2017. március 31., péntek

Belegondoltam


... hogy már három hónap eltelt az évből. Még most karácsonyoztunk, szilvesztereztünk és tessék. Március végére értünk. És mennyi minden történt velünk, körülöttünk??!! és mennyi esemény vár még ránk, ha a Teremtő is úgy akarja...

Per pillanat görcsben van a gyomrom, ugyanis utazik a lányom, Portugáliába. Csak úgy, egy hosszú hétvégére. Egyedül...na ettől vagyok tiszta ideg, mert ha a párjával megy, akkor nincs baj, de egyedül?? megöli ez a gyerek az anyját, komolyan mondom...😏😐😔
Nem is tudom kire ütött, rám biztosan nem, én nem vagyok ilyen kóbor lélek (vagy mégis?) Apja fajta...tuti.

Ma reggel itthon hagytam a telefonomat, a töltőn. Nagyon nem szeretem úgy itthagyni  a házat, hogy bármit a töltőn hagyok.
Mi volt az első gondolatom? nyúltam bele a táskámba, hogy hazaszólok a férjemnek, vegye már le a töltőről.
Érted, hazaszólok azon a telefonon, amit otthon hagytam.
Ahhhh...

Szerencsére pont ott jártam, ahol egy aranyos barátom dolgozik és beugrottam hozzá, adja már kölcsön a telefonját, míg szólok a páromnak. Még otthon volt és így megnyugodtam, nem maradt bedugva a teló.
Tiszta szenilla már az ember...

Azon ritka hétvégéink egyike lesz, hogy nem megyünk sehová. Illetve csak annyira, hogy vasárnap elmegyünk a temetőbe, bicajjal.
Még van a kertben egy kis ásni való,  motyogva elvetek egy kis sárgarépát meg petrezselymet. Egy-egy sor lesz csak. Azért motyogva, mert évek óta nincs belőle semmi, még annyi sem, hogy nyáron egy levesbe való összejöjjön. Csak ez a megszokás, az évtizedes berögződés, jajjj. Kinőhetnék már belőle. De akkor mit is kapirgálnék, locsolnék nyáron??
Vetünk még retket, megkockáztatom a cukkinit, ha szerencsém lesz nem jön rá fagy és lesz korán cukkinink. Vetek egynyári virágmagvakat, igaz még nem tudom hová, de úgyis olyan káoszos a kertem, valahová majd beszuszakolom. Éjjeli violát az ablak alá, ohhh de szeretem azt a mámorítóan finom vaníliás illatát!!! Vettem egy leander tápoldatot, kipróbálom a leanderjeimen, igaz már nem sok van, de azok akkor legalább hagy virítsanak bőven.
Kaptam lila szellőrózsa hagymát, nem tudom, láttatok már olyat? úgy össze van aszalódva a szerencsétlen, beáztattam vízbe, hagy szívja meg magát és utána fogom elültetni. Nem sok reményt fűzök hozzá, hogy lesz belőle valami...ha mégis, akkor hurrá!! 😊

Olyan illat van a kertben, ezerrel nyílnak a jácintok, szédületes. Legszívesebben ott tanyáznék állandóan és csak szagolgatnám :)

 Hoztam egy csokorral Nektek is, ezzel kívánva mindenkinek tartalmas, szép hétvégét 😍😊







kb. húsz bokor árvácskából, amit ősszel ültettem, ez a három maradt meg, a többi kifagyott...milyen szépek lennének már most!?




leánykökörcsin - annyira szeretem, olyan bájos...





2017. március 30., csütörtök

Nem mai


...csak most találtam meg a telefonban és olyan szép, nekem.


2017. március 29., szerda

Már



rajz: internet
...messziről láttam, hogy a Nagytemplom melletti Rossmann sarkánál álló hajléktalannal beszélget egy kopasz fiatalember, majd pénzt tett a férfi kezében szorongatott rongyos baseball sapkába és elment.

Pont akkor értem oda, mikor a hajléktalan kivette a pénzt a sapkából, megnézte s ahogy tovaléptem még hallottam a motyogását:

- A franc egye meg a pofáját, csak egy kétszázast adott...

Mit is mondjak...inkább semmit.

2017. március 28., kedd

Nahát, nahát...


...nem bírom ki bejegyzés nélkül 😁 Dehogynem...csak mikor összegyűlnek a mondanivalóim, no akkor már írok, mutatok.
Tulajdonképpen semmitmondóak, vagy mégis? kinek hogy...

Mozgalmas hétvégém volt, meg hét eleje is. Vasárnap egész nap úton voltunk, elmentünk gyalog a Nagyerdőig az utazási vásárra, meg az autókiállításra. Az autók totál hidegen hagynak, sosem érdekeltek igazán, nekem annyi volt az érdekes benne, hogy ha van autónk, vigyen el ahová mennem kell, meg guruljon és kész... :) az utazási vásár sem érintett meg, mert ahová mi menni szoktunk, nem hirdetik meg :) mindenesetre szétnéztünk, hümmögtünk egyet és elindultunk haza :) útközben megebédeltünk, úri nő voltam ezen a vasárnapon, nem én főztem, igaz a kaja sem olyan volt, amit én főzök :) meg lehetett enni, de...

...a vége felé már nagyon fáradt voltam, azt mondtam a páromnak: vegyen az ölébe és vigyen haza...Milyen hálátlan pasi már, nem vett, muszáj volt a saját lábaimon hazáig menni :D nahát, micsoda férfi... :D

a hétfői napom ...hűűűű...nem kívánom senkinek sem. Mindegy, túl vagyunk rajta.

Ma beüzemeltük a szivattyút, meg sem gondoltam volna, hogy locsolni kell, pedig ráférne már a növényzetre, mert a hagyma bújik ki pld. de olyan száraz a föld, hogy csak kínlódik.
Na, segítettem rajta, meglocsoltam, hagy nőjön már, jön a szalonnasütési időszak :)

Visszaemlékszem, gyerekként alig vártuk hogy pár centis legyen a hagymaszár, már csíptük le a  zsíros kenyérre és faltuk két pofára...

 Vettünk egy fűnyírót, ohhh, egy debella, a Lidl-is szerzemény, nekünk muszáj mindig a legdebellábbat kifogni mindenben, nem apróztuk el, az angol királynő kertjét simán levágnánk vele, akkora gép....viszont csendesebb, mint a régi, az már szétrázta a lelkemet is, ahhh...mennyit szívtam kínlódtam vele...

Vettem egy digitális mérleget (is) (írtam már? ki tudja ebben a rohanó világban...) hát vissza fogom vinni a média marisba (Media Markt) mert bő egy kilóval többet mutat, mint amikor megvettem.
Car egy mérleg na...nem is értem :D

Akkora tulipánjaim nyílnak, mint egy kistányér...woooow

Olyan szép idő van, hogy szárnyalok.

TI IS??? 😍😊

aranyeső
tegnap, a Nagyerdőn, az Egyetemnél



megérkeztek a vadlibák



a tulipánfa bimbós állapotban




2017. március 23., csütörtök

Fáradt


...vagyok. Fizikailag.

Lelkileg meg úgy ahogy.

Most egy kicsit "nincs körülöttem más, csak az áldott csönd"

Ma, hazafelé

2017. március 21., kedd

Azért


...hogy virágos jobb kedvünk legyen.

Ma döbbentem rá, hogy nagyon-nagyon sok nárciszom, krókuszom, tulipánom kifagyott. Hihetetlen pusztítást végzett a kemény tél a tavaszi virágaim között. Ilyenre, mióta itt lakunk (lassan huszonhét éve...), nem volt példa.

Annyira sajnálom őket, jó ha harmada megmaradt. A krókuszok évtizedek óta lettek szép bokrosak, csoportosak, mert soha nem szedtem fel őket, szépen szaporodtak. Hát most itt-ott billeg csak egy pár bokrocska...
A jácintok megvannak, azoknak nem lett baja, meg a régi fajta, hagyományos piros és sárga tulipánoknak sem, de a nemesebb fajtáknak szintén kipusztult a zöme. Meg a kankalinjaim...meg a...meg a....ki tudja még mennyi minden nem fog kihajtani, megmaradni.
Szomorú, szomorú...











ezen a fotón alul ez e pár szál krókusz tavaly tömött bokros volt, közép tájon azon az üres részen meg sok lila  volt..most egy sincs

2017. március 20., hétfő

Az jutott



...ma eszembe, hogy mennyire megváltoztak az öltözködési szokások. Bár én falun nőttem fel, nekem az emlékeimben inkább az a régi kép rögzült bele, hogy nagymamám szerintem még nem volt ötven éves sem, ill. mióta az eszemet tudtam, én mindig sötét ruhában láttam őt még nyáron is.
rajz: internet

Igaz, akkor megengedte magának a kékfestő mintás (imádtam a szép kékfestő anyagokat...) nyári kartonruhákat, szigorúan csak rövid ujjal, ujjatlanban nem is láttam akármilyen meleg is volt. Jaaa, és lábszárközépig ért. Szinte állandóan viselt kötényt, hétköznap megfelelt a kopottabb, megfoltozott is, de vasárnap mindig tisztát, újat vett maga elé, fehér farkasfoggal díszítve.  A fején mindig volt kendő, nyáron világos mintás un. "flokkon" anyagú, hátrakötve a tarkóján. (Ő nevezte így, igazából nem tudom milyen anyag volt) Télen vastag, olyan nem is tudom minek nevezzem :) anyagú, ill. vastag szövetkendő volt a templomba járó viselete. És még emlékszem a nagyon puha, meleg, kétrét hajtható vállkendőjére, azt vették rá a kabátra, ha nagyon hideg volt. Nadrág az ő idejében elképzelhetetlen volt. Nem is volt nadrágja, sőt még Anyukámnak is nagy sokára került a ruhatárába. Télen meleg posztócipőt viselt, az tényleg jó volt, bár nem a vízállóságáról volt híres.
A haja simára hátrafésülve és szorosan befonva, feltekerve kontyba. Mikor már meg tudtam csinálni neki, mindig én voltam a "fodrásza", mert én jó szorosan fontam, nem szerette a rakoncátlan tincseket.

...

Ezzel nem azt a kort sírom vissza, dehogy! csak elmélkedtem ma, ahogy egy darabig figyeltem ki miben van.

Emlékszem, mikor idekerültem a városba, mennyire meghökkentem a lilásrózsaszín hajú, 80 év körüli nénit látva. Eleinte még megcsodáltam, ha rózsaszínben vagy harsány akármilyen színekben láttam időseket, annyira a falusi képhez voltam szokva.
Ma már semmin sem :) hamar rájöttem, hogy itt a kutya nem figyeli ki mit hord.
A mai ötven évesek már olyan laza öltözéket viselnek, hogy ihaj. Jól is teszik! ha jól érzi magát benne, miért ne? Mondjuk akkor egy hangyányit csóválom a fejem, mikor seggig érő miniben megy egy idős nő, azért valljuk be, az már nem igazán neki való lenne...És azt sem nagyon díjazom, ha valaki 18-nak akar kinézni, holott már kb. négyszer-ötször annyi éves.

Elképzeltem Nagyikámat az én mai szerelésemben...térdig érő, elöl végig gombos farmerszoknya, éppen csak derék alatti halványkék dzseki, kis bokacsizma. Alig volt idősebb tőlem, Ő (majdnem) feketében én világosban. Vagy bármelyik másik szerelésemmel, ha összenézem, ég és föld a különbség. A libbenő, virágos, világos, színes, lenge nyári cuccokat ha nézem pld...
És nem csak a városi lét miatt, ugyanilyen már falun is a viselet.
Minden, ami hordható.
Aztán, kinek hogy áll, hogy néz ki benne, az már egy másik történet :)


2017. március 19., vasárnap

Csak azért



...hogy ne a pityergésem látszódjon bejegyzésként.



2017. március 18., szombat

Mit is



...tegyen az ember lánya, mikor bejelenti a gyermeke, hogy májustól végleg kiköltözik Németországba???

Sír, potyog a könnye, de tehetetlen. Mégis mit tenne?

(Azt csak én érzem, hogy a gyomrom öklömnyi, hogy mennyire szorul a szívem.
Megadom magam, mert nem szólhatok bele (nem is akarok) felnőtt nő, ott tervezi a jövőjét, összeköltöznek a párjával.)

A hír mindenesetre  két méternyi mélyen belenyomott a betonba, teljesen kész vagyok...😢😣😩😭

2017. március 17., péntek

A hétvégi


...morcos, csapadékos, szeles, hűvös idő ellensúlyozására egy kis tavaszi szín, virágokkal.


az első nárciszok egyike


 aranyos kis cseppség, a Pinoccio tulipánom

a lila...
 a kék...
és megint lilák...


egy kankalin, ami nem fagyott ki
Ma este havarok, buli, Fanta lesz...megyünk táncikálni egy kicsit, lazítani az elég lökött, zűrös hét után...
  
A rossz időjárás előrejelzések ellenére, legyen jó a hétvégéje Mindenkinek!  😍