2017. május 15., hétfő

Mióta


...megtudtam a lányom kiköltözésének a konkrét időpontját, csak potyog a könnyem. Hiába az észérvek, látom, tudom én is, hogy úgy lesz neki jó, de nem tudok parancsolni magamnak.
Kicsit (nagyon) összeomlok.
Ráadásul holnap fogászat.
Már csak ez hiányzott...

Most a kert sem vigasztal, pedig van pár szépség benne.


különleges, ahogy a nap átsüt a szirmain...annyira szép, minden napszakban

egyetlen egy klasszikus íriszem maradt, valamikor sok volt pedig...
beindult a pünkösdi rózsa szezon...

új szerzemény...
azt sem tudtam, hogy van ilyenem...nem is tudom mi a neve :)


nagyon sok pünkösdi rózsám lesz, a zöme még bimbós
egy egyszerű snidlingnek is milyen bájos virága van...
rengeteg harangvirágom van, mindenféle színben




18 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Ez van, ezt kell szeretnem.

      Törlés
  2. Hát nem először sírtál - azt gondolom, tudod. Ha elkezdnek "igazán" leszakadni, az kemény dolog. És egyelőre még ez csak a kezdet. Egyre kevesebb idejük lesz, majd jönnek a gyerekek, és minden fontosabbá válik, mint a gyakori találkozgatás a múlttal. Persze, fognak azért ők jelentkezni, de visszajönni már (valószínű) soha. Sajnos nem tudok mást mondani - neked magadnak kell megkeresned az utat, amin még sírás nélkül lehet továbbmenni. Meg fogod találni - minden fájdalom dacára, mert "Az élet szép. Tenéked magyarázzam?"
    Hát igen, látod egy pici öröm mégis jut: szépek a virágaid !! Ilyen örömöket keress a jövőben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan ilyen gondolatokat "zongorázok" végig magamban, amiket Te is írtál. Ahogy mi is eljöttünk otthonról, eleinte gyakran mentünk haza, aztán a kicsikkel már nehezebben mozdultunk, de most már talán ismét gyakrabban "ugrunk" haza. Szerencsére elég sűrűn jönnek onnan is fapados gépek, bízok benne, hogy hátha...de amúgy meg belegondolva még jobban, hogy ott fog felnőni az unokám, talán törni fogja a magyart, idegen lesz neki ez a föld...ohhhhh :(

      Nem könnyű, egyáltalán nem...

      Törlés
  3. Csak sírj nyugodtan, nem szabad azt visszatartani, vagy uralkodni magadon, hisz ez természetes reakció, ezért adta az Isten a könnyeket. Én eleinte még akkor is könnyeztem, mikor kigördült a busz Kobakkal, pedig csak Pestre ment, vagy mikor elkezdett Ipolyságra járni suliba, holott akkor még minden nap hazajött. A sírás az elszakadás velejárója, aztán szép lassan, fokozatosan majd elmúlik, de mindenképp próbálj elfoglaltságot találni magadnak, ahogy teszed is, mert ha belesüppedsz a bánatba az senkinek sem jó.
    És egyáltalán nem biztos, hogy ez már végleges, jusson eszedbe az unokatesóm a német párjával. Azóta már haza is költöztek a szülőfalumba. A gyerek pedig nem fogja törni a magyart ha az anyukája mindig magyarul fog hozzá beszélni. Gondolom azért ezt mindenképp így szeretné, de ha meg nem, azt is muszáj elfogadni.
    Néha belegondolok, vajon az én őseim mit szólnának hozzá, hogy már nem is tudok az eredeti anyanyelvemen beszélni. Nem hogy töröm, hanem sehogy. És mégis boldog vagyok így, tótból lett magyarként. Valahol mindkettőnek érzem magam, büszke vagyok a múltamra de szeretem a jelenemet. Nem az a fontos milyen nációhoz tartozunk, hanem, hogy jó emberek legyünk. Az unokáidat meg úgyis fogod szeretni, ha netán törik a magyart, te ne szeretnéd? :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, míg mások mesélték nekem, hogy kiment a gyermeke, nekem már akkor, attól is görcsbe rándult a gyomrom, mert belegondoltam, hogy lehet egyszer én mesélek másoknak erről a témáról. Valahol, ott mélyen bent a szívemben már éreztem, hogy egyszer tuti sor kerül erre is, még akkor, mikor nem is volt német párja a lányomnak. De olyan mobil már ez a világ és benne Ő/Ők is, hogy valahogy várható volt. Hát most itt van...
      Még most erősnek gondolom magam, de tudom, mikor hazajön elköszönni, szétbőgöm magam...

      Törlés
  4. Most elgyászolod, feldolgozod ezt a tényt,aztán majd jönnek az örömök is....Ölellek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amilyen érzékeny vagyok, tudom piszok nehéz lesz. Köszönöm az ölelést :)

      Törlés
  5. Draga Orsika:)

    Az anyasag csodalatsoan szep de ugyanakkor rettentoen nehez..ahogy irtam korabban, mindig tudnunk kell elengedni majd ujra ott lenni, ha szukseg van rank.Ez nagyon megdolgozza az erzelmeket sajnos..vagy talan nem is sajnos, mert igenis inkabb sirjunk, sirjuk ki magunkat.En vasarnap oromomben pityeregtem, meg nem is hatasa alatt voltam, nagyon szep nap volt.
    Az aggodas temeszetes, de bizzunk benn minden rendben lesz es a mai technikaval naponta erintkeztek majd.Ez oriasi segitseg!

    Gyonyoruek a viragaid!! a snidlingnek soha nem hittm, hogy ilyen szep van.

    Mosolygosabb, szep napot Neked!

    puszi es nagy olelest kuldok!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elengedtem mindig is, titokban fogtam mindig a kezüket, soha nem tudnék ellenükre cselekedni, beszélni és tartom magam mindig előttük, néha sírok azért, de akkor látom Ők is elérzékenyülnek, látom a csillogást a szemükben, csak Ők vigyorral palástolják azt az erősebb csillogást :)

      Drága Ágnes, nem tudom Te hogy fogod megélni, ha már saját lábára áll a fiad, ki tudja Ő is hol fog letelepedni, ki után megy Ő is sok (ezer) kilométert, nem tudhatjuk. Ahogy megismertelek, tudom hogy Neked sem lesz könnyű...

      Jólesett a puszi és az ölelés, én is küldtem oda a nagy messzeségbe :)

      Törlés
    2. Koszonom!!!:)

      az is lehet utana koltozok majd:D

      Törlés
    3. Semmi sem lehetetlen :)

      Törlés
  6. Gyönyörűségesek a virágaid! Mindig megcsodálom őket!
    A sirdogálásra pedig nem tudok semmi vigasztalót mondani, pedig szeretnék. Nehéz napok ezek, de meglátod, hogy ezt is meg lehet szokni, ill. meg kell szoknunk! Csak az adjon neked erőt, hogy a lányod boldogsága, boldogulása ott van, és ez neked is öröm.
    Tudom, könnyű ezeket mondani!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mancoka, tudom kielemeztük már ezt, nyöszörögtem már itt a blogon ebben a témában.
      Azt hittem, ha nem beszéltünk róla sokat, valahogy hajlamos voltam elhinni, hogy sokára jön el az a pillanat, mikor elköszön. Hát nem, itt van, mindjárt itt van.
      Köszönöm a soraidat!

      Törlés
  7. Szépek a virágjaid,engem sem vigaSZTALNA,AZ BIZTOS..SOK SZÉPET ÍRTAK AZ ELŐTTEM SZÓLÓK.Én semmi vigasztalót nem tudok írni, hisz magamat is becsapnám vele.
    Ez egy állapot.
    Semmi nem pótolja, hogy beáll az udvarba, hogy rögtön megy a kutyához és már kint magyaráz, nyitja a hütőt, megpuszil, matat, beszél és beszél...
    A mostani fiatalok nem érnek rá, dolgoznak, ide mennek, oda mennek, elfoglaltak.de ha kell valami, vagy segíteni kell nagy ritkán ,,jön... rögtön..Tudom, nem Te, és én leszünk az elsők, túl is élték,mi is túl éljük hisz nincs más lehetőség ,ez van,igy kell elfogadni
    Lesz éjjel, nappal sírás
    Emlékszem mikor az utolsó cuccát is elvitte, esküvő után, álltunk apával ölelkezve és zokogtunk, és üres lett minden, és hónapokig vártuk, mert megszoktuk, hogy kattan a zár...pedig csak Pécsig ment...Idő múlásával könnyebb és elviselhetőbb minden...Most is igy lesz...
    Ha kell sirj... könnyebb lesz...Bár én még reménykedem hogy változás lesz, kevés szó esik a témáról..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Verám, az hogy nem beszélnek róla, csak egy átmeneti állapot. Én pontosan így voltam vele, azt hittem, ha nem emlegetjük, akkor változnak a dolgok. Nem, nem változnak, ők már csendben maguk intézkednek mindent sorban, úgy ahogy kell.
      Ahogy megszerezte a fuvart is a lányom, amivel kiköltözik, viszi a cuccát Pestről is, meg itthonról is. Ketten válogattuk ki, amit ki szeretne vinni innen, közben nevetgéltünk, de én belül szenvedtem ám rendesen.
      Most azt érzem, hogy megszakad a szívem, mikor elköszönünk tőle Pesten. Talán az fog enyhíteni a szomorúságomon, ha már először hazajönnek, remélhetőleg még a nyáron.
      Gyönyörű gyermekem, csak boldog legyen, egészséges, ha így van/lesz, mindent elviselek, kibírok...

      Törlés
  8. Ó, te szegény.Tűzről pattant, ahogy írsz róla, akkor is nehéz. Látod, a fiam pár nap alatt ment ki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hétvégén együtt megyünk majd vissza Pestre. Ha elindulunk majd vissza, tudom végig fogom sírni/bömbölni/zokogni az utat hazáig.

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.