2017. március 20., hétfő

Az jutott



...ma eszembe, hogy mennyire megváltoztak az öltözködési szokások. Bár én falun nőttem fel, nekem az emlékeimben inkább az a régi kép rögzült bele, hogy nagymamám szerintem még nem volt ötven éves sem, ill. mióta az eszemet tudtam, én mindig sötét ruhában láttam őt még nyáron is.
rajz: internet

Igaz, akkor megengedte magának a kékfestő mintás (imádtam a szép kékfestő anyagokat...) nyári kartonruhákat, szigorúan csak rövid ujjal, ujjatlanban nem is láttam akármilyen meleg is volt. Jaaa, és lábszárközépig ért. Szinte állandóan viselt kötényt, hétköznap megfelelt a kopottabb, megfoltozott is, de vasárnap mindig tisztát, újat vett maga elé, fehér farkasfoggal díszítve.  A fején mindig volt kendő, nyáron világos mintás un. "flokkon" anyagú, hátrakötve a tarkóján. (Ő nevezte így, igazából nem tudom milyen anyag volt) Télen vastag, olyan nem is tudom minek nevezzem :) anyagú, ill. vastag szövetkendő volt a templomba járó viselete. És még emlékszem a nagyon puha, meleg, kétrét hajtható vállkendőjére, azt vették rá a kabátra, ha nagyon hideg volt. Nadrág az ő idejében elképzelhetetlen volt. Nem is volt nadrágja, sőt még Anyukámnak is nagy sokára került a ruhatárába. Télen meleg posztócipőt viselt, az tényleg jó volt, bár nem a vízállóságáról volt híres.
A haja simára hátrafésülve és szorosan befonva, feltekerve kontyba. Mikor már meg tudtam csinálni neki, mindig én voltam a "fodrásza", mert én jó szorosan fontam, nem szerette a rakoncátlan tincseket.

...

Ezzel nem azt a kort sírom vissza, dehogy! csak elmélkedtem ma, ahogy egy darabig figyeltem ki miben van.

Emlékszem, mikor idekerültem a városba, mennyire meghökkentem a lilásrózsaszín hajú, 80 év körüli nénit látva. Eleinte még megcsodáltam, ha rózsaszínben vagy harsány akármilyen színekben láttam időseket, annyira a falusi képhez voltam szokva.
Ma már semmin sem :) hamar rájöttem, hogy itt a kutya nem figyeli ki mit hord.
A mai ötven évesek már olyan laza öltözéket viselnek, hogy ihaj. Jól is teszik! ha jól érzi magát benne, miért ne? Mondjuk akkor egy hangyányit csóválom a fejem, mikor seggig érő miniben megy egy idős nő, azért valljuk be, az már nem igazán neki való lenne...És azt sem nagyon díjazom, ha valaki 18-nak akar kinézni, holott már kb. négyszer-ötször annyi éves.

Elképzeltem Nagyikámat az én mai szerelésemben...térdig érő, elöl végig gombos farmerszoknya, éppen csak derék alatti halványkék dzseki, kis bokacsizma. Alig volt idősebb tőlem, Ő (majdnem) feketében én világosban. Vagy bármelyik másik szerelésemmel, ha összenézem, ég és föld a különbség. A libbenő, virágos, világos, színes, lenge nyári cuccokat ha nézem pld...
És nem csak a városi lét miatt, ugyanilyen már falun is a viselet.
Minden, ami hordható.
Aztán, kinek hogy áll, hogy néz ki benne, az már egy másik történet :)


11 megjegyzés:

  1. Az én nagyanyámról is írtad. A lényeg, kinek mi és hogy áll, mert azért tudni is kellene mit is vehet még fel valaki. Amúgy annak idején az öltözete alapján azt is tudni lehetett falusi vagy városi-e valaki, még régebben még a családi állását is. Mondhatnám így változik a világ.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagymamámnak az a fekete nagykendője, ha meglenne most, ohh de szép volt, úgy előttem van a mai napig is. Fogalmam sincs hová lett...

      Bizony...sok embernek hiányzik öltözködés terén (is) az önkritika.

      Törlés
  2. Az én nagymamám városi lány/asszony volt - de mindig nagyon szolídan öltözött, nadrágja nem volt soha, és vasárnap a templomba menet volt a legszebb, legcsinosabb.
    De ha anyámra, vagy akár magamra gondolok, - mennyire más világ volt - egyszerűen NEM VOLT LEHETŐSÉG sem a cifrálkodásra. Szakadtáig hordtuk a ruhát, átkötötték amit fel lehetett fejteni, megfoltozták és/vagy a kisebb gyereknek átalakították. Katasztrofálisan pazarló világban élünk ma - megérdemeljük hogy végünk legyen.
    A ruháktól függetlenül is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Emlékszem rá, régen még az ingek nyakát is megfordították, ha az már kikopott de még a többi helyen jó volt. Dehogy pazaroltunk mi is, még az is előttem van a mai napig is, hogy a már semmire sem használható ruhaneműket hogyan vágták csíkokra, amiből aztán mesés pokrócokat szőttek!!

      Törlés
  3. Egyszer valami hasonlot iram errol, de csak hasonlot..emlekszem az aruhazban elottem allt egy nagymama e sunoka, a kislany kb 8 eves a nagyi 70 koruli, es egyforma ruhaban voltak..halasznadrag es polo..en akkor hokkentem meg nagyon..ahogy irod, ki miben erzi jol magat de azert a koraval is legyen tisztaban:))
    En meg ma is ugyanugy kiakadok a szines hajakon, akkor is ha fiatal..pl egyik nap egy csalad ment elottem, es csak az apukanak neon zold haja volt...most komolyan, nekem ez valook lenne:D pedig eleg szabadelvu, laza vagyok en is..de van egy joizles is!

    puszillak:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahahaha, elképzeltem a párom én is zöld hajjal :D juuuujjjj, még viccnek is rossz lenne :)

      Tény, vannak akik elfelejtik hol van a jó ízlés határa. De ugyebár kinek mi az a határ...

      Törlés
  4. Szíven ütött az elmélkedésed, mert rólam (is) szól. Istenem, régi szép idők! Olyan sokszor el szoktam gondolkodni ezen én is ezeken. Az én nagymamáim is ilyen fiatalon öregasszonyosan öltöztek. Nekik is volt ilyen berliner (ha jól emlékszem) vállkendőjük, nagyon finom puha meleg volt. Imádtam hozzájuk bújni.
    Mennyire más világban élünk már mi! Így 70 felé is világos lenge ruhákban járok, nem is érzem jól valamiért magam a sötétekben. A fejemben még mindig nem érzem magam öregnek, nem is akarom elhinni hogy megöregedtem.
    Sokszor elgondolkodom, ha felélednének szegények, bizony lenne nagy csodálkozás!
    Olyan jó volt olvasni a visszaemlékezésedet! Köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez az!!! ez nem jutott volna most eszembe, a berliner kendő elnevezés! még most is érzem a puhaságát, melegségét, bár meglenne még...

      Ha megérem, én sem fogok sötétben járni hetven évesen, ebben szinte biztos vagyok, bár azt is tudom, hogy rikítóban sem.
      Amúgy meg, ahogy írod, én sem hiszem el, hogy megöregedtem, bár már azért reggelente én is nyögdécselve kelek fel az ágyból :)

      Törlés
  5. Mire te hatvan éves leszel, jó lehet megint más lesz a divat...
    Az egyik mamám falusi volt, úgy is öltözött ahogy írtad, sötét ruhában , feltűzött hajjal,és mindig kendőben, kötényben...a másik aki pesti lány volt ,fiatalosan... de nem miniben, hisz az öregeknek akkor azért nem illet és nem is viseltek minit..és nadrágot sem...Én soha nem szerettem a sötét színeket, igy azt hiszem, már a vissza lévő időben nem hordok feketét... sem minit, pedig imádtam...mert olyan volt az alkatom...alakom... Egy sovány sok mindent felhúzhat...sok minden jól áll...Ahogy a kedvenc színünk is változik,ahogy az idő múlik...Imádtam a térd nadrágot, ma ki sem megyek az utcára ...tiz éve még rövid szoknya, térdnadrág és magas sarkú...mára mind ez már csak emlék...Ki tudja mi lesz a divat, bár én sosem voltam divat hajhász,ami ápol és eltakar...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, hogy változik minden. De szerintem egy időn túl már nem követi az ember a trendeket, sőt...

      Most gondoltam bele, hogy Anya fel sem vett volna még tíz évvel ezelőtt halásznadrágot, ma már abban mászkál otthon, mert kényelmes, hajlonghat benne stb.
      Igazán minit soha nem hordtam, talán csak középiskolás koromban, nagyon gátlásos voltam, nem éreztem jól magam, mert falun nagyon megnézték, kibeszélték az embert. De ma is pld. térden (kicsivel) felül érő ruha volt rajtam és már nagyon nem érdekel ki mit lát :)
      A színekkel is így vagyok, maradnak azok, amiket eddig is szerettem. De világosak! :)

      Törlés
  6. De jó volt olvasni. :)

    VálaszTörlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.