2017. január 3., kedd

Nem


...tudom hanyadik nekifutásra írom ezt a posztot. Írok pár mondatot, aztán valamiért abba kell hagynom. Pár óra múlva/másnap visszatérek, olvasom: ááááá, ez nem kell, ez minek, ez kit érdekel? s kitörlöm az egészet.
Nehezen megy már az írás nekem...

...Egyébként meg, maradva még az ünnepek utáni hangulatnál egy kicsit...nem fogadtam meg semmit. Megmondom őszintén, meg sem fordult a fejemben ilyesmi. Annyira tele voltam a napi pörgésekkel, tennivalókkal hogy nem is foglalkoztam vele. Minek?
Mit is fogadnék meg ami más lenne, mint eddig volt? Nem akarok lefogyni, nem kell lemondanom cigiről, italról mert egyikkel sem élek. Rosszabb már nem leszek (dehogynem...) szerintem jobb sem. Teszem a dolgom úgy ahogy eddig.

Jó volt az ünnep előtti, alatti, utáni időszak. Minden napra jutott valami program, jövés-menés. A legjobb természetesen az otthoni naaaagy családi összejövetel volt karácsony második napján. Nem adnám semmiért.

(Ülünk körben (tízensokan), vagy ki hová tud lekuporodni a tesómék nappalijában, elérhető közelségbe rakunk minden sütit, finomságot. És szünet nélkül ment a beszélgetés, régmúlt karácsonyok, gyerekkor felidézése, plusz a mai világ történései. Későbe nyúlóan időzünk ott, alig akaródzik felállni és elindulni Anya házához.)

A meleg, a jó kaják lustává teszik az embert, ráérősen megyünk mindenhová, ünnepelünk, örülünk minden percnek.
30-án már búcsúzkodunk, mennek vissza a lányok Pestre {tegnap (másodikán)visszarepült N.országba a kint élő lányom} persze pityergek, szinte megszólalni sem tudok, csak ölelem Őket, csitítgatnak: Anya nemsokára jövünk!
Ja igen, két hónap múlva...
Alig mennek el, írom nekik whatsappon: nyomaszt a csend, ami lett a házban. Nem hallom a dübögést lefelé a lépcsőn, ahogy szaladnak a konyhába valami nasiért, nem hallom a motoszkálásokat a szobájukban, a zenét amit hallgatnak...ááááááá!

A szilveszter részemről elég szolid volt, nem igazán voltam jól, de megígértük a barátainknak, így végül elmentünk. Egy kevés tánc, nagyon finom hidegtálas vacsora, éjfélkor egy deciliternyi pezsgő, tűzijáték a Nagytemplom előtt majd vissza a helyre, ahol voltunk. Végül majd' hajnali négy óra volt, mire ágyba kerültünk...

Elsején kimentünk Zelemérre, a templomromhoz. Ez szabályos zarándokhely a debrecenieknek ilyenkor, nagyon sokan túráznak/sétálnak/bicikliznek/autóznak ki oda. Hideg, de szép tiszta időben mentünk így az is élmény volt, igazán felfrissültünk tőle.




Ma nyolc éve, hogy meghalt az Apukám.
El sem hiszem, hogy már annyi éve nincs velünk. Bennem most is ugyanúgy él a hangja, az arca, a délceg testtartása. A telefonomban is úgy van még mindig a számhoz írva: Apa-Anya.
Torokszorulósan telt a napom, mert emlékszem arra is, hogyan lett az én délceg alkatú Apukám teste egy 12 éves gyerekéhez hasonló...
Nyugtassa Isten Őt! 😭


Más.
Már a hideg ráz a médijjjjától, ahogy harangozzák be a hidegfront érkezését hétvégére. Hogy milyen hideg lesz!
Ahhh,  tényleg??? januárban hideg? hát nem tél van könyörgöm? mikor legyen, ha nem most? két napig hideg, kemény mínusszal, de utána már enyhül szinte rögtön...de még százszor körberágják a témát.
Tél van, ennyi!

8 megjegyzés:

  1. Tudod, mikor első évben volt miénk a ház 2 hétig volt hó-13 fokkal.Tudom, mert iderendeltem az uram, ne egyedül vigyem itt a bulit. Azóta sem volt tél. Már olyan havas, fagyos, igazi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te legalább tudod mihez kötni, hogy mikor volt utoljára kemény tél. Én csak úgy gondolok rá, hogy bizony régen lehetett.
      Most van :)

      Törlés
  2. Én úgy örülök, hogy végre valami normális kis tél van hidegekkel. Hőmérőm nincs, csak reggel, mikor felülök a bicóra, akkor állapítom meg, hogy az előző naphoz képest milyen a hőmérséklet. :-)
    Nem értem én se ezt a nyávogást meg hűhózást. Legalább kicsit ritkul a kullancs, meztelencsiga meg minden más nyavaja állomány.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, az a bicikli, kemény dolog azért ilyenkor közlekedni vele, de tudom, hogy Neked létszükséglet.
      Nekünk a teraszon van egy ezer éves hőmérő, ott szoktam megnézni, de ahhoz legalább két fokot hozzá kell tenni, mert védett helyen van. De ha már kilépek és ragad össze az orrom a hidegtől, akkor tudom: kemény mínusz van :)

      Bizony, ez a hideg most lerendezi a kártevők nagy részét! pont a mai újságban írtak is róla.

      Törlés
  3. Orsi, a legapróbb "hülyeségek" "nem-események" is érdekesek annak a tollából, akire kíváncsiak vagyunk, akit afféle lelki-és grafomán-társnak tartunk. Szóval írjál csak mindenféléről, ami eszedbe jut.
    Jó volt olvasni a szép, családias karácsonyestédről, picit irigyeltelek.De azt is tudom, nem lehet mindenkinek mindene.És vágyakozni olyasmiért érdemes, ami kis szerencsével el is érhető.A többi reménytelen és felesleges sóvárgás csak.
    A nagyszülők és szülők csak "testileg" mennek el. Ha szoros volt a kapcsolatod bármelyikkel is - belőle valamennyi benned/általad míg te élsz, itt marad. Azért tudom/hiszem, mert velem együtt még itt van egy picike a drága nagymamámból...
    A rossz dolgokat meg (nátha, hóvihar és hülye emberek) mint kutya a vizet, rázd le magadról ! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fodorka, már így is nagyon megszűröm hogy miről írjak, tényleg néha már annyira feleslegesnek érzek sok mindent, de ez biztos azért van, mert csökkent a blogírási kedvem :)

      Hála Istennek sok rokonunk van, akiket nagyon szeretünk és karácsonykor mindig együtt vagyunk. Sajnos már hiányoznak a Nagypapák, de még Nagymamik vannak. De máskor is pld. nyáron, ha éppen úgy adódik, hogy otthon vannak a tesómék gyerekei párostól, a sógornőm testvére családostól plusz mi is családostól, akkor is ugyanez van, de akkor esetleg kint az udvaron, ha jó idő van. Nem csak karácsonykor örülünk egymásnak és nem csak ilyenkor tudunk a másikról, állandó kapcsolatban vagyunk :)

      A rossz dolgok tapadnak az emberhez, de mindig igyekszem lerázni, igaz nem mindig sikerül...

      Törlés
  4. Ugyanez az üresség van nálunk is, visszamentek a gyerekeink az új hazájukba. Igaz csak a Dunántúlra, de a két hónap nálunk is igaz! Nem fogom addig bírni, hamarosan meglátogatjuk őket. Még az a szerencse, hogy az egyik "csapat" itt van a városban.
    Szépséges ünnepetek volt, és ez minden nap, minden órában az emlékeidben van. Szerencsére a technika sokat segít a távolság legyőzésében!
    Hogy elsuhannak az évek! Az én apukám már 22 éve elment, de még mindig azt érzem, amit te. Azt mondják, hogy az idő begyógyítja a sebeket...... nem tudom..... lehet, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen természettel megáldva. Talán kicsit tompul ez a fájdalom, de a hiányuk nem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mikor elutaznak a lányaink, kicsit mindig belepusztulok, de aztán győz az eszem, hogy jó helyen vannak ott is, az az ő életük már és azt is szeretik. Tudom, hogy itthon is imádnak lenni, de a saját életüket már maguknak alakítják a távolban.

      Hiányoznak, persze hogy hiányoznak azok, akik már nem lehetnek velünk. Hogy is lehetne elfelejteni őket? Örökké velünk lesznek.

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.