2017. február 18., szombat

Bejegyzésbe



....teszem a kommentet, mert nagyon örülök neki, hogy jelentkezett az olvasóm Ausztráliából :)

Szia Orsi, Regota olvaslak, igen Ausztraliabol :) Egyszer kommenteltem is neked bar nem vagyok az a nagy kommentelos, mert nemreg egy artatlan velemeny komment miatt mar "hulyet" csinaltak belolem Tamko blogjan, amiert buszke vagyok a gyerekeimre, ugyhogy megfogadtam, hogy tobbet nem irok senkinek semmit. De ez olyan jol esett, hogy orulsz nekem, hogy olvaslak :) Igen, nagyon szeretem az irasaidat, a lelked erejet. Hasonlo gondolkodasunk van, en is szeretek racsodalkozni az apro szepsegekre, csak nem tudok turazni jarni :) Koszonom, hogy olvashatlak, megszepited a reggeleimet :) Kata



Kedves Kata, akkor valószínűleg nem láttam, nem figyeltem fel rá, hogy a világ másik feléből írsz nekem.

Igen, nehezen lehet megszokni, hogy vannak emberek, akik nem úgy látják a dolgokat, mint Te vagy én és örül, ha belegázolhat a másik lelkébe. A gyerekekkel kapcsolatos megjegyzésekre én is ugranék, ha nem viseli el valaki az érzelmeit a másiknak,  mindig azt mondom, lehet lapozni, sárguljon csak otthon magának.
Én is tele szájjal hirdetem, mondom, írom: kimondhatatlanul büszke vagyok a lányaimra, mert van miért, van mire. Ha nem érti meg valaki, hát azt mondom: hessss!!!

Tudom én azt is, hogy vannak, akik nyálasnak gondolják magukban az írásaimat, a bugyutának tűnő örvendezéseimet, de már annyira nem érdekel, hogy elmondani nem tudom. Amit le akarok írni, úgyis leírom és kész.... ha meg akarom tartani magamnak, akkor megtartom. Megtanultam szelektálni már sok mindent, de még mindig tanulnom kell. Jó úton haladok.

Kata, ha bármikor úgy érzed, hogy szeretnél szólni, írj csak bátran, nem fogom megjelentetni a kommentedet, ha úgy szeretnéd. De azt is megértem, ha csendben szeretnél maradni, de most már úgyis tudom, hogy itt vagy, hogy olvasol és velem örülsz vagy éppen szomorkodsz.
Ha írsz nekem egy emailt (nem fog megjelenni!) meginvitállak a zárt blogomba is, igaz oda nem nagyon írok az utóbbi időben, de ha van/lesz kedved, ott is szétnézhetsz.

Köszönöm, hogy írtál, hidd el nekem is sokat jelent! 😍💗

Szeretettel üdvözöllek, Orsi 😊

12 megjegyzés:

  1. Olyan jó volt olvasni a bejegyzést és Orsi kommentjét is hozzá!
    Én is veletek érzek, vagyok ebben a témában.

    VálaszTörlés
  2. Micsoda öröm ! Nem hittem benne - és lám... Most azon gondolkodom, kezdjem én is keresni a norvégiai olvasót ? :-) Nem, nem teszem, végülis nekem mindegy, hogy aki vissza-visszatér hozzám, hol él. "Törődik" velem - és ez nekem (is)jólesik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, ez nekem olyan nagy élmény, hogy a földgolyó másik végéből olvasnak :) ezért (is) figyeltem fel rá.

      Törlés
  3. Örülök neki! Látod, sikered van, mindig mondtam én.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan jó érzés, hogy érdekel valakit olyan messziről is amit itt mutatok:)

      Törlés
  4. Ez de kedves:))kulonosen az is, hogy jelentkezett a holgy:)

    VálaszTörlés
  5. Hurrá! Nem hiába drukkoltunk! :-)

    VálaszTörlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.