2017. július 22., szombat

A harmadik


....nap is újdonsággal volt tele. Felsővisóra utaztunk, ott még működik egy erdei kisvasút, aranyos kis gőzmozdonyokkal. Persze, csak a turistákat szállítják gőzmozdonnyal, az ipari fafeldolgozás/szállítás motorvonatokkal történik.
22 km-es szakaszon megy ez a kisvonat, szó szerint hegyen-völgyön keresztül. A Vasér folyó völgyében zakatol végig, karnyújtásnyira a bőven ezer méter feletti hegyektől. Nyitott és zárt vagonok is vannak, mi odafelé egy nyitott vagonban mentünk, hát mit mondjak, elég hűvös volt, fontam a lábam rendesen, rövidnadrág volt rajtam, szerencsére volt nálam egy polár pulóver, a férjemét is magamra tekertem, neki volt egy dzsekije, Ő nem fázott.
A végállomásig megy a vonat, útközben megáll több helyen is, vizet és fát vételezni, addig kiszállhattunk, lementünk a folyóhoz nézelődni.
A végállomáson már ott volt mindegyik vonat összes utasa, szerintem volt ott vagy 1500 ember, de ez fokozatosan ritkult, egy-egy turnusnak bő egy óra áll rendelkezésére, míg szétnéz egy kicsit, általában megkajáznak az utasok, van ott vendéglátó hely is, de mi  nem vettünk semmit, mert vittünk piknik csomagot, a szálláshelyünkön direkt készítettek nekünk, azt fogyasztottuk el. A mi vonatunk volt az utolsó, ezzel mindenki eljött, még a vendéglátó helyek személyzete is. Teljesen kihalt volt/lett, ahogy visszanéztünk.

Visszafelé jaj nagyon törekedtem, hogy zárt kocsiba mehessünk, meg is fagytam volna tuti, ha ugyanott ülök. Ráadásul elkezdett esni az eső, az a jó sűrű, őszi eső szerű, brrrrr, jó volt a zárt kocsi, attól az ablakból még tudtam bámulni.
Mire visszaértünk, már sütött a nap, hurrá!
A 22 km-t bő két óra alatt tette meg, el lehet képzelni a sebességet :)) nagyon kellett neki kapaszkodni, olyan füstöt eregetett a mozdony, teljes gőzzel ment, szó szerint. Visszafelé viszont a mozdonyt/szerelvényt a saját súlya vitte le, néha fékezett egy kicsit, a gőzmozdony nem is pöfögött, nem kellett erőlködnie.

Hazafelé még útba esett ismét a barcánfalvi kolostorok is, nem is gondoltam volna ,hogy egy hónap leforgása alatt kétszer is látom, de most is bementem, az élmény ugyanolyan szép volt most is.














az előző vonat megy előttünk, az eregeti a füstöt





indulunk vissza

Ilyen kihalt lett a végállomás...






a végállomáson aludt ez a kutya, de olyan mélyen, hogy semmilyen  zaj nem zökkentette ki az alvásból :)
Ismét Barcánfalva, a kolostorok



Máramarosi kapu









Negyedik napi programunk volt, hogy felmentünk libegővel a Nagybánya melletti Fekete-hegyre, van ott egy kis tó, ott töltöttünk el egy kis időt, majd bementünk Nagybánya főterére ott is szétnéztünk egy kicsit, utána indultunk haza.













Nagybánya, Szent István torony

Ennyi volt. Négy nap, de tele élménnyel, szépséggel, újdonsággal.