2017. május 5., péntek

Törtem


...itt a fejem, - többek között - az anyaságról.
Hogy mit tennék másképpen, ha újra fiatal lennék.
Először is, tuti hogy még szülnék legalább plusz két gyereket. Minimum. Nem is tudom annak idején miért álltunk meg kettőnél. Talán mert akkor az volt a "divat" - két gyerek "teljesítve".
fotó: internet
Talán egy tragikus végű eset miatt féltem (meghalt egy babám három hetesen...) Talán féltem az anyagi helyzetünk miatt. Ki tudja már, sok összetevője volt, az biztos.

Belegondoltam, ha jöttek is volna egymás után a gyermekek, ma már mind kirepült volna és mi megint csak ketten maradunk és abból állnánk ki, hogy várjuk őket haza szüntelen. Ahogy most is. Még alig mennek el, de már számolgatom, vajon mikor érnek rá hogy hazajöjjenek.

 Utólag belegondolva, úgy érzem lehettem volna jobb anya is 😕😔😞 még többet kellett volna velük foglalkozni. Még többet mesélni nekik, többet sétálni kicsi kezüket fogva, ezerszer többet ölelni kicsi testüket, egymáshoz bújva elaludni, babusgatni, puszilgatni őket...

...Mert már manapság nem lehet :) nem úgy, mint régen, mert jön a jaaaaj, anya :) ölelni őket, amíg engedik, beszívni csodás babaillatukat, örökre bezárni a szívünkbe, lelkünkbe, eszünkbe.
És most, amikor mégis engedik 😖 azért is megölelem sudár, vékony alakjukat, ringatom kicsit a karomban, mint régen, érzem a hálát, a szeretetet felőlük, beszívom gyógynövényes illatukat (mindig olyan édes gyógynövény illatuk van, csak természetes kozmetikumokat használnak), megpuszilom selymes pofijukat, mert érzik már ők is: anyák lesznek egyszer és talán ugyanúgy fognak viselkedni, mint én most és megértik miért olyan lökött az anyjuk, ha róluk van szó.

(Bocsi, nem tudom mi akart lenni ez az írás. Felfokozott állapotban vagyok, az anyák napjára gondolok, sok minden kavarog bennem, készülök haza is holnap Anyuhoz, muszáj megölelnem, szükségem van rá, hogy hozzá szorítsam az arcomat ráncos arcocskájához, amíg lehet.)

12 megjegyzés:

  1. :) sminkelhetek ujra..pont megyek el itthonrol, es elolvastalak..nahat:) szepet irtal es nagyon szep a kep is!!

    puszillak:) mint egyik anya a masikat:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, hogy megérted miért vagyok ilyen most, mert Te is legalább olyan érzékeny vagy, mint én :)
      puszillak <3

      Törlés
  2. Jó anya voltál, vagy te. Tudod, ahogy látom úgy az igazi, ha nagyobbak és a legkisebb közt van jó pár év. Lehet, hogy elrontják, nem biztos, de a nagyok is elbabázgatnak már vele, míg a sorban vannak ezt nem érzik, nem így élik meg és át. Az elveszett babád, nehéz lehetett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom miért van bennem most az az érzés, hogy még többet kellett volna adnom. Talán mert vágyakozok vissza azokba az időkbe és vágyok arra, hogy fogjak egy pici kezecskét, de nem akarnak megajándékozni egy unokával per pillanat :) :)

      Az az elvesztett baba örökre benne van a lelkemben, szívemben.

      Törlés
  3. Jó nektek...anyáknak.

    Nekem ugyan sminkelni nem kell, de elővettem pár zsepit.....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fodorka, mindig is vágytam gyermekre. Nekem Ők a világ közepe.

      Nem akartam megríkatni senkit sem, csak ki kellett írnom magamból.

      Törlés
  4. Értelek ám én is! :)
    Szép hétvégét Neked/Nektek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Palkó, tudom :) köszi, eddig szép volt, remélem a folytatás is az lesz :)

      Törlés
  5. Válaszok
    1. Pipulkám, igen, amíg lehet. Megölelgettem, megpuszilgattam, meggyógyította a lelkemet.

      Törlés
  6. Ez a bejegyzésed anyák napja reggelére bizony nagyon szíven ütött! Különben is nehezen viselem ezt a napot, mert én csak a temetőbe mehetek már. :)
    Olyan szépeket, olyan kedvesen írtál! Ez nem meglepő, mert így ismeretlenül is ismerem a lányaidhoz fűződő viszonyod, azt hogy hogyan éled meg az anyaságot. Sajnálom, a pici babát! Ezt feldolgozni nem kis dolog! A lányaid begyógyították ezt a sebet, de a heg ottmaradt, tudom.
    Szép anyáknapját neked édesanyáddal! Használj ki minden percet amíg vele lehetsz! (Irigyellek)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, elég sokszor emlegettem már a lányaimat, a hozzájuk fűződő viszonyomat, és az Anyukámat is emlegettem már párszor, elmondhatatlanul szeretem Őket :)
      Köszi Mancoka!

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.