2017. március 18., szombat

Mit is



...tegyen az ember lánya, mikor bejelenti a gyermeke, hogy májustól végleg kiköltözik Németországba???

Sír, potyog a könnye, de tehetetlen. Mégis mit tenne?

(Azt csak én érzem, hogy a gyomrom öklömnyi, hogy mennyire szorul a szívem.
Megadom magam, mert nem szólhatok bele (nem is akarok) felnőtt nő, ott tervezi a jövőjét, összeköltöznek a párjával.)

A hír mindenesetre  két méternyi mélyen belenyomott a betonba, teljesen kész vagyok...😢😣😩😭

22 megjegyzés:

  1. Ugye nem lep meg, hogy vártam mikor írsz erről? Kolléganőm fia került ki oda ösztöndíjjal, egy évre, évek lettek belőle, s míg követtem a sorsát volt ott egy amerikai!!! barátnő is. Ráadásul. Érzem az érzéseidet, de igazad van, sokat nem tehetsz. Az ő élete, de köztetek olyan mély a szeretet, csak a fizikai távolság lesz nagy.

    VálaszTörlés
  2. Ó! Szegénykém!!!! Nem csodálom,hogy nagyon szomorú vagy....Ölellek!

    VálaszTörlés
  3. Mosolyogva tudomásul veszi :(

    Könnyeid nyelve tudod jól,
    hogy az anyák csak éjjel sírnak.

    Aztán mikor az aprócska gyermeked beteg,
    Idegességedben teljes tested-lelked remeg,
    Lázas homlokát simogatva mesélsz őneki:
    Ügyeled, ahogy a gyógyszereket beveszi,
    Mosolyogsz, bár aggódva az orvost hívtad,
    Könnyeid nyelve tudod jól,
    hogy az anyák csak éjjel sírnak.

    Aztán rohannak az évek, felnő a gyermek,
    Jönnek a kamaszkori, lángoló szerelmek.
    Előbb csillogó szemmel együtt áradoztok,
    Nagy csalódás, vele kell szomorkodnod,
    Tőled vár vigaszt, hisz tebenned bíznak.
    Könnyeid nyelve tudod jól,
    hogy az anyák csak éjjel sírnak.

    Csak telnek az évek, és öreg, beteg leszel,
    Tudod, hogy az orvosod mindhiába kezel.
    Boldogságod már csak felnőtt gyermeked,
    Könnyel szemében csókolja meg két kezed.
    Ugrálsz körülöttük, ahogy fájó lábaid bírnak,
    Könnyeid nyelve tudod jól,
    hogy az anyák csak éjjel sírnak.

    Váriné Gulyás Ilona verse

    VálaszTörlés
  4. Egy hónapja írtam neked ezt: "Ha élni hagyják, itthon marad, ha nem, hát akkor meg kell érteni, hogy máshol próbálkozik." Legyél őszinte, ma te mit tennél, ha huszonéves lennél ? Biztos, hogy fájdalmas elszakadni egy gyerektől, de szerencsére nem Amerikába vagy Ausztráliába megy(hogy Dél-Afrikát ne is említsem...)...Ki tudja, mit hoz a Sors ? Hátha egyszer még te is utánamehetsz....mert azt nem írom, hogy hátha ő hazajön....

    VálaszTörlés
  5. Megbeszelte Veled, nem kesz helyzet ele allitott..azt gondolom ez sokat szamit, segit.Ma mar nincseneke tavolsagok, mondjak...ez persze nemm igaz, de van sok eszkoz, amivel lehet apolni a tavolsagi kapcsolatot, aztan utazni idonkent, es az egyutt toltott ido erteke sokkal erosebb lesz.Kozben meg tudom, hogy nagyon nehez es ugy erzed vege mindennek, de ez a kezdete valaminek!

    puszillak es sok erot kivanok Neked!!:)

    VálaszTörlés
  6. Orsikám, nagyon nehéz lesz feldolgoznod, de mint ahogy írod is, felnőtt nő és tudja mit csinál. Ma már nincsenek távolságok, az internet jóvoltából naponta láthatod, beszélgethettek (Na, jó, nem ölelheted magadhoz, nem simogathatod meg, nem szeretgetheted kedvedre...) és rá fogsz jönni, hogy az ő boldogsága a te boldogságod is, és helyesen döntött. Tudom, könnyű ezt mondani! A Mieink csak Pápáig mentek, de még ez is nagyon nehéz volt az elején!
    Örülj vele együtt, mert megtalálta a párját, a számítását és boldog! Legyél te is az, mégha kicsit keserédes is az a boldogság!

    VálaszTörlés
  7. Ó, Orsi :(...ez nagyon nehéz. Anyaként nagyon megértelek. ♥
    Éreztem, hogy ez benne van a levegőben.

    VálaszTörlés
  8. Holdgyöngy, Mamka, Juci Ká, Fodorka, Ágnes, Mancoka, Katici : nagyon köszönöm a soraitokat, jólesik ez most nekem.

    Igen, ez tipikusan az az állapot, mikor az egyik szemem sír, a másik meg nevet...
    Ma már kicsit nyugodtabb vagyok, a tegnapi nap borzalmas volt, nagyon felkavart. Hiába írtam én azt, hogy tudom, ki fog menni végleg, azzal csak magamat nyugtattam, de igazából nem voltam felkészülve rá teljesen lelkileg. És tudom, teljesen tisztában vagyok vele, hogy az Ő boldogsága/boldogságuk a legfontosabb.

    Csak ne lenne olyan rettenetes előttem most az a szó: VÉGLEG.
    Csak ne lebegne előttem állandóan...

    Köszönöm még egyszer, hogy írtatok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod e kis hazában is lehet a messze messze. Nem azon múlik, hidd el nekem,.

      Törlés
    2. Tudom...van akinek a saját falujában él a gyermeke, mégsem beszélnek egymással. Rettenetes...

      Törlés
  9. Névtelen3/19/2017

    Ugyan nem látszik, de messzire hallatszik! :-( De azt mondom, inkább örülj a gyereked boldogulásának még ha nehéz is hogy még távolabb kerül tőled....

    VálaszTörlés
  10. Lenne jobb, ha melletted lenne és "csak" lenne, mikor boldog is lehet... hisz ez számít. :-) Szárnyakat kapott tőletek.
    (Mondja az, akit szintén a szerelem szele vitt) Mindig annak fáj jobban, aki marad - tudom.
    De a mai modern világban eltörpül a távolság, szűkül a nem látom és nem hallom idő.
    A végleg szót meg ne vésd be, mert senki sem tudhatja mit hoz a jövő...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kavics, olyan sokszor eszembe jutottál mostanában, a hasonló okok miatt: Németország, német férj, szerelem. És gondoltam a Szüleidre is, hogy vajon ők hogy élték meg, mikor közölted a döntésed, és meddig tart vajon míg úgy igazán el tudja könyvelni magában a tényeket az ember. És szűnik e az aggódás? a vágyakozás mikor jön haza a gyermekem?
      Szóval vannak kérdések bennem, pedig minden sejtemmel a boldogságát kívánom a lányomnak.

      Törlés
    2. Azt hiszem - úgy érzem - nem. Nem beszélünk konkréten róla, mert ez már egy kialakult élethelyzet. Az élet rendjét ha nem fogadjuk el, akkor csak szenvedünk és meggyőződésem nem azért születtünk! ❤️

      Törlés
    3. Elfogadom én a döntését, persze hogy el, csak ott belül nyűgösködök...előtte nem is hisztizek, bár úgyis tudja milyen vagyok, hogy féltem, hogy mennyire hiányzott míg odavolt és mennyire fog hiányozni, ha már kint lesz.

      Törlés
  11. Furcsa, mikor már nem mi megyünk el, hanem minket hagynak itt. De tudod én csupán 100 km-re vagyok aputól, mégis karácsony óta most tudtam csak hozzá elmenni. Tán még a Németországban élő unokatesóm is gyakrabban jön haza, mert megteheti. Felül a repülőre, aztán már itt is van, mert bőven kitelik a fizujából, az enyémből meg a vonatjegyre sem. Hát akkor mi a jobb, kérdem én? (bár jómagam sosem tudnám itt hagyni a hazámat még húú de jó fizetésért sem)
    És tudod mi az egészben az érdekes? Unokatesóm, akinek anyuja nagyon megöregedett- velük nem akart kimenni, hogy ápolhassák-, most fogta a német párját, aki szinte egy szót se tud magyarul, eladták szinte az összes cuccukat, kiadták a lakást és hazaköltöztek. A férfi pedig örül, mint majom a farkának, mert nagyon szeret Magyarországon. Hát ilyen az élet, úgy tud alakulni, hogy csak kapkodjuk a fejünket.
    Orsikám, sok erőt és kitartást! Találj minél több örömet adó elfoglaltságot magadnak, hogy kevesebbet szomorkodj! Sajnos a mi generációnk életében ez annyira benne van a pakliban, hogy én pl. már nem is merek olyanra gondolni, hogy a fiam majd ebben az országban fog élni. :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, ezzel a gondolattal már tényleg együtt kell élnem, hogy a mi gyerekeink mennyivel mobilabbak, mint mi voltunk. Nekem már az is óriási változás volt, hogy a kis faluból idekerültem a nagyvárosba. A mi srácaink meg már gondolnak egyet, és felülnek a repülőre és mennek. Nem félnek semmitől sem, nincsenek bennük aggályok, bíznak magukban, az erejükben. Szerintem arra nem is gondolnak, hogy mi megy végbe a szülőkben, vagy ha gondolnak, elhessegetik maguktól, talán akkor fogják csak megérteni, ha az ő gyerekük ilyen lépéseit kell végigasszisztálniuk. Bár az is lehet, hogy ők már sokkal másképpen fogják fel, mint mi.
      No, az én vő jelöltem sem tud egyetlen szót sem magyarul, nem is nagyon strapálja magát, annyit tud, hogy "zsónapot",(jó napot :D) koszonom, meg "mahapökölt" = marhapörkölt :)
      Hogy mit hoz a jövő? hát majd meglátjuk...

      Törlés
    2. Mi se gondoltunk akkoriban arra, mi megy végbe a szüleinkben, mi is elkezdtük a saját életünket élni. Pedig nekik ugyanolyan rossz volt, hogy elköltöztünk a falunkból, mert az ő idejükben még ez nem volt módi, mindenki maradt a saját helyén, helyben házasodott.
      Ki tudja a gyerekeink gyerekei élete milyen lesz? Lehet majd újra divatba jön a helyben maradás. :-D

      Törlés
    3. Pont erről beszélgettünk, hogy ez tulajdonképpen ugyanaz a helyzet, mint mikor mi kerültünk el ide Debrecenbe. Igazad van, fel sem fogtuk, nem is gondoltunk rá, hogy mi megy végbe bennük, mi ezt természetesnek vettük, jobb lesz nekünk itt.
      Igen, valami ilyesmi megy most végbe a lányom körül is...Tegnap is azt mondtuk egymásnak a férjemmel: csak Ők legyenek boldogok, akkor mi is azok leszünk, velük örülünk mindennek.

      Törlés
    4. Nagyon jól mondtátok a pároddal! Muszáj így felfognunk, és akkor nekünk is, nekik is jó lesz!
      Ölellek Orsi!! <3

      Törlés
    5. Pipulka ❤️ 😊

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.