2017. július 22., szombat

A harmadik


....nap is újdonsággal volt tele. Felsővisóra utaztunk, ott még működik egy erdei kisvasút, aranyos kis gőzmozdonyokkal. Persze, csak a turistákat szállítják gőzmozdonnyal, az ipari fafeldolgozás/szállítás motorvonatokkal történik.
22 km-es szakaszon megy ez a kisvonat, szó szerint hegyen-völgyön keresztül. A Vasér folyó völgyében zakatol végig, karnyújtásnyira a bőven ezer méter feletti hegyektől. Nyitott és zárt vagonok is vannak, mi odafelé egy nyitott vagonban mentünk, hát mit mondjak, elég hűvös volt, fontam a lábam rendesen, rövidnadrág volt rajtam, szerencsére volt nálam egy polár pulóver, a férjemét is magamra tekertem, neki volt egy dzsekije, Ő nem fázott.
A végállomásig megy a vonat, útközben megáll több helyen is, vizet és fát vételezni, addig kiszállhattunk, lementünk a folyóhoz nézelődni.
A végállomáson már ott volt mindegyik vonat összes utasa, szerintem volt ott vagy 1500 ember, de ez fokozatosan ritkult, egy-egy turnusnak bő egy óra áll rendelkezésére, míg szétnéz egy kicsit, általában megkajáznak az utasok, van ott vendéglátó hely is, de mi  nem vettünk semmit, mert vittünk piknik csomagot, a szálláshelyünkön direkt készítettek nekünk, azt fogyasztottuk el. A mi vonatunk volt az utolsó, ezzel mindenki eljött, még a vendéglátó helyek személyzete is. Teljesen kihalt volt/lett, ahogy visszanéztünk.

Visszafelé jaj nagyon törekedtem, hogy zárt kocsiba mehessünk, meg is fagytam volna tuti, ha ugyanott ülök. Ráadásul elkezdett esni az eső, az a jó sűrű, őszi eső szerű, brrrrr, jó volt a zárt kocsi, attól az ablakból még tudtam bámulni.
Mire visszaértünk, már sütött a nap, hurrá!
A 22 km-t bő két óra alatt tette meg, el lehet képzelni a sebességet :)) nagyon kellett neki kapaszkodni, olyan füstöt eregetett a mozdony, teljes gőzzel ment, szó szerint. Visszafelé viszont a mozdonyt/szerelvényt a saját súlya vitte le, néha fékezett egy kicsit, a gőzmozdony nem is pöfögött, nem kellett erőlködnie.

Hazafelé még útba esett ismét a barcánfalvi kolostorok is, nem is gondoltam volna ,hogy egy hónap leforgása alatt kétszer is látom, de most is bementem, az élmény ugyanolyan szép volt most is.














az előző vonat megy előttünk, az eregeti a füstöt





indulunk vissza

Ilyen kihalt lett a végállomás...






a végállomáson aludt ez a kutya, de olyan mélyen, hogy semmilyen  zaj nem zökkentette ki az alvásból :)
Ismét Barcánfalva, a kolostorok



Máramarosi kapu









Negyedik napi programunk volt, hogy felmentünk libegővel a Nagybánya melletti Fekete-hegyre, van ott egy kis tó, ott töltöttünk el egy kis időt, majd bementünk Nagybánya főterére ott is szétnéztünk egy kicsit, utána indultunk haza.













Nagybánya, Szent István torony

Ennyi volt. Négy nap, de tele élménnyel, szépséggel, újdonsággal.

10 megjegyzés:

  1. Nagyon irigyellek, visszahoztál emlékeket. Mi egyszer a Szent Anna tónál egy vendéglő fedett, de oldalt nyitott teraszán áztunk bőrig. Az egy ilyen időszak volt, esett és esett és esett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aránylag tűrhető időjárást fogtunk ki, mindig már akkor kezdett esni az idő, mikor fedett helyen voltunk, de az is csak röpke ideig tartott. Nagyon meleg sem volt, így aztán nem panaszkodhattam :)

      Törlés
  2. Ez ismet szines, gazdag programm volt! Ha hajon is utazol, almondhatod levegoben , vizen, szarazfoldon:)
    Tetszik nagyon a kisvonat..itt a kozelunkben hasonlo a Szafarin van..de az sokkal rovidebb szakaszt tesz meg.
    Nagyon szep a taj, az egesz videk..koszi az elmenyt ismet!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Háááát, már csak az űrhajó hiányzik, minden máson utaztam :D neeem, dehogy, óceánjárón még nem, mondjuk azon nem is annyira szeretnék.

      Érdekes ez a kisvasút, tényleg olyan elhagyatott helyeken ment, csak bizonyos részeken volt jele az életnek. Vadregényes volt :)

      Törlés
  3. Én nagyon szeretem a régi gőzmozdonyos vasutakat - nyilván, mert a gyerekkoromat idézik. Jó ideje készülődöm a gemencivel utazni egyet, de valahogy sose akar összejönni a dolog.
    A libegős helyeket mindig irigylem kicsit, nekünk itt a Mecsek, alkalom is lenne rá (csak se akarat, se pénz)...Pedig biztos lenne forgalom rajta.Barcánfalva - akárhányszor nézem - gyönyörű.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a gőzmozdony bizony nagyon eregette a füstöt, néha úgy betakarta az egész vonatot, hogy csak kapkodtuk a levegőt. Felfelé erőlködött, bizonyos szintet csak meg kell neki "mászni", így gondolom komoly erőt kell kifejtenie. Lefelé már könnyebb dolga volt.

      Nekem a libegővel kettős érzésem van, szeretem is, meg félek is benne. Szeretem, mert csodaszép panorámát lehet mindig látni lefelé jövet, de félek, mert mindig az jár eszembe, ha onnan leesnék, kanállal sem lehetne összekaparni...de szerencsére nagyon ritkán van ilyen libegős baleset, ezzel vigasztalom magam.

      Törlés
  4. A vesszőkből font kerítés, a fazsindelyes épületek nagyon kellemes látvány a szemnek! Barcánfalva pedig Mesefalva, továbbra is tartom Unescora érdemes. Egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Máramarosban annyi helyen lehet még látni igazi, régi faházakat. Amelyik rendben van tartva, olyan mint egy meseházikó. Ezekhez a gazdasági épületek és a kerítések is mind így néznek ki, mint a fotón.
      Látod milyen az élet? nem is gondoltam volna, hogy ismét ott járok Barcánfalván. Nem is volt benne az eredeti programban, de úgy gondolták, minimális kitérő a szállásunkhoz vezető úttól és másoknak is ismeretlen hely volt, úgyhogy jó döntés volt. Azelőtt tényleg soha nem hallottam róla, valahogy kimarad az útitervekből, pedig annyira szép helyen van ott a hegyek között. A templom meg maga a csoda, minden fából van, egyetlen szög nincs benne!

      Törlés
    2. Nem is értem miért kellett elállni a faházaktól... Egyszer katunk egy meghívást egy gerendaházba egy éjszakát eltölteni. Az az illat, a friss levegő abban a házban nagyon jó volt! A ház velünk együtt lélegzett vagy mi vele. :-)

      Törlés
    3. Gondold csak el, azokat a régi faházakat lehet száz éve építették, hol volt még akkor festék, meg annyi vegyszer, mint most? Ahogy visszagondolok, nem is látni azokon festéket most sem, csak a natúr megbarnult/feketedett fa.

      A mai faházakat már alaposan lekezelt fából építik, már alapból lélegzi ki magából a vegyi anyagokat. Lehet még annyit sem bír ki, mint amit száz éve építettek :) attól függetlenül mégis szépek, az újak is, csupa fa, kíváncsi lennék rá, milyen belülről...

      Törlés

Megköszönöm, ha írsz...de tudnod kell, hogy a kommentet moderálom.

Türelmet kérek, ha nem jelenik meg belátható időn belül a megjegyzésed, mert annak oka lehet: úton/házon/magamon kívül vagyok.