2017. január 29., vasárnap

Úgy éreztem


„… kinyújtózkodva ránéztem a nagy hegyekre. Úgy éreztem, hogy most már örökké élni fogok.” 

Tamási Áron Ábeljének szavai

Erdély hegyei.
Imádom...rajongásig szeretem. Annyi mindent kaptam már általa. Rajongást, társakat, erőnlétet, soha el nem múló szeretetet a hegyek iránt, csodákat.

... így nagy betűvel: ÉLEK tőle.

(Ezt most csak azért, mert olyan vágyódás van bennem, olyan mehetnékem van/volna)

(Saját fotó)

6 megjegyzés:

  1. Átérzem, amit érzel, a vágyódást. Én is mennék.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán a ragyogó napsütés, a kicsit megenyhült idő hozta ki belőlem ennyire a vágyódást.

      Törlés
  2. Megertelek..a termeszet csodai soha nem okoznak csalodast...en is szeretnem, de a sajatjaimat is hasonloan, rajongva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól mondod, még soha nem okoztak csalódást nekem sem a csodák, amit egy-egy túra/kirándulás alatt látok.

      Törlés
  3. Mindenkinek van "saját szerelme" : nekem a Júlia Alpok....
    Ha még nem jártál ott, érdemes lenne ellátogatni oda is....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ősszel majdnem összejött egy kirándulás oda, de végül el kellett halasztanunk. Talán az idén...majd meglátjuk.

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.