2017. április 18., kedd

Azért



...mert annyira szép.




Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona...

Kun Magdolna: Egyszer megérted fiam

6 megjegyzés:

  1. Szép, mély, szívhez szóló. Jók együtt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szép. Az ilyen versek belenyomnak a székbe és jó ideig meg sem tudok szólalni, csak olvasom újra és újra a sorokat.

      Törlés
  2. Ezt minden Anya erti Orsika:) legalabbis hiszem, hogy igy van!

    puszi!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt csak az anyák értik, de ők nagyon.

      Puszillak :)

      Törlés
  3. Tényleg nagyon szép! Mennyi érzelem van benne! Szeretem a költőnő verseit nagyon.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem szorult a szívem, lelkem míg olvastam...

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.