2017. június 29., csütörtök

Arra gondoltam


...mennyi, de mennyi jóban van részem, aztán mégis....

...jön egy hír és a földbe döngöl, de úgy, de úgy, hogy pillanatok alatt elfelejtek minden földi jót és azt hiszem nem bírom feldolgozni sohasem.
És ismét/újra eszembe jut, vajon miért vagyok én még ezen a földön? Van még feladatom vagy ideje lenne eltűnni.

És csak potyog a könnyem, potyog.





12 megjegyzés:

  1. Megyünk, ha mennünk kell, addig van dolgunk. Borúra derű jön Orsi. ❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom. Megyek én, mindig talpra állok, mint a keljfeljancsi.
      És köszönöm ❤️

      Törlés
  2. A fotóid optimisták, nézz előre!

    VálaszTörlés
  3. Van bizony sok dolgod, elsősorban a család! Nekik mindig szükségük van rád, ha csak egy jó szó vagy pillantás erejéig is.
    Nem csak te vagy így, a rossz hírekkel :( 3 évem ment rá egy keserűségre mire túl jutottam rajta. Közben tettem a dolgom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyi mindent elbírok, széles a vállam, lehet rá terhet pakolni, sokszor hiszem azt, nagyon erős vagyok. Áááá, nem. Gyenge, mint a harmat - egy darabig.

      Törlés
  4. Az ember az utolsó pillanatáig "elbír/kibír" mindent. Csak azt az utolsót nem.
    Még nincs itt az időd.
    Szomorkodni szabad, feladni soha.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így látom én is, csak tudod van mikor megrogyik az ember, bármilyen erősnek is gondolja magát...

      Törlés
  5. Válaszok
    1. Jó lenne, ha lehetne ide rajzolni vagy ölelés szmájlit küldeni, úgyhogy repült egy ölelés :)

      Törlés
  6. Kar,hogy az ember tenyleg minden jot kepes elfelejteni ha rosszat hall...ebben is egyformak vagyunk:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én úgy lenullázódok olyankor...két-három nap, mire magamhoz térek.

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.