2017. január 23., hétfő

Csúcsokon


(saját fotó)
 
Fenn Isten jár a csúcsokon.
Amerre fényben elhalad:
Testőrei: dárdás fenyők
Állnak titáni sorfalat,
A szirt felett, s az ég alatt.

Reményik Sándor

6 megjegyzés:

  1. A vers, gyönyörű. Néztem ismét a fotókat, azok is pazarok. Oda is írhattad volna.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, illett volna az előző poszthoz is, de annyira megrázott a szombati nap tragédiája, hogy nem volt erőm se írni, se szerkeszteni.

      Törlés
  2. ... és nem csak a csúcsokon jár... hanem mindenhol, ahol utána kiáltanak, zokognak...
    Igen, megértelek. Ugyanakkor felemelők is a képeid, az előző posztodban is csodásak. Irigyellek, hogy ennyi bátorságod van, és ennyi gyönyörűségbe van részed... én nem mernék elindulni télen...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom drága Palkó, hogy mindenütt ott van...

      Nem mondom, hogy nem volt bennem félelem, de mikor láttam, hogy az utak le vannak takarítva és szárazak, úgy gondoltam nem lehet semmi baj. A látvány egy ilyen út során meg mindenért kárpótol :)

      Törlés
  3. Reményik fantasztikusan szavakba önti a lényeget.....Milyen gyönyörűséges táj! Nagyon örülök,hogy szépen és baj nélkül sikerült a kirándulás. Én most félős lettem sajnos, le kell kapcsolódnom most egy kissé a hírekről,mert nem bírom.....Segíteni nem tudok, meggyászoltam őket és a nagycsaládunkban is van elég nagy baj és temetések......

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megérte elmenni, nagyon vágytam már az erdélyi hegyek után. Most szombaton is készülünk egy kisebb túrára, remélem nem romlik el nagyon az idő.

      Ezt a tragédiát még kívülállóként is nehéz feldolgozni...

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.