral a számokat. Figyeltem, ezeket a régi számokat mindenki ismeri/énekli, örök slágerek maradnak. 

Kicsit kikapcsoltuk az agyunkat.

víz alatt az egész kert/udvar
a szomszédban sem jobb a helyzet, azóta még több van ahogy olvad folyamatosan meg esik a havaseső

 dérbabér

2017. január 12., csütörtök

Vettem


valami ilyesmi...fotó az internetről!

... egy alkalminak számító olyan (mittudoménmilyenanyagú) talán velúr? csizmát. Színházba, ide-oda járni benne ilyenkor, mikor 'zima' van.

A csizmán 10.990 ft -os címke volt.
A dobozon 7695 ft.
A pénztárnál már csak a felét, 5495 ft-ot kértek.

Mit mondjak...örültem 😁😏
Így kéne mindig, mindent fizetni a pénztárnál😆

2017. január 11., szerda

Nahát

fotó: internet


...olyan száraz a kezem, hogy az okostelefon nem érzékeli az ujjamat.

(Wow! micsoda poszt! 😆😏😑😀)

2017. január 7., szombat

Most



...csak ennyi. Mert örülök minden napnak, órának, percnek. Annak, hogy felébredtem és élek.

"Megköszönöm magamban e napot azzal, hogy élek.
És újra csend lett. Hűs hajadon árnyát húzza az alkony,
emlékeinket lassan összehajtom, mint pásztor nyáját.
Köszönöm a földet, a létet, téged, s hogy vagyok."


Márai Sándor




2017. január 5., csütörtök

Szokásos


fotó: idokep.hu

...nyafogás.

Leszedtem ma a karácsonyfánkat.
Ha nem hullik ennyire, még a hétvégéig meghagytam volna, de már akkor is potyogott, ha csak elmentünk az étkezőben két méterre tőle. Mire kivittem a kapuig, a háromnegyede lehullott róla.
Meg akartam kérdezni a szomszédasszonyomat, hogy nem hozta e át az ő lehullott tűleveleit is, mert annyi, de annyi volt a földön, hogy a porszívónak ki kellett üríteni a zsákját, mert koppig tele volt vele és még a fél étkező fel sem volt porszívózva...
Nem is tudom, hogy volt e ilyen fenyőnk, ami ennyire brutálisan hullott volna. A tavalyi kimondottan jó és szép volt, alig potyogott róla, pedig luc volt, mindig azt veszünk, mert annak imádjuk az illatát...de most nem volt ott az az árusunk, akitől évek óta vesszük, máshová mentünk, be is fürödtünk vele, igaz időnk sem volt keresgélni.
Mindegy, szép volt így is. Ahogy szedegettem le a díszeket, visszaidézgettem a díszítés óráit, mindent hallottam újra.

Ahogy emlegették a lányok minden egyes dísznél:

- ohh, ezt de szerettem kicsi koromban!
- ohh, erre emlékszem, együtt vettük Anyával!
- jééé, ez még megvan?
- ohh, ezt nem szeretem, olyan gáz! (az óvodai készítésű díszeik...)
- Anya, ebből törtünk el már jó párat?
- Anya, egy gombának mi keresnivalója van a fenyőfán? (pöttyös kalapú gombadísz, nem is tudom, van olyan ház/család, ahol ne lenne ilyen gomba?????😀😂😍)
- Anya, kell erre égő?
- Minek erre gyöngygirland? van már ezen elég dísz...
- Emlékeztek, mikor még szaloncukrot is tettünk rá? Apa kötözgette rá a madzagot és megette minden másodikat (óriási röhögés)
-  Úgy szerettünk csillagszórózni és nem lehetett a fára tenni, mert féltél hogy meggyullad, csak fogtuk a kezünkben és úgy égett végig.
- Régen még gyertyát is tettünk rá olyan fura kis csipeszes tartóban!


Ilyenkor mindig szomorú vagyok azért egy kicsit, de tudom és elfogadom: elmúltak az ünnepi napok. Gyönyörűséges volt minden perce.

Várom és remélem megérem a következőt.

egy töredéke a lehullott tűleveleknek...

(Most meg azt hallgatom, hogy a szél mindjárt elhordja a házat... 😒😕 )

Félelmetes...😡