2017. április 14., péntek

Tojásfa


Hatalmas munka volt elkészíteni...😁


Ahhoz képest, hogy húsvét közeledik, még semmit nem "elősüteményeztem". Annyira nem is fogok, ill. csak egy sütit, mert vasárnap reggel hazautazunk Anyukámhoz, Testvéremékhez. Már itthon van az egyik lányom, a másik meg utazik Németországba, ott tölti az ünnepeket.
Megbeszéltem Anyukámmal, hogy én sütöm a zserbót (lehet már ma), meg megfőzöm a sonkát itthon (szombaton), legalább annyit hagy segítsek már  én is. Mindent magának akart, hogy ő csinálja meg, "veszekedtünk" egy sort, mire beleegyezett, hogy na jó, akkor ennyit megcsinálhatok.
Ő, közel a nyolcvanhoz, neki lehet mindent, ő mindent bír.
Szigorúan ráparancsoltam: Anya! mindennek a felét készíted el, mint amennyit az előző években csináltál. Hallottad? csak a felét!
Anya, mondd utánam! mindennek a felét készítem el! - így beszélgettünk... :)

Nem bírok vele, utána meg nem győzöm elpakolni, megenni mindazt amit iderak. Na meg becsempészi...mert úgy szokta, ha nem figyelek, simán belerakja a táskába, aztán csak itthon veszem észre, hogy megint alakított.

Húsvéti készülődés helyett most úúúúgy elmennék túrázni/kirándulni, de ez most nem jön össze. Rossz az idő, köhög, nem igazán van jól a lányom, úgyhogy ma meg holnap itthon leszünk.
Na igen, legalább megcsinálom a zserbót...

Ti biztos nem vagytok ilyen renitensek, szorgalmasan készülődtök az ünnepre, ugye? 😉

10 megjegyzés:

  1. Kellemes ünnepeket!!! ❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen! :) ❤️

      Törlés
  2. Lehet, hogy csalódást okozok, de tegnap leesett, hogy Húsvét lesz hétvégén. Nem utazunk, magunk leszünk, készülni, akkor is kell. Finoman. Az egészségem, s úgy összejöttek anyagi dolgok, az ember lépni sem mer, míg a végére nem érünk. (Az egyik költségét már háromszor elköltöttük, kb. két éve intézik, kíváncsi vagyok most mi történik? Képzeld, ha mosok géppel, azaz a gép mos, időnként az egész házban leveri a villanyt. Kiszámíthatatlanul. Nem kellemes, finoman szólva.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már gyerekkoromban sem szerettem. Nem magát az ünnepet, az a része, jelentése szép, mai napig megérint.
      Hanem a locsolkodási, a "kötelező" evés-ivás részét. Bár mióta elkerültem otthonról, innen oda akartam mindig menekülni :) sokszor inkább hazamentünk, a lányaim sem szerették. Olyankor legalább találkoztunk az országban össze-vissza élő rokonokkal és ez jó volt benne.

      Hűűű, az a villany probléma! annyit még én is tudok, ilyenkor nem bírja a meglévő hálózat a terhelést, kicsi az amperszám, növelni kell. Vagy az egész házat átvezetékelni, mert régi a hálózat.
      Egyik lehetőség sem kevés költség...

      Törlés
    2. Orsi, a biztosítódobozt kellene cserélni, de látod. Viszont már ideért az egyik felelős!

      Törlés
    3. Front? már ott van? na akkor holnap ideér...

      Törlés
  3. Én még ennél is renitensebb vagyok, semmit nem készülök. :-D
    Amúgy apu éppen ezt csinálja mint anyud. Irdatlan mennyiségeket készít, aztán velünk veszekszik, hogy csomagoljunk, mert mi a fenét csináljon ő annyi kajával?? :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem baj az, ha renitens vagy :) én sem szeretek beállni a sorba, "mert az a szokás". Volt már mikor készülődés helyett elmentünk túrázni, sokkal jobban esett, mint az itthoni gályázás a konyhában :))

      Most mondd meg, nem aranyosak??? még ők vannak felháborodva, hogy mit csináljanak annyi kajával :))

      Törlés
  4. Na, legalább nálunk a húsvét le lett "redukálva". ajándék csak a gyerekeknek, sonkás nagyszombati vacsora, normál "vasárnapi családi ebéd" - és ennyi. Viszont tőlem festett tojást mindenki kap. 60 db. készült :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valamikor még én is festettem a tojásokat, együtt dekoráltuk a lányokkal, aztán együtt vihogtunk egy-egy félresikerült darabon :)

      60 db? nem semmi! elég volt megfestegetni :)

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.